Ropivakain
| |
| Ropivakain | |
| IUPAC-név | |
| (S)-N-(2,6-dimetilfenil)- 1-propilpiperidin-2-karboxamid | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 175805 |
| ChemSpider | 153165 |
| EINECS-szám | 617-525-1 |
| DrugBank | APRD00492 |
| KEGG | C07532 |
| ChEBI | 8890 |
| ATC kód | N01BB09 |
| Gyógyszer szabadnév | ropivacaine |
| InChIKey | ZKMNUMMKYBVTFN-HNNXBMFYSA-N |
| Beilstein | 5421606 |
| UNII | 7IO5LYA57N |
| ChEMBL | CHEMBL1077896 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C17H26N2O |
| Moláris tömeg | 274,40 g/mol |
| Farmakokinetikai adatok | |
| Biohasznosíthatóság | 87%–98% |
| Metabolizmus | máj (CYP1A2) |
| Biológiai felezési idő |
1,6–6 óra |
| Kiválasztás | vese 86% |
| Terápiás előírások | |
| Terhességi kategória | S4 (AU) |
A ropivakain az első tiszta enantiomerként kifejlesztett hosszú hatástartamú, amid típusú helyi érzéstelenítő. A ropivakain mind érzéstelenítő, mind pedig fájdalomcsillapító hatással rendelkezik.
Hatása
[szerkesztés]A ropivakain – hasonlóan a többi helyi érzéstelenítőhöz – reverzibilisen blokkolja az ingerületvezetést az idegrostokban, meggátolva az idegrostok sejtmembránján keresztül a Na+ ionok átjutását. A helyi érzéstelenítők hasonló hatással lehetnek a más ingerelhető membránokra, pl. az agyban és a myocardiumban. Ha rendkívül nagy mennyiségű gyógyszer jut be gyorsan a szisztémás keringésbe, a központi idegrendszerben és a kardiovaszkuláris rendszerben a toxicitás tünetei és jelei léphetnek fel. A központi idegrendszeri toxicitás megjelenése megelőzi a kardiovaszkuláris hatásokat, mivel az már alacsonyabb plazma-koncentrációknál jelentkezik.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ropivacaine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.