Ruprecht Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ruprecht Antal
Született 1748. november 14.
Szomolnok
Elhunyt 1814. október 6. (65 évesen)
Bécs
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kohómérnök,
kémikus
Iskolái Selmeci Akadémia

Ruprecht Antal (Szomolnok, 1748. november 14.Bécs, 1814. október 6.) magyar kohómérnök, kémikus. Selmecbányai tanárkodása idején jelentős és fontos tudományos munkásságot fejtett ki, eredményei külföldön is ismertté tették a nevét.

Élete[szerkesztés]

Ruprecht ösztöndíjasként tanult a Selmecbányai Bányászati Akadémián 1772 és 1775 között. Végzés után a selmeci kamaragrófi hivatalban dolgozott. 1777-től 1779-ig külföldi tanulmányúton vett részt, szászországi, svédországi és Rajna melléki bányákat, kohóüzemeket és egyetemeket keresett fel. Az uppsalai egyetemen Torbern Bergman professzor, a kor legismertebb analitikai kémiai szaktekintélye mellett tanult. Selmecbányára hazatérve, 1779-ben, Scopoli után, az Akadémia kohászat-kémia-ásványtan tanszékének tanára lett.

1782–85 között az erdélyi ércek vizsgálatával foglalkozott, közben szakmai vitába keveredett Müller Ferenccel, a felfedezett új elemet váltakozva antimonnak és bizmutnak minősítették, végül Müller a „metallicum problematicum”-ot tellúrnak azonosította, amit 1798-ban Martin Heinrich Klaproth igazolt. Ruprechtnek fontos szerepe volt az ún. flogisztonelmélet hazai megdöntésében, bár előadásain a kémiát még a hagyományos elvek szerint taglalta, de mellette ismertette Lavoisier ezt cáfoló égéselméletét is. Ezzel összefüggésben, Magyarországon elsőként alkalmazta az oktatásban a kémiai folyamatok jelölését. A gyakorlatban továbbfejlesztette Born Ignác amalgámozó nemesfém-kinyerő eljárását.

1785 után kezdte meg a földek fémesítésére vonatkozó redukciós kísérleteit. Úgy tartotta ugyanis, hogy az úgynevezett „földek” tulajdonképpen fémek oxidjai, amikből redukcióval lehet előállítani a fémeket. Kísérleteihez különleges, nagy hőmérsékletet biztosító kemencét szerkesztett, amiben – elsőként a világon – sikerült megolvasztania a platinát (tanszéki laboratóriuma nemzetközi mintának számított). A vizsgált földeket szénporral és lenolajjal keverte, s azt tégelybe helyezve hevítette. Háromféle föld esetén talált a tégely aljában fémszemcséket, a három föld a bárium-, a kalcium- és a magnézium-oxid volt. Az új fémeket el is nevezte (borbonium, parthenum, autrium). Beszámolóit, tanulmányait főleg a Crell Chemische Annalenben jelentette meg. Az eredmények nagy visszhangot váltottak ki, de elsősorban a kételkedők voltak túlsúlyban, Klaproth az az egész földfémesítést „Schemnitzer Irrlehre”-nek, azaz selmeci téveszmének nevezte, s csak Nikolaus Jacquin és Born Ignác állt Ruprecht mellé. Szigorúan véve Klaprothnak lett igaza, mert később kiderült, hogy a földfém-oxidokat nem lehet szénnel redukálni. Végül azonban Humphry Davy, angol kémikus kísérletei mégis Ruprecht igazát bizonyították, mert 1808-ban mindhárom fémet sikerült előállítania a három földfém-oxid olvadék-elektrolízisével.

Ruprecht Antal 1792-ben Bécsben a birodalom bányászati-kohászati ügyeinek irányítója, a Bánya- és Pénzügyi Kamara tanácsosa lett, ahonnan 1802-ben vonult nyugalomba. 1814-ben hunyt el, még megérte az őt igazoló Davy-féle sikeres kísérleteket.

Források[szerkesztés]