Homoki küllő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Romanogobio kesslerii szócikkből átirányítva)
Homoki küllő
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Romanogobio
Bănărescu, 1961
Faj: R. kesslerii
Tudományos név
Romanogobio kesslerii
(Dybowski, 1862)
Szinonimák
Szinonimák
  • Gobio kessleri Dybowski, 1862
  • Gobio kessleri antipai (non Banarescu, 1953)
  • Gobio kessleri banaticus (non Banarescu, 1960)
  • Gobio kessleri kessleri Dybowski, 1862
  • Gobio kesslerii Dybowski, 1862
  • Gobio persa carpathorossicus Vladykov, 1931
  • Gobio similis Chichkoff, 1929
  • Gobio uranoscopus carpathorossicus Vladykov, 1925
  • Romanogobio kessleri (Dybowski, 1862)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Homoki küllő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki küllő témájú kategóriát.

A homoki küllő (Romanogobio kesslerii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]

A Romanogobio halnem típusfaja.

A Duna vízrendszerének nagy természeti értéket hordozó, de gazdasági szempontból jelentéktelen halfaja. Egyre gyérülő állománya Magyarországon még helyenként jelentős előfordulással bír, azonban védelme ennek ellenére is indokolt.

Előfordulása[szerkesztés]

A faj a Duna középső és alsó szakaszának mellékfolyóiban él. Magyarországon helyenként gyakori is lehet és megtalálható Délnyugat-Oroszországban és a lengyelországi Visztula felső szakaszán.[2]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonaival a fenékjáró küllővel, a halványfoltú küllővel és a felpillantó küllővel téveszthető össze legkönnyebben. Az 1980-as évekig Magyarországon előkerült példányait például felpillantó küllőnek vélték. A fenékjáró küllőt erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint magas faroknyele különbözteti meg. A halványfoltú küllő háta és faroknyele is magasabb, emellett a hátúszójában rendszerint csak 7 osztott sugár van. A felpillantó küllő hátúszójában is csak 7 elágazó sugár van, végbélnyílása pedig inkább az anális úszó kezdetéhez esik közelebb, mint a hasúszók tövéhez. Az alak és szájforma tekintetében ugyancsak hasonló a márna és a petényi-márna, de őket két pár bajuszuk jól megkülönbözteti a csupán egy pár bajuszt viselő küllőktől.[2][3]

Megjelenése[szerkesztés]

Testformája hosszúkás, hengeres, nem annyira magas, mint inkább széles. Testhossza 10-12 centiméter, legfeljebb 13 centiméter. Feje közepesen nagy, orra tompán lekerekített, 40-43 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. Az oldalvonal és a hasúszók tövi része között 3-4 pikkelysor található. Az oldalvonal mentén sorban 6-10, leggyakrabban 8 sötét folt van. A hátúszó közepes hosszúságú, kezdete a hasúszók tövével egy vonalban vagy kissé előbbre helyezkedik el. A farok alatti úszó rövid és magas. A faroknyél hosszú, alacsony, hengeres, magassága és szélessége csaknem azonos. A farokúszó hosszú, erősen kivágott. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül és a felső állkapocs hátulsó peremén mindkét oldalon egy-egy bajuszszál található. A torokrész és a mell pikkelytelen és ennek nagysága alapján több alfaját írták le.[2][4]

Életmódja[szerkesztés]

Jellegzetes élőhelyei elsősorban a domb- és síkvidéki folyók homokos, kavicsos szakaszai, de előfordul a hegyvidéki zóna patakjaiban is. Apró termetű rajhal, amely a gyors sodrású, oxigéndús vizeket kedveli. A mederfenéken tartózkodik, ahol tápláléka a talaj algaszövedéke, apró férgek, rovarlárvák és planktonrákok.[2][4]

Legfeljebb 5 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Ivarérettségét a harmadik életévében éri el, ívási időszaka áprilistól júniusig tart. Viszonylag kevés ikrát érlel, melyet íváskor elsősorban a folyók márnazónájának nem túl gyors sodrású részein, a homokos-sóderes mederfenékre rak.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Romanogobio kesslerii (Dybowski, 1862). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  2. a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  3. a b Homoki küllő – Gobio kessleri Dybowski, 1862. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 22.)
  4. a b c Dr. Györe Károly: Homoki küllő - Gobio kessleri Dybowski, 1862. HAKI. [2011. szeptember 16-i dátummal az küllo eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 22.)

További információk[szerkesztés]