Roberto Mieres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Roberto Mieres
Roberto Mieres - El Gráfico 1770.jpg
Életrajzi adatai
Született1924. december 3.
Mar del Plata, (Argentína)
Elhunyt2012. január 26. (87 évesen)
(Uruguay)
Nemzetisége argentin Argentína
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19531955
Csapata Gordini, Maserati
Nagydíjak száma 17
Leggyorsabb körök 1
Első nagydíj hollandia 1953 holland nagydíj
Legutolsó nagydíj Olasz 1955 olasz nagydíj

Roberto Casimiro Mieres (Mar del Plata, 1924. december 3.2012. január 26.) argentin autóversenyző, olimpikon.[1] 1953 és 1955 közt összesen tizenhét bajnoki futamon állhatott rajthoz, az első hármat a Gordini színeiben, a többit pedig Maseratival teljesítette. 87 éves korában, 2012. január 26-án, Uruguayban érte a halál.

Pályafutása[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

Jómódú családból származott, mindenfajta sportot szeretett. Édesapja a tízes években autókkal versenyzett, és Roberto is kipróbálta magát autóversenyzőként. Miután hazája sportautó-bajnoka lett, az argentin kormány autóversenyzőket támogató programja segítségével Európába ment versenyezni, ahol eleinte sportautófutamokon jeleskedett.

A Formula–1-ben[szerkesztés]

A francia Gordini csapatban, a sérült Jean Behra helyére beugorva a Zandvoortban rendezett 1953-as Holland Nagydíjon bemutatkozott a Formula–1-es világbajnokság mezőnyében. A sebességváltó hibája miatt feladni kényszerült a viadalt, mint ahogy a következő, Francia Nagydíjat is. Harmadik versenyén, az Olasz GP-n Monzában viszont célba ért, ráadásul a hatodik helyen.[2]

A következő évben vásárolt egy korábbi Maserati A6GCM-et, és azzal folytatta a versenyzést. Legemlékezetesebb pillanata a Spában rendezett Belga Nagydíjra esett, amikor kigyulladt alatta az autó. A Brit Nagydíjon éppen hogy lemaradt a pontszerzésről, mégis világrekordot ért el a Formula–1-ben, 26 helyet javított pozícióján.[3] A Brit Nagydíjon szerzett hatodik hely után immár a Maserati gyári csapatában versenyezhetett tovább, két negyedik hellyel meghálálva a bizalmat. 1955-ben is maradt az olasz istállónál, két ötödik és egy negyedik helyet szerezve, amely a világbajnoki tabella nyolcadik helyéhez volt elegendő. Az 1955-ös Holland Nagydíjon a leggyorsabb kört is megfutotta.[4] 20 világbajnokságon kívüli futam teljesítése után elhagyta a Formula–1-et, és hosszútávú sportautó-versenyek eredményes résztvevőjeként folytatta pályafutását 1960-ig. Közben részt vett két Le Mans-i 24 órás autóversenyen is.

Olimpikonként[szerkesztés]

1960-ban figyelme régi szerelme, a vitorlázás felé fordult, és hazája színeiben Rómában, az Olimpiai Játékokon versenyzőként el is indult.[5] Vitorlázóként indult, s a csillaghajók versenyében a 17. helyet szerezte meg.

Eredményei[szerkesztés]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pontok
1953 Équipe Gordini ARG 500 NED
Ki
BEL FRA
Ki
GBR GER SUI ITA
6
NC 0
1954 Roberto Mieres ARG
Ki
500
BEL
Ki
FRA
Ki
GBR
6
GER
Ki
11. 6
Officine Alfieri Maserati SUI
4
ITA
Ki
ESP
4
1955 Officine Alfieri Maserati ARG
5
MON
Ki
500
BEL
5*
NED
4
GBR
Ki
ITA
7
8. 7
* Jean Behra-val megosztva.

Le Mans-i 24 órás autóverseny[szerkesztés]

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1953 Automobiles Gordini Gordini T15S FRA Jean Behra nem ért célba
1955 Officine Alfieri Maserati Maserati 300S ITA Cesare Perdisa nem ért célba

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jenkins, Richard: The World Championship drivers - Where are they now?. OldRacingCars.com. (Hozzáférés: 2007. július 29.)
  2. Small, Steve. The Guinness Complete Grand Prix Who's Who. Enfield: Guinness Publishing, 254–255. o. (1994). ISBN 0-85112-702-9 
  3. Szám szerint: Nagy előretörések, 2015. augusztus 25. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
  4. Roberto Mieres, 2015. december 3. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
  5. Retro – Az F1-ből az olimpiára, 2014. december 3. (Hozzáférés: 2015. december 31.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]