Royal-pingvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Royal-pingvin
Royal-pingvin a természetes élőhelyén
Royal-pingvin a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes)
Család: Pingvinfélék (Spheniscidae)
Alcsalád: Spheniscinae
Nem: Eudyptes
Vieillot, 1816
Faj: E. schlegeli
Tudományos név
Eudyptes schlegeli
Finsch, 1876
Szinonimák

Fehérarcú pingvin

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Royal-pingvin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Royal-pingvin témájú kategóriát.

A Royal-pingvin (Eudyptes schlegeli) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.[1]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) sebezhető fajként tartja számon ezt a pingvinfajt.[1]

A 19. század és a 20. század határán ipari mértékű vadászata folyt; évente körülbelül 150 ezer madarat gyűjtöttek be. Egy pingvinből félliternyi olajat nyertek. Vadászata előtt, körülbelül 3 millió példánya létezhetett. A vadászat betiltása után, e pingvin állománya 850 ezer költőpárra szaporodott.[2]

Rendszertani helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DNS-vizsgálatok alapján a kutatók megtudták, hogy a Royal-pingvin és legközelebbi rokona, a bóbitás pingvin (Eudyptes chrysolophus), körülbelül 1,5 millió éve váltak ketté.[3] Habár néha a kettőt két külön fajként kezelik, e pingvinek egyes DNS szekvenciái igen hasonlóak; emiatt Leslie Christidis és Walter Boles ausztrál ornitológusok a Royal-pingvint a bóbitás faj alfajának tekintik.[4][5] Külső megjelenésre is nagyon hasonlítanak; bár a Royal-pingvinnek fehér a pofája, míg a másiknak fekete.

A két madárfaj példányai, azokon a helyeken ahol együtt költenek, bár ritkán, de azért kereszteződnek egymással.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a pingvin a tudományos fajnevét, a schlegeli-t, Hermann Schlegel, német zoológusról kapta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetlen szaporodó helye az Ausztráliához tartozó Macquarie-szigeten van. Költési időszakon kívül előfordulhat Argentína, a Falkland-szigetek és a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek környékén levő nyílt óceánokon.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fej-testhossza 65-76 centiméter, testtömege 3-8 kilogramm.[6][7] A hím nagyobb a nősténynél. Háta és szárnyai fekete színűek, pofája, torka és hasa fehér. Fején sárga bóbitát visel.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Royal-pingvin főleg krillel és halakkal táplálkozik, de ezek mellett kalmárokat is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy kolóniákban költ. A földbe vájt fészkét akár a partokra, akár a szárazföld belsejébe - 1,6 kilométerre -, is helyezheti. A szaporodási időszaka szeptemberben kezdődik, de csak októberben tojik. Fészekalja két tojásból áll. A tojásokon 35 napig kell kotlani. A fiókák három hetes korukig az egyik szülő mindig velük van; ezután pedig a különböző fészekaljak fiókái „nappalikba” gyűlnek össze, míg mindkét szülőjük halászni van. Két hónaposan elhagyják szülőhelyeiket. Csak 6 évesen válnak ivaréretté.

Royal-pingvin telep
A madár szemből

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b BirdLife International: 'Eudyptes schlegeli'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Commonwealth Marine Reserves - Home Page. Environment.gov.au. Retrieved on 2013-09-27.
  3. Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006.). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–7. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228.  
  4. Christidis L, Boles WE. Systematics and Taxonomy of Australian Birds. Canberra: CSIRO Publishing (2008). ISBN 978-0-643-06511-6 
  5. Juliff, Peter (2008. december 1.). „From the Pole to the Equator: A panoply of Penguins”. The Bird Observer (857), Kiadó: Bird Observation & Conservation Australia. Hozzáférés ideje: 2009. január 27.  
  6. [1] (2011).
  7. [2] (2011).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Royal penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]