Rudolf von Jhering

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf von Jhering
RudolfvonIhering2.jpg
Született 1818. augusztus 22.[1][2]
Aurich[3][4]
Elhunyt 1892. szeptember 17. (74 évesen)[2]
Göttingen[5][4]
Állampolgársága német
Gyermekei Hermann von Ihering
Foglalkozása
  • jogtudós
  • egyetemi tanár
Iskolái
Sírhely Stadtfriedhof Göttingen
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf von Jhering témájú médiaállományokat.
Rudolf von Jhering sírja Göttingenben

Rudolf von Jhering [ejtsd: jering] (Aurich, 1818. augusztus 22.Göttingen, 1892. szeptember 17.) német jogtudós, a 19. századi egyetemes jogtudomány egyik legkiválóbb alakja.[6]. Legidősebb fia Hermann von Ihering (1850 - 1930) brazil-német természettudós volt.

Életútja[szerkesztés]

Heidelbergben, Münchenben és Göttingenben tanult; 1843-ban Berlinben magántanárrá habilitáltatta magát, 1845-ben Bázelben, 1846-ban Rostockban, 1849-ben Kielben, 1852-ben Gießenben és 1868-ban Bécsben lett rendes tanár. 1872-ben Göttingenbe nevezték ki és titkos igazságügyi tanácsossá tették.

Munkássága[szerkesztés]

Jhering tudományos nézetei pályafutása alatt jelentősen módosultak. A 19. század utolsó évtizedeiben a formális, csak jogászi szemléletnek a kritikája is a kialakuló szociológia tudományán belül. A szociológiai szemlélet egyik változata elsősorban Jhering nevéhez fűződött, aki pályája második felében szembefordult a hagyományos törvénypozitivizmussal és megalapozta az ún. érdekkutató jogtudományt, ami egyben a jogtudománynak a szociológiai szemléletmód előtti nyitását is előkészítette. Ebből a felfogásból az államelmélet vonatkozásában az következett, hogy a hagyományos államjogi pozitivista szemlélet keretein túl kell lépni.[7]

Az, hogy a bűncselekmény nemcsak az ezt körbeíró jogszabály szempontjából értékelhető, hanem a minden szabály mögött meghúzódó és azt szülő érdekek oldaláról is, Jhering jogfelfogásából ered, aki a „Der Zweck im Recht” című monográfiájában ezt ki általános jogfelfogásként fejtette ki.[8]

Az ő nevéhez fűződik a jogértelmezés egyik lehetséges módja, az ú. n. teleologikus jogértelmezés, amely a jogszabályban objektíve, szövegszerűen lefektetett célokból indul ki.[9]

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Göttingenben található.

Aurichban utcanév [10] őrzi emlékét.

Művei[szerkesztés]

  • Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung (Lipcse, 1858-66, 3 rész, 4. kiad. 1883),
  • Das Schuldmoment im römischen Privatrecht (Gießen, 1867)
  • Die Jurisprudenz des täglichen Lebens (Jogesetek, Jéna, 1870, 6. kiad., 1886, magyarra fordította dr. Biermann Mihály: A jogtudomány a mindennapi életben cím alatt, Budapest, 1875);
  • Der Kampf ums Recht (Bécs, 1872, 11 kiad. 1895, magyarra fordította Ballai Lajos és Lippe Vilmos: Küzdelem a jogért cím alatt Budapest, 1874);
  • Gesammelte Aufsätze (Jéna, 1881-86, 3 kötet);
  • Scherz und Ernst in der Jurisprudenz (3. kiad. Lipcse, 1885);
  • Der Zweck im Recht (2. kiad. u. o. 1884-86);
  • Das Trinkgeld (Braunschwieg, 1882);
  • Der Besitzwille (Jena, 1889).

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]