Rubídium-bromát
| rubídium-bromát | |
| |
| rubídium ion | |
| |
| bromát ion | |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 13446-70-3 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | RbBrO3 |
| Moláris tömeg | 213,37 g/mol−1 |
| Sűrűség | 3,68 g·cm−3[1] |
| Olvadáspont | 430 °C[2] |
| Oldhatóság (vízben) | 29,3 g·l−1 25 °C-on |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | nincs adat |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A rubídium-bromát a brómsav rubídiumsója képlete RbBrO3.
Előállítása[szerkesztés]
Rubídium-karbonát és brómsav reakciójával lehet előállítani:[3]
De elő lehet állítani rubídium-karbonát és nátrium-bromát reakciójával is:[4]
Tulajdonságai[szerkesztés]
| Az RbBrO3 oldhatósága a vízben[5] | ||||
| Hőmérséklet [°C] | 25 | 30 | 35 | 40 |
| Oldhatóság [g/l] | 29,3 | 35,5 | 42,8 | 50,8 |
A rubídium-bromát vízmentesen kristályosodik.[6] Kristályai köbösek tércsoport: R3m. Rács paraméterei:a = 621.8 pm és c = 809.9 pm, elemi cellája három atomot tartalmaz.[7] Hidrogén-bromiddal reagálva rubídium-tribromid keletkezik belőle.[8]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumbromat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 336 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Harold D. Buell, C. R. McCrosky: "The preparation and study of the rarer alkali bromates. Rubidium bromate." in J. Am. Chem. Soc 1921, 43(9), S. 2031-2034. doi:10.1021/ja01442a006
- ↑ Vernon A. Stenger, Richard M. Van Effen: "Solubilities of Alkali Metal Bromates and Iodates in Methanol at Room Temperature" in J. Chem. Eng. Data 1999, 44(2), S. 173-174. doi:10.1021/je980120a
- ↑ Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1429. Volltext
- ↑ J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Longmans, Green 1965. S. 763, (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ John E. Lind jr., Raymond M. Fuoss: "Conductance of the Alkali Halides. IV. Rubidium Bromide in Dioxane-Water mixtures" in J. Phys. Chem. 1962, 66 (9), S. 1727-1729. doi:10.1021/j100815a041