Rubinbegy

Rubinbegy
	Hím rubinbegy
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Saxicolinae;
Nem:	Calliope; Gould, 1836
Faj:	C. calliope;
Tudományos név
	Calliope calliope; (Pallas, 1776)
Szinonimák
	Motacilla calliope (protonym); Luscinia calliope Pallas, 1776; Calliope lathamii Gould, 1836;
Elterjedés
	Elterjedési területe (a zöldben költ és a kéken áttelel)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rubinbegy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rubinbegy témájú médiaállományokat és Rubinbegy témájú kategóriát.

A rubinbegy vagy kalliope (Calliope calliope) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszertani besorolása

2003-ban, Edward C. Dickinson brit ornitológus azt állította, hogy a Luscinia madárnem nem monofiletikus csoport, azaz nem egy közös rendszertani őstől származó élőlények összességét alkotó nemről van szó. A múltévtizedben egy hatalmas méretű, DNS és molekuláris vizsgálatokból álló nemzetközi kutatás történt a madárrendszerezés terén. Az eredmények egy részét 2010-ben is kiadták; ebből pedig megtudtuk, hogy Dickinsonnak igaza volt. A kutatás eredményeként egyes madarakat átsoroltak, átrendszereztek.^[3]^[4] Ez történt a Luscinia nemmel is; belőle négy fajt áthelyeztek a Larvivora és másik négyet a Calliope madárnembe; ez utóbbiba tartozik a rubinbegy is, melyet a mostani jól meghatározott kládban - melyben egyetlen közös őstől való valamennyi leszármazottja tartozik - típusfajnak neveztek ki.^[5]^[6]

Előfordulása

A rubinbegy vonulómadárfaj, mely a nyarat, azaz a költési időszakot Szibéria fenyveseiben tölti. Télire lehúzódik Indiába, Thaiföldre és Indonéziába.^[7] Nyugat-Európában igen ritka vendég, az Egyesült Királyságba csak néhányszor jutott el. Az Aleut-szigetekre is nagyon ritkán jut el, de amikor mégis ide repül, főleg az Attu-szigetet választja.^[8]

Alfajai

Calliope calliope calliope (Pallas, 1776) - Szibéria, Mongólia északi része, Északkelet-Kína és Észak-Korea
Calliope calliope camtschatkensis (Gmelin, 1789) - Kamcsatka, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán északi része
Calliope calliope beicki (Meise, 1937) - Közép-Kína északi része

Megjelenése

Valamivel nagyobb, mint a vörösbegy (Erithacus rubecula). A háti része barna színű; a farktollaiban fekete, míg testoldalain vörös foltok láthatók. A szemei és a csőre között fekete sáv van, ezt felül is és alul is fehér sávok veszik közre. A hím torka élénk vörös, ezt előbb egy vékony fekete, utána pedig egy vastagabb fehér sáv szegélyezi. A tojónál hiányzanak ezek a színes tollak. A hím éneke hasonlít a kerti poszátáéhoz (Sylvia borin), azonban erősebb és érdesebb annál.

Képek

Hímek
Tojók

Jegyzetek

↑ (2012) „Luscinia calliope”. IUCN Red List of Threatened Species 2012, e.T22709701A39749592. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2012-1.RLTS.T22709701A39749592.en. (Hozzáférés: 2016. augusztus 27.)
↑ Boonsong Lekagul, Philip D. Round, Mongkol Wongkalisn, Kamol Komolphalin, Ben King: A Guide to the Birds of Thailand. (angolul) Illusztrálta Mongkhon Wongkālasin, Kamol Komolphalin. (hely nélkül): Saha Karn Bhaet Company. 1991. ISBN 9748567362
↑ The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World, 3rd, Christopher Helm (2003). ISBN 978-0-7136-6536-9
↑ (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380-392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008.
↑ Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 6.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
↑ The Howard & Moore Complete Checklist of the Birds of the World. Volume 2, Passerines, 4th, Aves Press (2014). ISBN 978-0-9568611-2-2
↑ Urs N. Glutz von Blotzheim, K. M. Bauer. Handbuch der Vögel Mitteleuropas (1988). ISBN 3-923527-00-4
↑ The British List. British Ornithologists' Union. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Siberian rubythroat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Calliope calliope in the Flickr: Field Guide Birds of the World
"Calliope calliope". Avibase
Reise durch verschiedene Provinzen des Russischen Reichs 3: 697.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IUCN-1] (2012) „Luscinia calliope”. IUCN Red List of Threatened Species 2012, e.T22709701A39749592. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2012-1.RLTS.T22709701A39749592.en. (Hozzáférés: 2016. augusztus 27.)

[2] Boonsong Lekagul, Philip D. Round, Mongkol Wongkalisn, Kamol Komolphalin, Ben King: A Guide to the Birds of Thailand. (angolul) Illusztrálta Mongkhon Wongkālasin, Kamol Komolphalin. (hely nélkül): Saha Karn Bhaet Company. 1991. ISBN 9748567362

[h&m3-3] The Howard and Moore Complete Checklist of the Birds of the World, 3rd, Christopher Helm (2003). ISBN 978-0-7136-6536-9

[4] (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380-392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008.

[ioc-5] Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 6.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2016. május 20.)

[h&m4-6] The Howard & Moore Complete Checklist of the Birds of the World. Volume 2, Passerines, 4th, Aves Press (2014). ISBN 978-0-9568611-2-2

[7] Urs N. Glutz von Blotzheim, K. M. Bauer. Handbuch der Vögel Mitteleuropas (1988). ISBN 3-923527-00-4

[BOU-8] The British List. British Ornithologists' Union. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]