Rádium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
88 franciumrádiumaktínium
Ba

Ra

(Ubn)
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                             
   
88
Ra
Általános
Név, vegyjel, rendszám rádium, Ra, 88
Latin megnevezés radium
Elemi sorozat alkáliföldfémek
Csoport, periódus, mező 2, 7, s
Megjelenés ezüstfehér fémes
Atomtömeg (226)  g/mol
Elektronszerkezet [Rn] 7s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 18, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 5,5 g/cm³
Olvadáspont 973 K
(700 °C, 1292 °F)
Forráspont 2010 K
(1737 °C, 3159 °F)
Olvadáshő 8,5 kJ/mol
Párolgáshő 113 kJ/mol
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 819 906 1037 1209 1446 1799
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet köbös tércentrált
Oxidációs szám 2
(erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás 0,9 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 509,3 kJ/mol
2.: 979,0 kJ/mol
Atomsugár 215 pm
Egyebek
Mágnesség nem mágneses
Fajlagos ellenállás (20 °C) 1 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 18,6 W/(m·K)
CAS-szám 7440-14-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A rádium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
226Ra nyomokban 1602 y α 4,871 222Rn
228Ra mest. 6,7 y β- 0,046 228Ac
Hivatkozások
Rádium–226 sugárforrás, aktivitása 3300 Bq (3,3 kBq)

A rádium (vegyjele Ra, rendszáma 88) egy radioaktív kémiai elem, az alkáliföldfémek csoportjának utolsó, 6. eleme.

Története[szerkesztés]

Pierre és Marie Curie fedezte fel az uránszurokércben 1898. december 21-én. Elemi állapotban először 1902-ben állította elő Marie Curie és ő nevezte el rádiumnak (radius = sugár lat.), utalva a radioaktivitásra.

Tulajdonságai[szerkesztés]

  • Fehér, radioaktív nehézfém.
  • Mind a 28 ismert Ra-izotóp radioaktív; felezési idejük 1600 év (226Ra) és 0,18 µs (216Ra) között van.
  • 1 g 226Ra-izotópban másodpercenként 3,7·1010 mag bomlik el; ez egyúttal az aktivitás elavult definíciója is: 1 curie (Ci) aktivitású testben 3,7·1010 bomlás történik másodpercenként. (Az aktivitás SI-egysége a becquerel, jele: Bq. 1 Bq = 1 s−1.)
  • A rádium sötétben világít, felületén levegő jelenlétében nagyon gyorsan fekete nitridréteg képződik.
  • A szervezetbe került rádium a csontokba beépül.
  • Higanyban oldódik (ötvözödik). A higany elpárlásával visszamarad a fémrádium.

Kimutatása[szerkesztés]

A rádium minőségi és mennyiségi meghatározása kibocsátott sugárzása alapján történik.

Előfordulása[szerkesztés]

A rádium rendkívül ritka elem; részaránya a földkéregben mindössze 9,5·10−11 tömegszázalékra tehető. A természetes radioaktív bomlási sorok közbülső terméke, ezért urán- és tóriumásványok mellett fordul elő. Legfontosabb ásványai: uránszurokérc, karnotit. Hét tonna uránszurokérc körülbelül 1 g rádiumot tartalmaz. A bolygó fémrádium-készlete körülbelül 5,5 kg.

Előállítása[szerkesztés]

Ásványait savakban vagy lúgokban oldják, majd sósavat vagy hidrogén-bromidot adnak hozzá, ekkor rádium-klorid vagy rádium-bromid keletkezik, aminek oldatából/olvadékából elektrolízissel állítják elő.Oldat esetében higanykatódot alkalmaznak,mert a rádium reagál vízzel hidrogént szabadítva fel:

Ra+2H2O=Ra(OH)2+H2

Higanykatódon a redukálódó rádium ionok amalgám ötvözetet képeznek a higannyal,az elektrolízis befejezése után a higany ledesztilállható,így gyakorlatilag tiszta Ra fémet kapunk. A teljes művelet rendkívül bonyolult,mert kb. 50 egyéb kémiai elemet kell elkülöníteni az uránércekből.

Felhasználása[szerkesztés]

A rádiumot a sugárkezelésből más, olcsóbb sugárforrások már szinte teljesen kiszorították. Berilliummal együtt kényelmesen kezelhető, nagyenergiájú neutronforrás. A rádium bomlásakor keletkező radioaktív gázt, a radont felfogták, és belégzéses gyógykezelésre (inhalációs terápia) alkalmazták, bár az efféle "radonterápia" gyógyhatása nem bizonyított.

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Radium
A Wikimédia Commons tartalmaz Rádium témájú médiaállományokat.
  • Hans Breuer: SH Atlasz Kémia, Springer Hungarica Kiadó Kft. Bp. 1995.