Rotermann sóraktár
| Rotermann sóraktár | |
 | |
| Település | Tallinn |
| Cím | Tallinn, Ahtri u. 2. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1905–1908 |
| Megnyitás | 1908 |
| Rekonstrukciók évei | 1995–1996 |
| Tervező | Ernst Boustedt |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| Elhelyezkedése | |
 Rotermann sóraktár
Pozíció Tallinn térképén
| |
 é. sz. 59° 26′ 25″, k. h. 24° 45′ 23″Koordináták: é. sz. 59° 26′ 25″, k. h. 24° 45′ 23″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rotermann sóraktár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Rotermann sóraktár (észtül: Rotermanni soolaladu) műemlék épület[1] Tallinnban, a Rotermann-negyedben. A só raktározására szolgáló épület a 20. század elején készült mészkőből. Napjainkban múzeum és művészeti központ.
Története[szerkesztés]
Tallinnban, a Viru tér északi oldalán 1849-ben nyitotta meg első kereskedését Christian Abraham Rotermann balti német kereskedő és iparos. A 19. század második felében vállalkozása folyamatosan nőtt, számos ipari és kereskedelmi épülettel bővült. Az ipari és kereskedelmi létesítmények a 20. század elejére már egy összefüggő városrészt alkottak (Rotermann-negyed). Ezek sorába illeszkedik a sóraktár, amelyet Christian Abraham Rotermann fia, Christian Barthold Rotermann építtetett. A terveket Ernst Boustedt balti német építész készítette. Az építkezés 1905-ben kezdődött. 1908-ba készült el az egyszintes épület, amely az importált só feldolgozására és tárolására szolgált. A sóraktár az épület alagsorában helyezkedett el.
Észtország szovjet megszállása után, 1940-ben a Rotermann cég beszüntette a tevékenységét, a sóraktárt sem használták tovább. 1945-ben államosították az épületet. Ettől kezdve a Viktor Kingissepp Gabonaipari Kombinát volt a tulajdonosa és az épületet gabonafeldolgozásra használták. Az épületben 1990-ben szűnt meg az ipari tevékenység. A Szovjetunió felbomlása után az épület magántulajdonba került.
1995-1996-ban Ülo Peil tervei alapján felújították. A belsőépítészeti tervezést Taso Mähar végezte. A rekonstrukció során az egykori sóraktárt művészeti és kulturális célra építették át. Az eredetileg egy szintű épület belső részét többszintessé alakították. 1996-ban nyílt meg az épület felső szintjén az Észt Építészeti Múzeum. Az alsó szinten az Észt Művészeti Múzeum nyitott kiállítóhelyet, ez azonban 2005-ben kiköltözött az épületből. 1997-től műemléki védettséget élvez.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 8128 Rotermanni vabriku soolaladu, 1908. a. • Mälestised. register.muinas.ee. (Hozzáférés: 2019. június 29.)