Rubídium-amid
| rubídium-amid | |
| rubídium-amid | |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | RbNH2 |
| Moláris tömeg | 101,49 g/mol−1 |
| Megjelenés | fehér kristályok[1] |
| Sűrűség | 2,59 g·cm−3[2] |
| Olvadáspont | 309 °C |
| Oldhatóság (vízben) | reagál a vízzel |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | nincs adat |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A rubídium-amid egy rubídiumból, nitrogénből és hidrogénből álló vegyület. Képlete RbNH2.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fém rubídium és ammónia reakciójával állítható elő:
Elő lehet állítani rubídium-hidrid és folyékony ammónia reakciójával. A reakció gáz-ammóniával szobahőmérsékleten nagyon lassan megy végbe, melléktermékként hidrogén keletkezik:[3]
Ha rubídium-hidridet ammóniaáramban hevítenek, akkor a reakcióban nem elenyésző mennyiségben rubídium-nitrid is keletkezik a rubídium-amid mellett.
Tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kristályszerkezete köbös, tércsoport Fm3m. Rács paraméterei: a = 639,5 pm.
Vízzel reagálva rubídium-oxid és ammónia keletkezik belőle:
Etanollal reagálva rubídium-etanolát és ammónia keletkezik belőle:
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumamid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ R. Abegg, F. Auerbach: 'Handbuch der anorganischen Chemie'. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 430.Volltext
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 688f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ H. Moissan: "Préparation et propriétés des hydrures de rubidium et de césium" in Compt. Rend. Hebd. 1903, 136, S. 587. Volltext