Rombuszkrokodil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Rombuszkrokodil
Cuban Crocodile.JPG
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Krokodilok (Crocodilia)
Család: Krokodilfélék (Crocodylidae)
Nem: Crocodylus
Faj: C. rhombifer
Tudományos név
Crocodylus rhombifer
Cuvier, 1807
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rombuszkrokodil témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rombuszkrokodil témájú médiaállományokat és Rombuszkrokodil témájú kategóriát.

Crocodylus rhombifer.jpg

A rombuszkrokodil vagy más néven kubai krokodil (Crocodylus rhombifer) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába a krokodilok (Crocodilia) rendjébe és a krokodilfélék (Crocodylidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A legkisebb területen elterjedt krokodilfaj, csak Kubában él, Zapata és Lanier édesvizű mocsaraiban. A 19. század során még elterjedtebb fajnak számított, előfordult a fővárostól, Havannától délre eső területeken is, valamint az Isla de la Juventad szigeten is. Fosszlizálódott maradványait megtalálták Grand Cayman szigetén is, mely a Kajmán-szigetek tagja. Hogy onnan miért pusztult ki, nem ismert.

Megjelenése[szerkesztés]

Erőteljes testfelépítésű, közepes termetű krokodil faj, általában 3,5 méter hosszú, bár régi feljegyzések 5 méteres egyedekről is beszámolnak. A legfőbb jellegzetességük a szemük mögött húzódó, feltűnően kiemelkedő 1-1 csontos taréj. A fogazata – különösen a tompa hátsó fogai révén – elsősorban a teknősök páncéljának feltöréséhez alkalmazkodott. A kevésbé kifejlett úszóhártyái a szárazföldön gyorsabb mozgást tesznek lehetővé, az erős farok pedig nem csak az úszásban, hanem – szárazföldön – az elrugaszkodásban is segíti.

Életmódja[szerkesztés]

A fiatal egyedek puhatestűekkel és kis halakkal, a kifejlettek halakkal, teknősökkel és kisebb emlősökkel táplálkoznak. Egyes feltételezések szerint az óriáslajhár vadászatára való specializálódásának eredményeként alakultak ki a tompa hátsó fogai, amelyek most kiválóan alkalmasak a teknőspáncél feltörésére is.

Kitűnő úszók, de a szárazföldön is gyorsan és ügyesen mozognak. A vadászat és táplálkozás során sokszor együttműködnek, sőt rangsor is megfigyelhető közöttük.

Szaporodása[szerkesztés]

A párzási időszak májusban kezdődik és 3–4 hónapig tart. A nőstény fészket épít vagy gödröt ás, attól függően milyen alapanyagok, illetve talaj áll a rendelkezésére. A fészkébe rendszerint 30–40, ritkán 60 tojást rak. A nagyszámú tojással ellensúlyozza a fiatalok nagy halandóságát. Ugyanis a 99%-uk nem éri el a felnőttkort, nemcsak a ragadozók, tojásrablók veszélyeztetik őket, hanem a kifejlett egyedek is. Az 58–70 nap múlva kikelő krokodilok neme a hőmérséklettől függ: 30–32 °C-os fészekhőmérsékleten hímek, más esetben nőstények kelnek ki a tojásokból.

Természetvédelmi helyzet[szerkesztés]

Ritka faj. Bőre miatt az emberek majdnem a kihalásig vadászták. Mivel egyébként is viszonylag kis területen fordult elő, állományait könnyű volt ilyen fokig megritkítani.

A kubai kormány védett fajnak nyilvánította, és szerepel a CITES első függelékében is, vagyis nem lehet egyedeket kivinni a szigetországból. Fogságban viszonylag könnyen tartható, az Egyesült Államokban elég sok egyedét tartják.

Állatkertekben nem túl gyakori, Magyarországon a Pécsi Állatkertben látható.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]