Ron Flockhart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ron Flockhart
Életrajzi adatai
Született 1923. június 6.
Edinburgh, Skócia
Elhunyt 1962. április 12. (38 évesen)
Melbourne, Ausztrália
Nemzetisége UK brit
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 1954, 1956 - 1960
Csapata Maserati, BRM, Connaught, Cooper, Lotus
Nagydíjak száma 14 (13 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 1
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0
Első nagydíj UK 1954-es brit nagydíj
Legutolsó nagydíj USA 1960-as amerikai nagydíj

Ron Flockhart (Edinburgh, 1923. június 6.Melbourne, 1962. április 12.) brit autóversenyző, aki összesen 13 világbajnoki futamon indult a Formula–1-ben és kétszer nyerte meg a Le Mans-i 24 órás autóversenyt.

Pályafutása[szerkesztés]

A Formula–1 előtt[szerkesztés]

Katonai szolgálata alatt Egyiptomban és Olaszországban töltötte ezen időszak nagy részét, és miután parancsnokká nevezték ki, olykor itt is maradt ideje arra, hogy motorra pattanva hódoljon szenvedélyének. 1951-ben kezdett versenyezni egy Formula–3-as autóval, majd két évre rá az akkoriban igen népszerű Voiturette sorozatban egy vásárolt, és saját maga tuningolt autóval gyári csapatok ellen szerepelt sikeresen.

A Formula–1-ben[szerkesztés]

A Goodwoodban aratott győzelmével hívta fel igazán magára a figyelmet, és 1954-ben egy futam erejéig Bira herceg csapatában és autójában, egy Maseratit vezetve a Formula–1-es világbajnokságban is bemutatkozott. A brit nagydíjon azonban nem sikerült az áttörés, egy baleset miatt mindössze kért kört tudott megtenni.

Ezután két évig sportautókkal versenyzett, de az 1956-os brit nagydíjon ismét rajthoz tudott állni, ezúttal egy BRM volánjánál. Ekkor sem volt szerencséje, újra csak két kört mehetett, mert tönkrement a motorja. Két hét múlva pedig immár Le Mansban versenyzett, és az Ecurie Ecosse csapattal, a szintén skót Ninian Sanderson párjaként megnyerte a 24 órás viadalt. Még ebben az évben az olasz nagydíjon indult, és a 23. rajtpozícióból végül feljött a harmadik helyre, megszerezve Formula–1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését.[1]

1957-ben két futamon a BRM színeiben indult a világbajnokságban, ám egyiket sem sikerült befejeznie. Nem úgy, mint Le Mansban, ahol az előző évi diadalt megismételve, ezúttal az angol Ivor Bueb társaként ismét győzelmet aratott. 1958-ban egy, 1959-ben öt további világbajnoki futamon indult a BRM-mel, 1960-ban pedig két viadalon vett részt, a Team Lotus illetve a Cooper színeiben. Az 1960-as francia nagydíjon hatodik lett, ez volt a második, egyben utolsó pontszerző helyezése.[2]

A Formula–1 után[szerkesztés]

Ezután felhagyott az autóversenyzéssel, és másik szenvedélyének, a repülésnek kezdett hódolni. Egy átalakított, II. világháborús Mustang vadászgéppel a London-Sydney távolság időrekordját akarta megdönteni. A próbálkozást 1961. február 28-án ejtette meg, és tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen március 11-ére volt kitűzve az esküvője Londonban.[3] A rossz időjárás miatt azonban néhány napos csúszással indult a rekordkísérlet, majd pedig a célegyenesbe érkezve, Athénban fel kellett adnia a próbálkozást motorhiba miatt. Az esküvőjére azért végül sikerült időben megérkeznie. 1962-re újabb próbálkozást tűzött ki maga elé, immár egy másik géppel, egy CAC Mustanggal. Még mielőtt nekivágott volna hosszú útnak Sydney-ből, néhány tesztrepülést hajtott végre, ám április 12-én nem sokkal a felszállás után problémát jelzett a rádión a központ felé, miszerint a gépben nem működik az iránytű, és sűrű felhők közé keveredett. Ez volt az utolsó üzenet tőle, a Mustang ugyanis lezuhant a Victoria államban található Kallista közelében.[4]

Emlékezete[szerkesztés]

Skóciában az egykori kettős-pilóta emléke máig él, az egyik győztes versenyautójáról származó felnit ugyanis a Skót Motorsport Klub vándordíjként ítéli oda fiatal tehetségeknek, így korábban megkapta például Dario Franchitti, David Coulthard és Allan McNish is.

Eredményei[szerkesztés]

Teljes Formula–1-es eredménylistája[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1954 "B. Bira" Maserati 250F Maserati Straight-6 ARG
500
BEL
FRA
GBR
Ki*
GER
SUI
ITA
ESP
NC 0
1956 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 ARG
MON
500
BEL
FRA
GBR
Ki
GER
14. 4
Connaught Engineering Connaught B Type Alta L4 ITA
3
1957 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 ARG
MON
Ki
500
FRA
Ki
GBR
GER
PES
ITA
NC 0
1958 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 ARG
MON
nk
NED
500
BEL
FRA
GBR
GER
POR
ITA
MOR
Ki
NC 0
1959 Owen Racing Organisation BRM P25 BRM L4 MON
Ki
500
NED
FRA
6
GBR
Ki
GER
POR
7
ITA
13
USA
NC 0
1960 Team Lotus Lotus 18 Climax L4 ARG
MON
500
NED
BEL
FRA
6
GBR
POR
ITA
Ni
USA
25. 1
Cooper Car Company Cooper T51 Climax L4 USA
Ki

* Megosztva vezetett Prince Bira-val.

Le Mans-i 24 órás autóverseny[szerkesztés]

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1955 GBR Lotus Engineering Lotus Mk9 GBR Colin Chapman kiesett
1956 GBR Ecurie Ecosse Jaguar D-Type GBR Ninian Sanderson 1.
1957 GBR Ecurie Ecosse Jaguar D-Type GBR Ivor Bueb 1.
1959 GBR Ecurie Ecosse Tojeiro GBR John Lawrence kiesett
1960 FRA Ecurie Ecosse Jaguar D-Type GBR Bruce Halford kiesett
1961 GBR Border Reivers Aston Martin DBR1/300 GBR Jim Clark kiesett

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!. formula.hu, 2015. szeptember 2.
  2. Drivers: Ron Flockhart. grandprix.com, 2012. március 7.
  3. Retro - Aki az F1-ből a fellegekbe vágyott. formula.hu, 2015. június 15.
  4. Ron Flockhart. f1tortenelem.hu, 2015. június 15.

Külső hivatkozások[szerkesztés]