Rosty Pál (földrajztudós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rosti Pál szócikkből átirányítva)
Rosty Pál
Rosty Pál portréja a Vasárnapi Ujságban
Rosty Pál portréja a Vasárnapi Ujságban
Született 1830. november 29.[1]
Pest
Elhunyt 1874. december 7. (44 évesen)
Dunapentele
Állampolgársága magyar
Szülei Rosty Albert
Foglalkozása geográfus, néprajztudós, fotográfus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosty Pál témájú médiaállományokat.

Barkóczi Rosty Pál István Ferenc de Paula[2] (Pest, 1830. november 29.Dunapentele, 1874. december 7.) magyar földrajztudós, néprajztudós, fotográfus, az MTA levelező tagja.

Családja és származása[szerkesztés]

Rosty Pál a nemesi származású barkóczi Rosty családban született. Apja, Rosty Albert (1779–1847) Békés vármegye főjegyzője, majd alispánja. Anyja, ehrenberghi Eckstein Anna (1801–1843), ehrenbergi Eckstein Ferenc orvosdoktor, császári és királyi tanácsos és Wehner Erzsébet lánya volt. Rosti Pál nagyapja, Rosty Pál (17451810) főhadnagy, elítélt jakobinus, dédapja, barkóczi Rosty Ferenc (17181790), Vas vármegyei alispán, királyi tanácsos és vármegyei követ volt. Rosty Pál keresztszülei, bezerédi Bezerédj István (17961856), tolnai követ, és neje bezerédi Bezerédj Amália (18041837) voltak.

Élete[szerkesztés]

Az ifjú Rostyt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lelkesítette, a Károlyi-huszárezredben szolgált. A világosi fegyverletétel, (1849. augusztus 13.) után sógora, Trefort Ágoston segítségével előbb Münchenbe, majd Párizsba emigrált. Münchenben a természettudományokkal, különösen kémiával foglalkozott, Párizsban a fényképezés kötötte le figyelmét (az első magyar fotográfusok egyike). Alapos földrajzi és néprajzi ismeretekre is szert tett. 1856. augusztus 4-én hajóra szállt, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Felkereste Texast, majd Mexikót, a közép-amerikai szigetvilágot és Havannát. 1857-ben Venezuelába utazott és a Vollmer Franz német származású venezuelai földesúr "El Palmar" nevű fölbirtokán, az Aragua államban, tartózkodott.[3][4] Két és fél évi kinti tartózkodása után 1859. február 26-án érkezett vissza hazájába.

Rosty Pál – Székely Bertalan festménye (1862)

Élményeit és tapasztalatait az Úti emlékezetek Amerikából című művében tette közzé (Pest, 1861). Tudományos körökben is feltűnést keltett munkája; 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1860-tól hol Pesten, hol Dunapentelén élt, 1860 decemberében a megyei bizottmány tagjai sorában találjuk. Tagja volt Dunapentele (1871-től nagyközség) képviselő-testületének. 1870-ben a Dunapentelei Kaszinó Társaság egyik alapítója, mely a település első polgári értékeken alapuló és azokat kifejező kulturális egyesülete. 1872-től Fejér vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja. Dunapentele szellemi arculatának meghatározó személyisége, de az ország székvárosában is megbecsült tagja a szellemi életnek. Sógorai, Eötvös József és Trefort Ágoston révén a vallás- és közoktatásügyek beavatott ismerője. Az 1870-es évek elején súlyosan megbetegedett, a fővárosból Dunapentelére költözött, s a "ritka, szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes kerti Tusculanumban lakott". Itt érte a halál 1874. december 7-én. Végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]