Royal Aircraft Factory B.E.2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Royal Aircraft Factory B.E.2
RAFBE2.jpg

Funkció felderítőgép, éjszakai vadászgép, könnyű bombázó, kiképzőgép, partijárőr
Gyártó

Royal Aircraft Factory
Vickers

Bristol
Tervező Geoffrey de Havilland, Edward Teshmaker Busk
Gyártási darabszám ~3500
Fő üzemeltetők Egyesült Királyság Royal Flying Corps

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1912. február 1.
Szolgálatba állítás 1914 augusztus
Szolgálatból kivonva 1919.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Royal Aircraft Factory B.E.2 témájú médiaállományokat.

A Royal Aircraft Factory B.E.2 (Blériot Experimental) egy brit egymotoros kétüléses biplán repülőgép volt, amely a Royal Flying Corps (RFC) kötelékében szolgált az első világháború alatt. Hozzávetőleg 3500 darab készült, a repülőgépet vadászgépként, elfogóként, könnyű bombázóként, kiképzőgépként és felderítőgépként használták.

A No.2 Squadron RFC egy B.E.2a gépe volt a Royal Flying Corps első repülőgépe, amely Franciaországba érkezett az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 26-án.

Történet[szerkesztés]

Az első világháború kitörése után az 1914-ben Franciaországba érkező első brit harcigépek a B.E.2a-k voltak. Akárcsak az őket követő B.E.2b-k, ezek a gépek is fegyvertelen bombázógépek, egy 24 kg-os vagy három, ennél kisebb bombát lehetett ledobni róluk.

A stabilabb B.E.2c bevált felderítő- és bombázógépként, nagy hátránya volt azonban, hogy nagyon kevéssé volt fordulékony. A Zeppelin léghajók vadászatában ez nem gátolta ugyan, de 1915-től a nyugati arcvonalon megjelenő, mereven beépített, előretüzelő géppuskával felszerelt Fokker együléses vadászgépek súlyos veszteségeket okoztak a B.E.2c-kben.

Hátrányosnak bizonyult az is, hogy a típusváltozat egyetlen fegyverzete az elülső ülésbe szerelt, kézzel működtetett géppuska volt. Az 1916-ban megjelent változathoz képest helyet cserélt, a megfigyelő most már a hátsó ülésben ült, az első ülés elé még egy, a repülés irányába tüzelő, merev géppuskát építettek be. A B.E.2e-n azonban visszatértek a korábbi üléselrendezéshez.

Fejlesztés[szerkesztés]

Az Imperial War Museum-ban kiállított példány alulról nézve

A B.E.2-t Geoffrey de Havilland tervezte a B.E.1 fejlesztéseként 60 lóerős (45 kW) léghűtéses Renault V-8 motorral, leváltva ezzel a vízhűtéses Wolseley motort, melyet még a korábbi gépen alkalmaztak. Első felszállására 1912. február 1-jén került sor, a tesztpilóta maga de Havilland volt. 1912. augusztus 12-én brit magassági rekordot állított fel 3219 méteres repülési magasságával. Sorozatgyártása indulásakor felderítőgépként gyártották, két évvel később három századot szereltek fel vele. Ezeket a századokat teljes létszámukkal Franciaországba küldték röviddel a háború kitörése után. A korai B.E.2a és b gépeket az 1915-ös év folyamán B.E.2c gépekkel cserélték, amelyet jócskán módosítottak, így lényegében egy új típust képviselt, amely Edward Teshmaker Busk kutatásain alapult. 1916-ban a „c” típust a végleges változattal, a B.E.2e géppel váltották fel, amely a „Quirk” becenevet viselte.

1917-re az utolsó B.E.2e-t is kivonták a frontszolgálatból, viszont a gép már sokkal korábban elavultnak számított. A háború további részében honvédelmi vadászrepülőgépként és kiképzőgépként szolgált.

Nagyjából 3500 darab B.E.2 repülőgépet építettek 20 különféle gyárban, viszont pontos leírás nem készült a különböző gyárakban készült modellekről, habár minden valószínűség szerint a B.E.2c készülhetett a legnagyobb mennyiségben.

A típus hiányosságai[szerkesztés]

A B.E.2 nem volt egy közkedvelt típus és 1916-ra igen népszerűtlenné vált.

Mint katonai gép több komoly gyengeséggel küszködött. Az első a kicsi léghűtéses motorjából adódott, amely miatt a gép igen lassú és megbízhatatlan volt, még az akkori normák szerint is. Mikor bombákat szállítottak vagy mikor a gép maximális hatótávolságára volt szükség, a megfigyelőt és géppuskáját hátra kellett hagyni. Habár a B.E.2 teljesítménye 1914-15-ben elfogadható volt, még akkor is sokáig szolgálatban maradt, mikor az ellenségnek már sokkal erősebb gépei voltak.

A másik fő gyengesége a következő volt: mivel gyakran együléses gépként repülték, fontos volt, hogy a megfigyelő ülését a pilóta ülése elé helyezzék. Ebben a nem túl szerencsés helyzetben a megfigyelőt zavarták a felső szárny támasztékai és rögzítései, így gyakran a pilóta feje felett kellett visszalőnie az ellenséges gépekre.

A gép tényleges sebezhetősége 1915-ben bizonyosodott be, mikor megjelentek az első német vadászgépek. A repülőgép nem volt képes legyőzni még az igen primitívnek számító Fokker E.I vadászgépet sem, így gyakorlatilag teljesen haszontalan volt az 1916-17-ben megjelenő újabb német vadászgépekkel szemben.

Egyéb alkalmazási területek[szerkesztés]

Egy németek által zsákmányolt B.E.2.

1917-től a B.E.2-t többségében kivonták a frontszolgálatból, de tengeralattjáró felderítőgépként és kiképzőgépként továbbra is szolgálatban maradt. Ezt megelőzően ez a gép volt az első hatékony éjszakai vadászgép.

Az 1915-ös év legelején a B.E.2c gépeket elfogóvadászként alkalmazták a német Zeppelin léghajók ellen. Az elfogóvadász típust együlésesként repülték pótüzemanyagtartály alkalmazásával a gép súlyközéppontjában. A kezdeti sikertelenség után, mivel a kis méretű gyújtóbombákkal való támadás nem használt, egy Lewis Gun géppuskát szereltek a gépre, amellyel felfelé lehetett gyújtólövedékeket lőni 45°-os szögben. Az új taktika alapján a léghajókat nem felülről, hanem alulról támadták, ami igen hatékonynak bizonyult.

Az első sikeres támadásra 1916. szeptember 3-án éjszaka került sor, mikor egy B.E.2c William Leefe Robinson százados vezetésével lelőtte az első német léghajót Nagy-Britannia felett. Tettéért Viktória keresztet és £3500 pénzjutalmat kapott.

1916 októbere és decembere között további öt német léghajót semmisítettek meg B.E.2c elfogóvadászokkal.

A B.E.2 gépek teljesítménye az 1917-18-as években már nem volt kielégítő, így helyüket későbbi típusú éjszakai vadászgépek vették át, de a B.E.2c gépek által kidolgozott technika alkalmazását tovább folytatták.

A megmaradt B.E.2 repülőket (főleg B.E.2e) kiképzőgépként alkalmazták. Annak ellenére, hogy a típus stabilitása viszonylag jó volt, valamelyest alkalmas volt a műrepülésre, és emellett közel sem volt olyan rossz kiképzőgép, mint amilyennek először gondolták.

Változatok[szerkesztés]

  • B.E.1 - Prototípus. Fontos úttörő biplán.
    • B.E.5 - Prototípus, eredetileg egy Howard Wright biplán átépítéséből született, meghajtásáról egy 60 lóerős (45 kW) ENV motor gondoskodott, egyébként hasonló volt az eredeti B.E.2-höz. Első felszállásáre 1912. június 27-én került sor.
    • B.E.6 - Prototípus eredetileg egy Royal Aircraft Factory S.E.1 átépítéséből jött létre. Első felszállására 1912. szeptember 5-én került sor, meghajtásáról egy 60 lóerős (45 kW) ENV motor gondoskodott, mint a B.E.5-nél, de lecserélték egy Renault motorra mielőtt leszállították volna az RFC-nek.
  • B.E.2a - Kezdeti sorozatgyártott változata a B.E.2-nek. Kis számban készült az 1912-es év végétől, de a háború kitörésekor még mindig általános típus volt.
  • B.E.2b - Alapjában véve hasonló az „a” típushoz, a pilótafülke oldalait valamivel megmagasították.
  • B.E.2c - alaposan átalakították - valóban egy új repülőgép. 1914-1916 között a legtöbb darabszámban gyártott változat.
  • B.E.2d - eredetileg egy „c” változat egy nagyobb üzemanyagtartállyal.
  • B.E.2e - az utolsó változat új szárnyakkal. A „c” változathoz képest nagy előrelépésnek szánták, de egy óriási csalódás lett a végeredmény. Beceneve „Quirk” volt.
  • B.E.2f - B.E.2c típus a B.E.2e szárnyaival.
  • B.E.2g - B.E.2d típus a B.E.2e szárnyaival.
  • B.E.9 - B.E.2c egy fadobozzal a propeller előtt a megfigyelő/lövész számára. Csak egy prototípus készült.
  • B.E.12 - Együléses B.E.2 szinkronizált géppuskával és egy sokkal erősebb motorral.

Üzemeltetők[szerkesztés]

 Ausztrália

  • Australian Flying Corps
    • No. 1 Squadron AFC
    • No. 3 Squadron AFC
    • No. 4 Squadron AFC
    • No. 7 (Training) Squadron AFC
    • Mesopotamian Half Flight
    • Central Flying School AFC

 Belgium
 Észtország
 Hollandia

  • Mindössze egyetlen gép

 Norvégia
Blue Ensign of South Africa (1912–1928).svg Dél-Afrika
 Nagy-Britannia

 USA

  • Amerikai Expedíciós Erők

Műszaki adatok (B.E.2c)[szerkesztés]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés]

  • Hossz: 8,30 m
  • Fesztávolság: 11,30 m
  • Magasság: 3,40 m
  • Szárnyfelület: 34,47 m²
  • Üres tömeg: 623 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 1068 kg

Hajtóművek[szerkesztés]

  • Hajtóművek száma: 1 darab
  • Típusa: RAF 1a léghűtéses nyolchengeres sorosmotor
  • Teljesítmény: 90 LE (67 kW)

Repülési adatok[szerkesztés]

  • Legnagyobb sebesség: 138 km/h
  • Repülési időtartam: 3 óra
  • Szolgálati csúcsmagasság: 3050 m
  • Emelkedőképesség: 1066 m 10 perc alatt

Fegyverzet[szerkesztés]

  • Géppuskák: egy darab kézzel működtetett 7,7 mm-es (.303) Lewis Gun géppuska a megfigyelő számára
  • Bombák: 100 kg-nyi bomba vagy röppentyű

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Kapcsolódó fejlesztés[szerkesztés]

Hasonló repülőgépek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]