Rutland (Anglia)
| Rutland | |||
 | |||
| |||
| Mottó: Multum in parvo | |||
| Közigazgatási adatok | |||
| Ország |  Egyesült Királyság | ||
| Országrész |  Anglia | ||
| Régió | East Midlands | ||
| Székhely | Oakham | ||
| Alapítás éve | 1997 | ||
| ISO-kód | GB-RUT | ||
| ONS-kód | 00FP | ||
| GSS-kód | E06000017 | ||
| NUTS-kód | UKF22 | ||
| Népességi adatok | |||
| Teljes népesség | 41 151 fő (2022)[1] | ||
| Népsűrűség | 107,77 fő/km² | ||
| Terület | 381,8313 km² | ||
| Időzóna | GMT (UTC+0) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 52° 39′, ny. h. 0° 38′52.650000°N 0.633333°W | |||
| Rutland weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rutland témájú médiaállományokat. | |||
Rutland (kiejtése: /ˈrʌtlənd/) Anglia egyik ceremoniális megyéje és egyben egységes hatósága a North East England régióban. Nyugatról Leicestershire, északkeletről Lincolnshire, délkeletről Northamptonshire megyékkel határos. Közigazgatási székhelye Oakham.
Lakossága 41 151[1] fő volt. Rutland a City of London után a második legkisebb népességű angol megye.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A mai Rutland területét feltehetően a közép-angolok egyik törzse szállta meg a 6–7. században, majd beolvadt Mercia királyságába. Rutland név szerint szerepel Hitvalló Eduárd végrendeletében, aki azt feleségének, Editnek hagyta élete végéig, majd a Westminsteri apátságra ruházta, de a Domesday-felmérés idején még nem számított önálló megyének. A Domesday-ben Rutland elnevezést csak a Nottinghamshire-hez sorolt részre alkalmazták, míg a mai megye délkeleti része Northamptonshire alatt szerepel, ott a Wiceslea wapentake-ként[m 1]. Rutlandot először 1159-ben említik külön megyei seriff irányítása alatt a pipe rollban (kincstári számadáskönyv), de még a 14. században is „Rutland Soke”[m 2] néven említik. A sajátos kapcsolat Nottinghamshire-rel – amely egyébként nem is határos Rutlanddal – fennmaradt III. Henrik uralkodásáig, amikor törvény írta elő, hogy Nottingham seriffje Rutlandban is korona-birtokfelügyelő legyen. A Rutland megyei bírósága Oakhamben ülésezett.[2]
Rutland eredetileg a lincolni egyházmegyéhez tartozott, és 1291-ben a northamptoni főesperesség részeként vidéki esperességet alkotott. Amikor VIII. Henrik 1541-ben Peterborough-t püspöki székké emelte, a northamptoni főesperesség Rutland esperességgel együtt ebbe az új egyházmegyébe került. 1879-ben Rutland esperességet három részre osztották, 1876-ban pedig a frissen létrehozott oakhami főesperességbe sorolták.[2]
A megye normann urai közül kiemelkedett Walkelin de Ferrers, aki a 12. században megalapította Oakham várát. A várat II. Richárd később a Rutland grófja címmel együtt Edmund yorki herceg fiának, Edwardnak adományozta. Essendine-t (Essenden vagy Essingdon) 1545-ben Richard Cecil of Burghley[3] vásárolta meg. Unokája, Robert Cecil[4] kapta 1605-ben a Salisbury grófja címet (alárendelt címe: Essendon Cecil bárója), ezt a Salisbury grófok mindmáig viselik. Everard Digby[5], a Lőporos összeesküvés egyik résztvevője, a Stoke Dry-i Digby családhoz tartozott. Burley-on-the-Hill-t II. Richárd uralkodása idején Henry le Despenser [6], Norwich harcias püspöke birtokolta, majd George Villiers, Buckingham 1. hercege vásárolta meg, aki itt látta vendégül I. Jakabot Ben Jonson Mask of the Gypsies című előadásával.[2]
A Rózsák háborúja egyik ütközetét, a Losecote Field-i csatát Exton közelében, Hornnál vívták meg. Az angol polgárháború kitörésekor Rutland erős puritán és királyellenes érzületet mutatott, és 1642-ben a megye seriffje, valamint a nemesség és főnemesség nagy számban petíciót nyújtott be a Lordok Házához, amelyben azt kérték, hogy a megyét helyezzék védelmi állapotba, továbbá hogy a pápisták és püspökök szavazatait érvénytelenítsék.[2]
Rutland gazdasága az 1900-as évekig jellemzően a mezőgazdaságra alapult. A Domesday-felmérés számos malmot említ Rutlandban, és egy aystoni halászat 325 angolna tizedet szolgáltatott. A 14. században a megye gyapjút exportált. A stiltoni sajtot régóta Leyfield-erdőben és a Catmose-völgyben készítik, és a megye számos részén mészkövet bányásznak. Rutland gazdasági erőforrásainak fejlődését 1793-ban segítette elő, hogy a Melton Mowbray-csatornát meghosszabbították Oakhamig.[2]
Az 1972-es önkormányzati reform során Rutland megyei státuszát megszüntették és Leicestershire egyik kerülete vált belőle. Jogállást 1994-ben vizsgálták felül, amikor egységes hatósággá vált és egyben visszaállították a ceremoniális megyét is (bár a posta csak 2008-tól számította különálló megyének Rutlandot). A változások miatt a megyei tanács teljes hivatalos neve Rutland Megyei Tanácsának Kerületi Tanácsa.
Rutland Leicestershire Melton kerületével közösen alkot egy választókörzetet. A 2015-ös választás után a körzetben a Konzervatív Párt jelöltje, Alan Duncan győzött.
Rutland grófja és hercege
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Rutland grófja (Earl of Rutland) címet háromszor hozták létre, kétszer a királyi család tagjai számára, majd 1525-ben Thomas Manners kapta meg, innentől kezdve az ő leszármazottai örökölték a tisztséget. 1703-ban hercegséggé (Duke of Rutland) emelték. A hercegi család a leicestershire-i Belvoir kastélyban lakott.
Földrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rutland területe 381,8313[7], amivel 45. a negyvennyolc angol ceremoniális megye között.
A megye teljes egészében jura kori képződményekből áll, mégpedig liász és oolitos rétegekből. A keményebb kőzetrétegek, főként a vasat tartalmazó mészkő, a dombokat és letöréseket alkotják, míg az agyagrétegek a völgyek lejtőit. A legidősebb kőzetek az alsó liászhoz tartoznak, főként az északnyugati részen. A Catmose-völgy alját a középső liászhoz tartozó márgakő alkotja, míg oldalait a felső liász agyag hosszú lejtői. A felső liász nagy területet borít a megye nyugati részén is, és Luffenhamben, valamint Seatonban téglagyártásra használják. Az oolitos képződmények közül a legalacsonyabb a Northampton homokkő, amelyből Mantonnál és Cottesmore-nál vasércet is bányásztak. A Lincolnshire-i oolitos mészkő az uralkodó a megye keleti részén, Stamfordtól északra. Ezt nagymértékben használják építkezésre; a kettoni, clipshami és castertoni kőfejtők hírnevük révén a megye határain túl is ismertek. A nagy oolit és az eszterin rétegek főként a délkeleti részen jellemzőek. Sok helyen jégkorszaki kavics, homok és agyag (ún. boulder clay) fedi el az idősebb rétegeket.
A megye közepén található 11 km2 Rutland Water Anglia egyik legnagyobb mesterséges tava, amelyet az 1970-es években hoztak létre víztározóként. A tó ma nemcsak az ivóvízellátást biztosítja, hanem kedvelt üdülő- és természetvédelmi terület is, gazdag madárvilággal. Partján található a híres Normanton Church, amelyet a tó feltöltésekor részben megőriztek és ma látogatóközpontként működik. A megye folyói a Chater, Eye Brook, Gwash és Welland. Rutland legmagasabb pontja a 197 méteres Flitteriss Park; legalacsonyabb pontja Belmesthorpe mellett található, ez 17 méterrel fekszik a tengerszint fölött.
A megyének mindössze két városi (town) rangú települése van: Oakham (10 975[8] fő) és Uppingham (4722[9] fő)
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rutland lakossága 41 151[1]. Egy 2012-es felmérés szerint Rutland volt az Egyesült Királyság legboldogabb megyéje.
Gazdasága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A megyében 17 ezer munkaképes korú lakos él. 30,8%-uk állami alkalmazott (a közigazgatásban, oktatásban vagy egészségügyben), 29,7% a szolgáltató szektorban (éttermek, szállodák, szállítás) 16,7% pedig az iparban dolgozik. A nagyobb munkáltatók a Lands' End ruhakereskedő cég és a Ketton Cementgyár. A védelmi minisztérium két laktanyát tart fenn a megyében. Az ashwelli fogházat egy 2011-es börtönlázadás miatt bezárták. Régebben vasércet bányásztak a megyében, de a 60-as 70-es években a bányákat bezárták.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lyddington Bede House
Oakham vára
Rutlandi vasútmúzeum
Rutland Water tava
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ A wapentake az északi-angliai megfelelője volt a hundrednek, magyarul „századnak”. A század az angolszász közigazgatás alapegysége volt: eredetileg elvben száz háztartást vagy száz fegyverforgatót fogott össze, és adóztatási, bíráskodási kerületként működött. A wapentake ugyanígy járt el, csak a dán jogterületen használták az elnevezést. Így a Wiceslea wapentake a mai Rutland délkeleti részét alkotó helyi közigazgatási egység volt a 11. században.
- ↑ A soke (ókori angol soc, középangol soke) eredetileg bíráskodási joghatóságot jelentett: azt a jogot, hogy valaki (pl. földesúr vagy egyházi intézmény) saját területén bírói hatalmat gyakoroljon és bíróságot tartson.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 "www.ons.gov.uk/peoplepopulationandcommunity/populationandmigration/populationestimates/datasets/estimatesofthepopulationforenglandandwales".
- 1 2 3 4 5 "Rutland (England)".
1911 Encyclopædia Britannica. Wikisource. Hozzáférés: 2025. augusztus 18. - ↑ "Richard Cecil". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
- ↑ "Robert Cecil, 1st Earl of Salisbury". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
- ↑ "Sir Everard Digby". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 26.
- ↑ "Bishop Henry de Spencer †" (angol nyelven). Catholic-Hierarchy.org. Hozzáférés: 2025. november 22.
- ↑ "ons.maps.arcgis.com/home/item.html?id=a79de233ad254a6d9f76298e666abb2b".
- ↑ "www.citypopulation.de/php/uk-england-eastmidlands.php?cityid=E34001373".
- ↑ "Parish Profiles". Office for National Statistics. Hozzáférés: 2024. augusztus 5.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rutland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megyei tanács honlapja
- Phillips, George (1912). Cambridge County Geography of Rutland. University Press. ASIN B00085ZZ5M.
- Rycroft, Simon; Roscoe, Barbara; Rycroft, Simon (1996). "Landscape and Identity at Ladybower Reservoir and Rutland Water". Transactions of the Institute of British Geographers (Blackwell Publishing) 21 (3): 534–551.
