Ugrás a tartalomhoz

Román átállás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A román átállás 1944. augusztus 23-án történt politikai és katonai fordulat, amikor Románia a második világháborúban kilépett a tengelyhatalmak oldaláról, és csatlakozott a szövetségesekhez. Az esemény gyökeresen megváltoztatta a kelet-európai hadszíntér helyzetét, hozzájárulva Németország gyorsabb visszaszorításához, valamint elősegítette a szovjet befolyás megerősödését Romániában.[1]

Előzmények

[szerkesztés]

Románia 1940. november 23-án csatlakozott a tengelyhatalmakhoz,[2] miután elvesztette területei jelentős részét (június 27-én Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak,[3] augusztus 30-án Észak-Erdélyt Magyarországnak,[4] valamint szeptember 7-én Dél-Dobrudzsát Bulgáriának[5] adta át). A román vezetés, élén Ion Antonescu marsallal, Németország támogatásával remélte visszaszerezni az elveszett területeket, különösen a Szovjetuniótól elcsatoltakat.[6] Románia 1941. június 22-én hadat üzent a Szovjetuniónak,[7] és a román csapatok részt vettek a Barbarossa hadműveletben, visszafoglalták Besszarábiát és Bukovinát, és egészen a Kaukázusig harcoltak a keleti fronton.[8]

A háború elhúzódása és a súlyos emberveszteségek, valamint a lakosság háborúellenes hangulata egyre erősebb belpolitikai nyomást gyakorolt Antonescura. A szovjetek előretörése 1944 nyarára már Románia határait veszélyeztette.

Az átállás folyamata

[szerkesztés]

1944. augusztus 23-án I. Mihály román király államcsínyt hajtott végre a Nemzeti Demokrata Tömb (Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt(wd), Kommunista Párt) támogatásával. Miután Antonescu nem volt hajlandó fegyverszünetet kötni a Szovjetunióval, a király letartóztattatta Ion Antonescut, feloszlatta a németbarát kormányt, és parancsot adott a hadseregnek a szovjetek elleni harc beszüntetésére. A puccs ellenállás nélkül folyt le.[9] A király este rádióbeszédben jelentette be, hogy Románia szakított Németországgal. Augusztus 24-én Románia hivatalosan hadat üzent Németországnak.[10]

Az eseményeket megelőzően 1944. márciustól kezdve titkos tárgyalások zajlottak a szövetségesek és az ellenzéki román politikai körök között, valamint a Szovjetunióval is.[11]

Következmények

[szerkesztés]

Az átállás után:

  • A német csapatok megpróbálták visszafoglalni Bukarestet, de a román hadsereg harcba szállt ellenük, és a Vörös Hadsereg támogatásával kiszorították őket az országból.
  • Szeptember 12-én Románia fegyverszünetet írt alá a Szovjetunióval.[12]
  • A háború hátralevő részében Románia a szövetségesek oldalán vett részt.[13]
  • Románia területét megszállta a Vörös Hadsereg, és ez megalapozta a későbbi szovjet befolyást, illetve a kommunista hatalomátvételt 1947-re. A nyugati szövetségesek ebbe nem szóltak bele.[14]
  • A szovjetek visszaadták Észak-Erdélyt Romániának, mivel az átállást jelentős hozzájárulásnak tekintették a háborús erőfeszítésekhez.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ World War II | Facts, Summary, History, Dates, Combatants, & Causes | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2025. május 29. (Hozzáférés: 2025. május 31.)
  2. ↑ Balkán-kronológia : 127. o.
  3. ↑ Balkán-kronológia : 121–122. o.
  4. ↑ Balkán-kronológia : 123. o.
  5. ↑ Balkán-kronológia : 124. o.
  6. ↑ Djuvara : 299. o.
  7. ↑ Balkán-kronológia : 137. o.
  8. ↑ Jelavich : 221–222. o.; Djuvara : 300. o.
  9. ↑ Jelavich : 225. o.; Djuvara : 302. o.
  10. ↑ Balkán-kronológia : 162. o.
  11. ↑ Jelavich : 224. o. Djuvara : 301. o.
  12. ↑ Jelavich : 225. o.
  13. ↑ Djuvara : 302. o.
  14. ↑ Jelavich : 225. o; Djuvara : 303–304. és 306. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Balkán-kronológia: Balkán-kronológia III: Válság és háború, 1919–1945. Szerk. Bagdi Róbert, Demeter Gábor, Bíró László, Zahorán Csaba. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya – Balgarska Akademiya na Naukite. 2022. = A Magyar-Bolgár Vegyes Történész Bizottság Kiadványai, 10. ISBN 978 963 416 312 1  
  • ↑ Djuvara: Neagu Djuvara: A románok rövid története. Kolozsvár: Koinónia. 2010. ISBN 9789731650401  
  • ↑ Jelavich: Barbara Jelavich: A Balkán története. II. kötet. 20. század Budapest: Osiris, 2000. 1996. = Europica Varietas, ISBN 9633791200  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Román_átállás&oldid=28152624”