Rupcsics György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rupcsics György
Született1857. március 30.[1]
Módos
Elhunyt1924. március 20. (66 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavízépítő mérnök
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (36/1-3-18)
SablonWikidataSegítség

Rupcsics György (Rupčić György) (Módos, 1854/1857. március 30.Budapest, 1924. augusztus 2.) folyamszabályozó mérnök, a Tisza-szabályozás egyik kiemelkedő alakja.

Életpályája[szerkesztés]

1881-ben diplomázott a budapesti műegyetemen, ahol mérnöki oklevelet kapott. 1881-ben vízépítő mérnök lett. Az 1879-es szegedi árvíz után újjászervezett vízügyi szolgálat egyik vezetője volt; a tiszai kotrások főmérnökeként megszervezte és irányította a tiszai kotróparkot. Később magánmérnöki irodát nyitott. 1890–1898 között Luther Hugó helyetteseként, illetve megbízottjaként az Al-Duna-szabályozási munkálatok vezetője volt.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (36/1-3-18).[3]

Művei[szerkesztés]

  • Tanulmány az alsó Ti­sza mentén építendő zsilipekről (Magyar Mér­nök- és Építész-Egylet Közlönye, 1888)
  • A szi­vornya (1890)
  • Részletek a Vaskapu szabályozásáról (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1897)
  • A Duna és Tisza közötti csatorna ipari célokra szolgáló vízierő kihasználással kombinálva (Heti Ért., 1907)
  • A soroksári Duna-ágon tervezett vízierőmű (Heti Ért., 1910)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://resolver.pim.hu/auth/PIM69190, Rupcsics György, 2020. május 7.
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  3. Nemzeti Örökség Intézete

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sajó Elemér: A csatorna irodalma (A Duna-Tisza-csatorna, Budapest, 1947)
  • Botár–Károlyi: A Tisza szabályozása (I–II. rész, Budapest, 1971)
  • Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Budapest, 1972)
  • Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerkesztő: Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8