Roland Topor
| Roland Topor | |
| Született | 1938. január 7. Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 1997. április 16. (59 évesen) Párizs, Franciaország |
| Állampolgársága | francia[1][2] |
| Nemzetisége | francia |
| Szülei | Zlata Binsztok Abram Topor |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | agyvérzés |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Roland Topor témájú médiaállományokat. | |
Roland Topor (Párizs 10. kerülete, 1938. január 7.[4][5][6][7][8] – Párizs 13. kerülete, 1997. április 16.[4][5][6][7][8]) francia illusztrátor, karikaturista, képregényművész, festő, regényíró, drámaíró, film- és tévéíró, filmrendező és színész,[9] aki munkásságának szürreális fekete komédia jellegéről volt ismert. Lengyel-zsidó származású volt. Szülei Varsóból, Lengyelországból való emigráns zsidók voltak.[10] Élete első éveit Szavojában töltötte, ahol a Gestapo elől álnéven rejtegették.[9]
Élete
[szerkesztés]Szülei az 1930-as években érkeztek Franciaországba. 1941-ben Topor apjának, Abramnak, több ezer másik, Párizsban élő zsidó férfival együtt regisztrálnia kellett a Vichy-i hatóságoknál. Apját ezt követően letartóztatták és egy pithiviers-i fogolytáborba internálták, ahonnét a foglyokat más koncentrációs táborokba, általában Auschwitzba küldték. A Pithiviers-be küldött több ezer ember közül csak 159 élte túl. Topor apjának azonban sikerült megszöknie Pithiviers-ből, Párizstól délre, vidéken bujkált.[11]
Amíg apja bujkált, Topor főbérlőnője szembeszállt a gyerekekkel, Toporral és idősebb nővérével, Hélène d'Almeida-Toporral,[12] és megpróbálta rávenni őket, árulják el apjuk hollétét. A főbérlőnőnek ez nem sikerült. 1941 májusában egy szomszéd értesítette a Topor családot, hogy a francia rendőrség a Gestapóval együtt át fogja kutatni az egész épületet. Így a család Vichybe menekült. Savoyában a négyéves Roland Topor egy francia családhoz került, álnevet kapott, és egy katolikus iskolásfiú identitását vette fel.[11]
A család túlélte a háborús viszontagságokat, majd 1946-ban beperelték a főbérlőnőt, hogy visszakapják a holmijukat, és hogy ismét egykori lakásukban lakhassanak. A bíróság a javukra döntött, visszatértek, és hamarosan ismét bérleti díjat fizettek a főbérlőnőnek, aki korábban megpróbálta elfogatni őket.[11]
Topor agyvérzésben bekövetkezett halála előtti éjszakán a beszámolók szerint nem tudott aludni, ehelyett párizsi kávézókban töltötte az éjszakát, kubai szivarokat szívott és bordeaux-i bort ivott. Amikor megérkezett a Cafe de Florébe, egyik rémálmát emlegette. Úgy gondolta, ez az álom ihletheti majd következő regényét:[13]
"Hirtelen a közelgő katasztrófa érzése ébreszt fel. Lehajtom a lepedőt, és egy holttestet találok az ágyamban, egy alacsony, de kövér férfi maradványait, aki hozzám hasonló korú. Első reflexem az, hogy a telefonhoz ugorok, hogy értesítsem a rendőrséget. De habozom; ennek a rothadó tetemnek a jelenléte az ágyamban kínos. Olyan magyarázatokat fognak tőlem követelni, amelyeket képtelen leszek megadni. Egy förtelmes bűncselekménnyel fognak gyanúsítani."[13]
Munkássága
[szerkesztés]Leginkább szürrealista humorú grafikáiról ismert. A párizsi École des Beaux-Arts-ban tanult. Művészete könyvekben, újságokban, plakátokon, ill. animációs filmekben öltött testet.[14]
Irodalmi pályafutása
[szerkesztés]Írásai közül kevés érhető el angolul. Szépirodalmi műveit néha „posztszürrealista horrornak” minősítik, melyek túllépnek a megszokott határokon, bizarr helyzetek karneváli világát ábrázolják, melyekben az általában ki nem mondott emberi valóságok tárulnak fel (Topor szavaival élve) a „le sang, la merde et le sexe” (vér, szar és szex) dolgokkal való szembesülésekben.[11]
1964-ban írta A bérlő (Le Locataire chimérique) című regényét, melyből 1976-ban Roman Polanski forgatott filmet. A bérlő egy lengyel származású párizsi férfi története, aki megszállottan érdeklődik a lakása előző bérlőjével történtek iránt.[13] 1969-es regénye, Joko fête son anniversaire (Joko születésnapja) az identitásvesztésről szóló mese, a társadalmi konformitásról szóló szatíra.[15] Topor ezekhez a témákhoz tért vissza későbbi regényében, a Portrait en pied de Suzanne (Suzanne teljes alakos portréja, 1978).
1965-ben David De Silva (Becca Productions Ltd.) 15 000 dollárért megvásárolta A bérlő megfilmesítési jogait, és elküldte a regényt Roman Polanskinak abban a reményben, hogy fontolóra veszi a rendezést. De Silva hibát követett el, amikor este 7 óra körül felhívta Polanskit New Yorkból, ami londoni idő szerint éppen éjfél volt. Polanski válaszát a projektre egy 1966. május 4-i levélben kapta meg.[16] Ezt követően De Silva eladta a jogokat a Universal Picturesnek, mert Edward Albee első forgatókönyveként akarta adaptálni a filmet egy háromfilmes szerződés keretében az Universallal, ám a megállapodás soha nem jött létre. Polanski 10 évvel később, 1976-ban forgatta le a filmet. De Silva úgy véli, Polanski tíz évvel korábban nem olvasta el a regényt. Azt mondja: "Amikor az időzítés megfelelő, akkor az időzítés megfelelő."[16]
A bérlő új kiadása 2006 októberében jelent meg. A könyv tartalmazza Topor eredeti regényét, Thomas Ligotti új bevezetőjét, válogatást Topor novelláiból, művészi alkotásainak bemutatását és egy esszét a híres Roman Polanski-filmváltozatról.
Thomas Ligotti bevezetője világhírű szerzők affirmatív témáit dolgozza fel, Luigi Pirandellóra összpontosítva, Roland Topor A bérlő című darabjának tagadó témáival.
2018-ban az Atlas Press kiadta Topor Suzanne teljes alakos portréja című művét, Andrew Hodgson fordításában és bevezetőjével (Head-to-Toe Portrait of Suzanne). Ez volt Topor első regénye, amely közel 50 év után megjelent angolul.[17]
Dalszövegek
[szerkesztés]Két dalt írt Megumi Satsunak, a "Je m'aime"-t és a "Monte dans mon Ambulance"-t.[9]
Filmek
[szerkesztés]René Laloux-val Topor elkészítette a "Holt idők" (Les Temps morts, 1964), a "Csigák" (Les Escargots, 1965) című filmeket, valamint leghíresebb művüket, a La Planète sauvage (A vad bolygó, 1973) című egész estés animációs sci-fi filmet.[9]
Topor színészként is dolgozott, leghíresebb szerepe Renfield volt Werner Herzog Nosferatu: Az éjszaka fantomja (1979) című filmjében. Ugyanebben az évben a szürrealisztikus, lebénult főnököt is eljátszotta Maurizio Nichetti Ratataplan című filmjében.[18]
Színház
[szerkesztés]Topor számos színházi darabot írt, rendezett és tervezett. Abszurd elbeszélései hemzsegnek a hátborzongató, ironikus fordulatokban, a szkatológia és a kegyetlenség is gyakori motívum: ezek célja látszólag az emberi interakciók megdöbbentése és őrült mértékű átértelmezése. Amikor Topor Joko fête son anniversaire című darabját 1972-ben bemutatták Brüsszelben, egy kritikus megjegyezte: „Néhány országban a szerzőt lelőnék.” Topor Vinci avait raison című darabja (részben J. B. Priestley 1945-ös An Inspector Calls című darabja nyomán) egy olyan házban játszódik, ahonnan senki sem tud elmenekülni, a WC-k eldugultak, és az ürülék láthatóvá válik a színpadon. 1977-es brüsszeli bemutatója botrányt kavart. A kritikai visszhangok között olvasható: „Börtönbe kell zárnunk ezt az idiótát, amiért ekkora mocskot csinált.”[11]
Színdarabjai többek között:
- 1972 – Les derniers jours de solitude de Robinson Crusoé (Robinson Crusoe utolsó magányos napjai)
- 1972 – Le Bébé de Monsieur Laurent (Monsieur Laurent babája)
- 1975 – De Moïse à Mao, 5000 ans d’aventures (Mózestől Maóig, 5000 kalandos év)
- 1983 – Batailles (Jean-Michel Ribes-szel) (Csaták)
- 1989 – Joko fête son anniversaire (Joko születésnapját ünnepli)[19]
- 1989 – Vinci avait raison (Vincinek igaza volt)
- 1994 – L'Hiver sous la table (Tél az asztal alatt)[20]
- 1996 – L’Ambigu (Kétértelműség)[21]
Kronológia
[szerkesztés]Topor számos rajzkönyvet publikált, többek között a Dessins panique (1965), a Quatre roses pour Lucienne (1967) és a Toporland (1975) címűeket. A Quatre roses pour Lucienne egyes részei újranyomva jelentek meg az angol nyelvű Stories and Drawings (1967) című gyűjteményben. Gondosan kidolgozott, realisztikus stílusa, bonyolult keresztsraffozással, kiemeli a képek fantasztikus és hátborzongató témáját.
- 1962 – Alejandro Jodorowskyval és Fernando Arraballal közösen megalkotja a Pánikmozgalmat (Mouvement panique).
- 1961–1965 – Szerzőként közreműködik a Hara-Kiri francia szatirikus magazinban.
- 1965 – René Laloux partnerével megalkotja a Les Escargots („A csigák”) című animációs rövidfilmet.[22] A film elnyerte a zsűri különdíját a krakkói filmfesztiválon.
- 1966 – Illusztrálja Daniel Spoerri Topographie anecdotée du hasard (A véletlen anekdotikus topográfiája) című művét, amelyet a Something Else Press adott ki. Illusztrálja Melvin Van Peebles Le Chinois du XIV című művét is.
- 1971 – Megalkotja Fernando Arrabal Viva la muerte című filmje bizarr bevezetőjének rajzait.[23] 1973 – Topor megtervezi és René Laloux rendezi a La Planète sauvage című 72 perces animációs filmet, amely Stefan Wul regénye alapján készült.
- 1974 – Topor cameoszerepet játszik Dušan Makavejev Sweet Movie című filmjében.
- 1975 – Illusztrálja Patricia Highsmith Kleine Geschichten für Weiberfeinde című művét, amelyet a Diogenes Verlag adott ki. Angolul 1977-ben jelent meg Heinemann kiadásában Little Tales of Misogyny címmel.
- 1976 – Roman Polanski rendezi Topor Le Locataire chimérique című könyvének filmváltozatát.[24]
- 1979 – Renfield szerepét játssza Werner Herzog Nosferatu: Az éjszaka fantomja című filmjében.
- 1983 – Henri Xhonneux-val közösen létrehozza a népszerű francia televíziós sorozatot, a Téléchat-ot, amely a híradások paródiája, macska- és struccbábokkal.
- 1989 – Henri Xhonneux-val közösen írja a Marquis című film[25] forgatókönyvét, amely lazán De Sade márki életén és írásain alapul. A szereplőgárda korabeli jelmezeket és állatmaszkokat viselő színészekből állt, de Sade antropomorfizált „testi függelékének” egy külön bábját is felvonultatva.
- 2011 – A Melbourne-i Egyetem Ian Potter Művészeti Múzeuma 22, Roland Topor által tervezett promóciós plakátból álló kiállítást rendezett.[26]
Művei
[szerkesztés]2010-ben a Stéphane Blanquet által alapított francia United Dead Artists kiadó kiadott egy túlméretezett könyvet "ReBonjour" címmel Topor munkásságáról.[27]
Magyarul
[szerkesztés]- Albérlet az asztal alatt; ford. Bognár Róbert; in: "Művészet". Mai francia drámák; vál. Bognár Róbert, utószó, jegyz. Lakos Anna; Európa, Bp., 2010
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. január 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://www.thersa.org/about/royal-designers-for-industry/past-royal-designers-for-industry. [2021. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- 1 2 Roland Topor (holland nyelven). RKDartists
- 1 2 Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford). Oxford University Press, 2006 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 3 4 Roland Topor. lambiek.net
- ↑ Kraus, Jerelle. “Endpaper -- The Lives They Lived: Roland Topor; A Graphic Wit”. The New York Times Magazine. 4 Jan 1998
- 1 2 3 4 5 Hodgson, Andrew. "Blood, Shit, and Sex". The Paris Review. 22 March 2019.
- ↑ Hélène d'Almeida-Topor (1932. október 2. – 2020. augusztus 1.) francia történész, egyetemi professzor.
- 1 2 3 Kraus, Jerelle. “Endpaper -- The Lives They Lived: Roland Topor; A Graphic Wit”. The New York Times Magazine. 4 Jan 1998
- ↑ Author: S. S. M. “The eclectic genius of Roland Topor”. The Economist. Apr 11th 2017
- ↑ Hodgson, Andrew. "Why the Silence?". 3:AM Magazine. 23 July 2013.
- 1 2 David De Silva
- ↑ HEAD-TO-TOE PORTRAIT OF SUZANNE, 2019. március 19. (Hozzáférés: 2021. augusztus 20.)
- ↑ The Ratataplan movie webpage in the Maurizio Nichetti's website webpage
- ↑ Topor, Roland. Joko fête son anniversaire. Publisher: Wombat (2016). ISBN 978-2-919186-90-7
- ↑ Lemaire, Véronique. Hainaux, René. Theatre and Architecture - Stage Design - Costume: A Bibliographic Guide in Five Languages. Publisher: Peter Lang, 2006. p. 135 ISBN 978-90-5201-281-0
- ↑ Topor, Roland. L'Ambigu (Théâtre panique II). Wombat 2016. ISBN 978-2-37498-056-0
- ↑ Les escargots
- ↑ Viva la muerte
- ↑ Le locataire
- ↑ Marquis
- ↑ The Ian Potter Museum of Art webpage
- ↑ United Dead Artist page on the Topor book website
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Roland Topor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Roland Topor
- Roland Topor az Internet Movie Database oldalon (angolul)
