Rubídium-perklorát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rubídium-perklorát[1]
Rubidium perchlorate.png
IUPAC-név rubídium-perklorát
Más nevek perklórsav rubídiumsója,
rubídium-klorát(VII)
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13510-42-4
PubChem 166834
ChemSpider 145966
EINECS-szám 236-840-1
SMILES
[Rb+].[O-]Cl(=O)(=O)=O
InChI
1/ClHO4.Rb/c2-1(3,4)5;/h(H,2,3,4,5);/q;+1/p-1
StdInChIKey NQYGGOOZLKJKPS-UHFFFAOYSA-M
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbClO4
Moláris tömeg 184,918 g/mol
Megjelenés színtelen kristályok
Sűrűség 2,878 g/cm³
2,71 g/cm³ (279 °C felett)
Olvadáspont 281 °C
Forráspont 600 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) lásd a táblázatot
Veszélyek
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
2
0
OX
R mondatok R8, R36/38
S mondatok (S2), S46
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A rubídium-perklorát a perklórsav rubídiumsója, képlete RbClO4. Mint minden perklorát oxidálószer.

Előállítása[szerkesztés]

A rubídium-perklorát rubídium-klorát oldat óvatos melegítésével is előállítható.[2]

De elő lehet állítani vízben oldott rubídium-klorát és erős oxiddálószerek (például kálium-permanganát) reakciójával, és katalizátor alkalmazásával.

Tulajdonságai[szerkesztés]

Két allotróp módosulata létezik. 279 °C alatt kristályai ortorombosak tércsoport: Pbnm. Rács paraméterei: a = 749,0 pm, b = 926,9 pm és c = 581,4 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.Kristályai 279 °C felett köbösek tércsoport: Fm\bar{3}m. Rács paraméterei: a = 770 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.[3] Kristályai izomorfak a kálium-perklorát kristályaival.[2]

A hőmérséklet növekedésével növekszik a vízben való oldhatósága:

A rubídium-perklorát oldódása vízben a hőmérséklettől függően.[4]
Hőmérséklet [°C] 0 10 20 25 30 40 50 60 70 80 90 100
Oldhatóság [g/l] 5 6 10 12 15 23 35 48,5 67,2 92 127 180

A rubídium-perklorát oldhatósága szerves oldószerekben:

A rubídium-perklorát oldóhatósága egyéb anyagokban.
25 °C-on.
metanol 0,060
etanol 0,009
n-propanol 0,006
n-butanol 0,002
izobutanol 0,004
aceton 0,095
etil-acetát 0,0016

Vörösizzásig hevítve rubídium-kloridra és oxigénre bomlik.[5]

Felhasználása[szerkesztés]

A gyenge oldhatósága miatt a következő anyagokkal együtt használják rubídium és kálium elkülönétíséhez: rubídium-klórplatinát, rubídium-szilikofluorid, és rubídium-borfluorid.[6]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium perchlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumperchlorat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. F. Brezina, J. Mollin, R. Pastorek, Z. Sindelar. Chemicke tabulky anorganickych sloucenin (Chemical tables of inorganic compounds). SNTL, 1986.
  2. a b R. Abegg, F. Auerbach: Handbuch der anorganischen Chemie, Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 431; Volltext.
  3. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (eingeschränkte Vorschau a Google Könyvekben).
  4. Aterton Seidell: Solubilities Of Organic Compounds Vol - I, S. 1429; Volltext.
  5. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, 686–687. o. (Google Books)
  6. K. A. Hofmann: Lehrbuch der anorganischen Chemie, 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439; Volltext.