Robert Hossein
| Robert Hossein | |
| Született | Abraham Hosseinoff 1927. december 30.[1][2][3][4][5] Párizs 12. kerülete[6][5] |
| Elhunyt | 2020. december 31. (93 évesen)[7][8][5][9] Essey-lès-Nancy[10][5] |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | 1955–59 Marina Vlady 1962–64 Caroline Eliacheff 1976–2020 Candice Patou |
| Élettársa | 1973–74 Michèle Watrin |
| Gyermekei | négy gyermek: Igor, Pierre, Nicolas, Julien Hossein |
| Szülei | Aminollah Hossein Anna Minevschi (Minevski) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Cours Simon |
| Kitüntetései | |
| Halál oka | Covid19[13] |
| Sírhelye | Cemetery of Vittel[14] |
| Magassága | 175 cm[15] |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1948–2019 |
| Híres szerepei | Prêtres interdits (Rastaud abbé) A profi (Rosen felügyelő) |
| Tevékenység | színész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Hossein témájú médiaállományokat. | |
Robert Hossein, eredeti nevén Abraham Hosseinoff (Párizs, 1927. december 30. – Essey-lès-Nancy, 2020. december 31.) francia színpadi és filmszínész, színpadi és filmrendező, író.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Származása, pályakezdése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Édesapja Aminollah Hossein (1905–1983), iráni (vagy azerbajdzsáni) gyökerű, fárszi anyanyelvű, zoroasztriánus vallású[16] zenész és zeneszerző volt, aki Aminulla Huszejnov néven született Szamarkandban. Moszkvában tanult, áttért az ortodox keresztény vallásra, ekkor Andrej keresztnevet kapott. (Később Franciaországban André Hosseinoff néven szerepelt.) 1922-ben Németországba utazott, Berlinben és Stuttgartban tanult zenét, majd beiratkozott a párizsi Konzervatóriumba. Magánórákat vett Paul Vidal zeneszerzőtől is. 1927-ben Párizsban megnősült, feleségül vette a besszarábiai Sorocában született, zsidó etnikumú Anna Minevschi (Minevszki, Minevski) színpadi színésznőt, aki szüleivel és bátyjával együtt az orosz forradalom után emigrált Párizsba.[17][18]
A házaspár Párizsban rendezkedett be, itt született fiuk, Abraham, az 1927. év végén. Orosz családnevüket (Huszejnov) franciás írásmóddal Hosseinoff-nak jegyezték be, később rövidítették Hossein-re. A fiú később a Robert Hossein művésznevet vette fel.
Franciaország német megszállása alatt szülei és rokonai együttműködtek a francia ellenállással. Anyai nagybátyját, Lova Minevskit 1943 júliusában letartóztatták és kivégezték.[19]
Robert színészmesterséget tanult René Simon és Tania Balachova kurzusain. 19 évesen, 1946-ban lépett először színpadra, szerepelt a Les voyous (Csibészek) c. darabban. Kedvet kapott a színpadi rendezéshez is, már egészen fiatalon színre vitt népszerű regényadaptációkat, így a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is.
Színházi munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1970-ben Hossein a reimsi állami színházhoz szegődött, ahol szabadon próbálkozhatott, kísérletezhetett. Színházi rendezőként olyan klasszikus darabokat állított színpadra, mint Shakespeare Rómeó és Júliáját, Jean-Paul Sartre Főbelövendők klubja (Huis clos) c. vígjátékát, Victor Hugo Hernani-ját és a szintén Hugo regényéből írt A nyomorultak (Les Misérables) című musicalt. Modern, 19-20. századi regényadaptációkat is színpadra vitt, így John Steinbeck Egerek és emberek c. kisregényét, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét.
1972-ben Reims-ben állította színpadra Federico García Lorca Bernarda Alba háza c. drámáját, címszerepben Annie Ducaux-val (1908–1996), a Comédie-Française társulatának örökös tagjával. A két színház koprodukciójában létrejött reimsi előadáson debütált az akkor 17 éves Isabelle Adjani, az itt elért átütő siker indította el színpadi pályáján, innen került maga is a Comédie-Française-hez. Hossein rendezését később átvette a párizsi Odéon Színház is.
Filmszínészi és filmrendezői pályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1956-ban akkori feleségével, Marina Vladyval együtt játszott Georges Lampin rendező Bűn és bűnhődés c. filmdrámájában, ahol Raszkonyikovnak (filmbeli nevén René Brunelnek) karakteres szerepét alakította.[20]
1964–1968-ben szerzett hírnevet Bernard Borderie rendező Angélique-filmjeiben, a markáns Jeoffrey de Peyrac lovag szerepében, a címszereplő Michèle Mercier partnereként. Ezután főleg kemény gengszterek, vadnyugati revolverhősök és egyéb nyugtalanító alakok szerepeit kapta egymás után, és formálta meg ezeket magas színvonalon. Kevésbé ismert, hogy Hossein 1968-ban már Sergio Leone nagy sztárparádét felvonultató filmeposzában, a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban is látható, mint névtelen mellékszereplő, Frank (Henry Fonda) fegyveres banditáinak egyike.
A ritka kivételek közé tartozik Denys de La Patellière rendező 1973-as filmdrámája, a Prêtres interdits, amely a szigorú francia családi hagyományok, a papi cölibátus és a németellenes ellenállásban való részvétel ellentmondásait dolgozza fel, ebben Hossein játszotta a férfi főszereplőt, Jean Rastaud apátot (abbét), ifjú szerelmét Claude Jade alakította. E film egyik mellékszereplője, Michèle Watrin lett rövidesen Hossein harmadik élettársa.
1981-ben Georges Lautner A profi c. akciófilmjében ismét kemény fiút alakított, Rosen rendőrfelügyelőt, Josselin ügynök (Jean-Paul Belmondo) kérlelhetetlen ellenfelét.
Filmrendezőként mindig előszeretettel fordult a film noir műfaja és művészi eszközei felé.
1982-ben filmre vitte Victor Hugo művét, A nyomorultakat (Les misérables). Ebben ő maga nem jelenik meg a vásznon, a főszerepeket Lino Ventura (Jean Valjean), Jean Carmet (Thénardier) és Michel Bouquet (Javert felügyelő) alakították. A forgatókönyvet Alain Decaux, a film zenéjét Robert édesapja, Aminollah (André) Hossein írta. A filmben szerepelt Robert negyedik felesége, Candice Patou, és kisebb szerepet kapott második feleségétől született fia, Nicolas Hossein is.[21] 1995-ben a regény Claude Lelouch által rendezett újabb filmváltozatában Hossein csak kisebb szerepet, a ceremóniamestert vállalta el. A három főszerepet Jean-Paul Belmondo (Jean Valjean), Philippe Léotard (Thénardier) és Philippe Khorsand (Javert) vitték.[22]
Házasságai, élettársai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Első felesége az orosz származású Marina Vlady (*1938) színésznő volt (ekkor még Catherine Marina Poliakoff néven), akivel több filmben szerepeltek együtt. A házasságból, melyet 1955. december 23-án kötöttek, két fiú született, Igor és Pierre. 1959 szeptemberében nagy feltűnést keltve olyan helikopterrel érkeztek a Velencei Filmfesztiválra, amelyre nagy vörös horogkeresztet festettek.[23] 1959 végén elváltak.
- Második felesége Caroline Eliacheff (*1947) volt, aki 14 évesen megszökött otthonról. Egy évvel később viszonyba keveredett Hosseinnel. 1962. június 7-én, 15 évesen, Charles de Gaulle köztársasági elnök külön engedélyével feleségül ment az ekkor 35 éves Hosseinhez. 1963-ban megszületett Nicolas nevű fiuk, 1964-ben elváltak. Caroline Eliacheff később ismert pszichiáter és szakíró lett. Fiuk később Aaron Eliacheff néven rabbi lett Strasbourg-ban.
- 1973-ban, a Prêtres interdits filmdráma forgatásán találkozott a 24 éves Michèle Watrin (1949–1974) színésznővel, akivel hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. 1974. augusztus 2-án az A7-es autópályán, Valence közelében súlyos autóbalesetet szenvedtek, Michèle meghalt. Hossein túlélte, a bíróság felmentette a felelősség alól.[24]
- 1976. június 28-án Reimsben egybekelt Candice Patou (*1947) színésznővel, akitől Julien nevű fia született.
Hitvallása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1970-es évek közepén Hossein – II. János Pál pápa hatására, Julien nevű fiának keresztelőjével egyidőben – áttért a római katolikus hitvallásra.[16] 2007-ben Párizsban Ne féljetek (N’ayez pas peur) címmel nagyszabású színpadi előadást rendezett a 2005-ben elhunyt II. János Pál tiszteletére. Interjúkban elmondta, teljes mértékben sajátjának érzi Lisieux-i Szent Teréz hitvallását. 2016 áprilisában a római Szent Péter téren találkozott Ferenc pápával. A Vatikáni Rádiónak elmondta, fontosnak tartja az állami fenntartású színházak védelmét, hogy „a fiatalok a kultúrában, az értelemben és a hitben perspektívát láthassanak.”[16]
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Koronavírus-fertőzés miatt súlyos légzési problémái alakultak ki. 2020. december 31-én egy párizsi kórházban meghalt.[25]
Filmjei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Filmszerepei
- 1948: A sánta ördög (Le diable boiteux), rend. Sacha Guitry
- 1955: Série noire, Jo, rend. Pierre Foucaud
- 1955: Rififi a férfiak közt (Du rififi chez les hommes), Remi Grutter, rend. Jules Dassin
- 1955: Les salauds vont en enfer, (1955)
- 1956: Bűn és bűnhődés (Crime et châtiment), René Brunel, rend. Georges Lampin
- 1956: Sait-on jamais?, Sforzi, rend. Roger Vadim
- 1957: Méfiez vous, filettes, Raven, rend. Yves Allégret
- 1958: Az árban (La liberté surveillée), Jean Rungis, rend. Henri Aisner, Vladimír Vlcek
- 1958: Des femmes disparaissent, Pierre Rossi, rend: Édouard Molinaro
- 1959: Du rififi chez les femmes, Marcel Point-Bleu, rend. Alex Joffé
- 1959: Az ítélet (La sentence), Georges Lagrange, rend. Jean Valère
- 1960: Les canailles, Ed Dawson, rend. Maurice Labro
- 1961: La menace, Savary, rend. Gérard Oury
- 1961: A szókimondó asszonyság (Madame sans gêne), rend. Christian-Jaque
- 1962: Les petits matins, bolond, rend. Jacqueline Audry
- 1962: Le monte-charge, Robert Herbin, rend. Marcel Bluwal
- 1962: Le repos du guerrier, Renaud Sarti, rend. Roger Vadim
- 1963: Le meurtrier, Corby, rend. Claude Autant-Lara
- 1963: Le vice et la vertu, Schöndorf SS-ezredes, rend. Roger Vadim
- 1963: Les grands chemins, Samuel, rend. Christian Marquand
- 1963: Chair de poule, Daniel Boisset, rend. Julien Duvivier
- 1963: Le commissaire mène l’enquête, szerető, rend. Fabien Collin
- 1964: Angélique, az angyali márkinő (Angélique, Marquise des anges), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie
- 1964: Banco à Bangkok pour OSS 117, Dr. Sinn, rend: André Hunebelle
- 1965: The Dirty Game / Guerre secrète, Dupont, rend. Christian-Jaque, Carlo Lizzani
- 1965: La fabuleuse aventure de Marco Polo, Nayam vezír, rend. Denys de La Patellière, Raoul Lévy
- 1965: Égiháború (Le tonnerre de Dieu), Marcel, rend. Denys de La Patellière
- 1966: Madamigella di Maupin, Alcibiade kapitány, rend. Mauro Bolognini
- 1966: Angélique és a király (Angélique et le roy), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie
- 1966: La seconde vérité, Pierre Montaud ügyvéd, rend. Christian-Jaque
- 1966: Út a túlsó partra (La longue marche), Carnot, rend. Alexandre Astruc
- 1966: Brigade antigangs, Le Goff felügyelő, rend. Bernard Borderie
- 1966: La musica, férfi, rend: Marguerite Duras, Paul Seban
- 1967: L’homme qui trahit la mafia, Bianchini mester, rend. Charles Gérard
- 1967: Lamiel, Roger Valber, rend. Jean Aurel
- 1967: A legyőzhetetlen Angélique, (Indomptable Angélique), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie
- 1968: La petite vertue, Louis Brady, rend. Serge Korber
- 1968: Angélique és a szultán (Angélique et le Sultan), Jeoffrey de Peyrac, rend. Bernard Borderie
- 1968: Niente rose per OSS 117 / Pas de roses pour OSS 117, Dr. Saadi, rend. Renzo Cerrato, Jean-Pierre Desagnat
- 1968: Volt egyszer egy Vadnyugat (C’era una volta il West), Frank fegyverese, rend. Sergio Leone
- 1968: A magánóra (La leçon particulière), Enrico Fontana, rend. Michel Boisrond
- 1968: La battaglia di El Alamein, Erwin Rommel tábornagy, rend. Giorgio Ferroni (Jackson Calvin Padget álnéven)
- 1969: Maldonne, Martin von Klaus, rend. Sergio Gobbi
- 1969: A skarlátruhás nő (La femme écarlatte), Julien, rend. Jean Valère
- 1969: Le voleur de crimes, Christian, rend. Nadine Trintignant
- 1969: La battaglia del deserto / Heiß über Afrikas Erde, Curd Heinz százados, rend. Mino Loy
- 1969: A karbonárik (Nell anno del signore), Leonida Montanari, rend. Luigi Magni
- 1969: Farkasok ideje, (Le temps des loups), John Dillinger, rend. Sergio Gobbi
- 1970: Les belles au bois dormantes / L’intreccio, Serge Belaïeff, rend. Pierre Chenal, Dave Young álnév alatt
- 1971: Le juge, Black Beard, rend. Federico Chentrens és Jean Girault, mindketten Richard Owens álnév alatt
- 1971: La part des lions, Maurice Ménard, rend. Jean Larriaga
- 1971: A betörés (La Casse), Ralph, rend. Henri Verneuil
- 1972: Hellé, Kleber, rend. Roger Vadim
- 1972: A halott asszony visszatér (Un meurtre est un meurtre), Jean Carouse, rend. Étienne Périer
- 1973: Don Juan, avagy ha Don Juan nő lett volna (Don Juan ou Si Don Juan était une femme…), Louis Prévost, rend. Roger Vadim
- 1973: Un officier de police sans importance, Pierre, rend Jean Larriaga
- 1973: Prêtres interdits, Jean Rastaud abbé, rend. Denys de La Patellière
- 1973: Vogue la galère, tévéfilm, Simon, Raymond Rouleau
- 1974: Le tour d’écrou, tévéfilm, Peter Quint, Raymond Rouleau
- 1974: Le protecteur, Arnaud, rend. Roger Hanin
- 1975: Le faux-cul, Kaminsky, rend. Roger Hanin
- 1978: L’amant de poche, államvédelmi miniszter, rend. Bernard Queysanne
- 1979: Démons du Midi, színházi rendező, rend. Christian Paureilhe
- 1981: Egyesek és mások (Les uns et les autres), Simon Meyer / Robert Prat, rend. Claude Lelouch
- 1981: A profi (Le professionnel), Rosen felügyelő, rend. Georges Lautner
- 1982: La grand pardon, Manuel Carreras, rend. Alexandre Arcady
- 1982: Házibuli és szerelem (Surprise party), André Auerbach, rend. Roger Vadim
- 1983: Lorna et Ted, Ted, rend. Michel Fagadau
- 1986: Egy férfi és egy nő 20 év múlva (Un homme et une femme, 20 ans déjà), önmaga, rend. Claude Lelouch
- 1987: Lévy és Góliát (Lévy et Goliath, üzletfél, rend. Gérard Oury
- 1988: La croisade des enfants, Fülöp Ágost király, rend. Serge Moati
- 1988: Les enfants de désordre, Robert, rend. Yannick Bellon
- 1988: Le pavé du gorille, tévéfilm, Joseph Beaucis, rend. Roger Hanin
- 1992: Idegen a házban (L’inconnu dans la maison), narrátor, rend. Georges Lautner
- 1994: L’affaire, Paul Haslans, rend. Sergio Gobbi
- 1995: A nyomorultak (Les Misérables), ceremóniamester, rendező Claude Lelouch
- 1997: M.D.C. - Maschera di cera / Wax Mask, Boris Volkoff, rendező Sergio Salvati
- 1999: Vénusz szépségszalon (Vénus beauté (institut)), pilóta, rend. Tonie Marshall
- 1999: Gialloparma, Bocchi bíró, rend. Alberto Bevilacqua
- 2003: Antigoné (Antigone), tévéfilm, Kreón, rend. Nicolas Briançon
- 2004: San Antonio, miniszter, rend. Frédéric Auburtin
- 2005: A bíró és a testőre (Le juge), tévésorozat, Roger Marino, rend. Vincenzo Marano
- 2006: Apró gyilkosságok a családban (Petits meurtres en famille), tévésorozat, Simon, rend. Edwin Baily[26]
- 2007: A 401-es szoba titka (La disparue de Deauville), Antoine Bérangère, rend. Sophie Marceau
- 2008: Egy ember és kutyája (Un homme et son chien), hajléktalan, rend. Francis Huster
- 2020: Noni - Le fruit de l’espoir, nagypapa, rend. Alain Williams
- Saját rendezésű filmjei és szerepei
- 1955: Les salauds vont en enfer, Fred szerepében és Marina Vladyval
- 1956: Pardonnez nos offenses, névtelen szerepében és Marina Vladyval
- 1958: Toi… le venin, Pierre Menda szerepében és Marina Vladyval
- 1959: Kémek éjszakája (La nuit des espions), főszerepben is, Marina Vladyval
- 1960: Les scélérats, Jess Roland szerepében, és Michèle Morgannal
- 1961: Le goût de la violence, Perez szerepében, vele Giovanna Ralli, Mario Adorf
- 1961: Le Jeu de la verité, rendőrfelügyelő szerepében is
- 1963: A bérgyilkos halála (La mort d’un tueur), Pierre Massa szerepében
- 1964: Les yeux cernés, Franz szerepében, és Michèle Morgannal
- 1965: Le vampire de Dusseldorf, Peter Kuerten szerepében
- 1967: J’ai tué Raspoutine, Serge Sukhotin szerepében is
- 1969: Temető fejfák nélkül (Une corde, un Colt…), Manuel szerepében, vele Michèle Mercier és Gina Lollobrigida
- 1970: Point de chute, egy fickó szerepében, Johnny Hallyday mellett,
- 1975: Egerek és emberek (Des souris et des hommes), szerepel is, vele Mario David és Candice Patou
- 1982: A nyomorultak (Les misérables), főszereplők Lino Ventura, Jean Carmet, Michel Bouquet
- 1985: Le caviar rouge, Alex szerepében, vele Candice Patou
- 2002: Főbelövendők klubja Huis clos, tévéfilm, Garcin szerepében
- 2010: L’affaire Seznec: c’est vous qui allez le juger, a prezentátor szerepében
Könyve
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Robert Hossein (2006). Je crois en l’homme parce que je crois en Dieu (francia nyelven). Presses de la Renaissance. Series Chemin faisant. ISBN 978-2750912635.
{{cite book}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 12.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Roglo".
- 1 2 3 4 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2021. február 12.
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 15.
- ↑ "Le Monde". Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. Hozzáférés: 2021. január 26.
- ↑ "Nachruf: Robert Hossein30.12.1927 – 31.12.2020". Epd Film (német nyelven). Gemeinschaftswerk der Evangelischen Publizistik. 2021. január 22. Hozzáférés: 2021. január 26.
- ↑ "Who's Who in France". Who’s Who in France (francia nyelven).
- ↑ "www.ladepeche.fr/2020/12/31/deces-du-comedien-et-metteur-en-scene-robert-hossein-des-suites-du-covid-19-9286860.php".
- ↑ PREX9410898D
- ↑ PREX0609206D
- ↑ "Robert Hossein, le géant du théâtre populaire, est mort".
- ↑ "www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article6044".
- ↑ "la-bonne-taille.blog-machine.info/fiche3/robert-hossein".
- 1 2 3 "Robert Hossein, un artiste à la recherche de l'amour de Dieu". Vatikáni Rádió (fr.radiovaticana.va) (francia nyelven). 2016. augusztus 10. 2016. augusztus 11. dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite web}}:|archive-date=/|archive-url=timestamp mismatch; 2016. augusztus 21. suggested (súgó) - ↑ A francia TF1 Le plus grand cabaret du monde című zenés műsorsorozatának 2007. szeptember 22-i adása, Patrick Sébastien műsorvezető felvezető kommentárja.
- ↑ Pjotr Rozvarin (2002. március 19.). "«Пессимист, полный оптимизма» (Egy pesszimista tele optimizmussal. Interjú Robert Hosseinnel)". Vremja Novosztyej Online (orosz nyelven). 2002 (47). Hozzáférés: 2020. május 7.
{{cite journal}}: More than one of|work=és|journal=specified (súgó) - ↑ Robert Hossein (2008. június 17.). "La dernière nuit, de Robert HOSSEIN". poeme-connu.jepoeme.com (francia nyelven).
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Bűn és bűnhődés (film, 1956) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Les misérables (1982) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Nyomorultak (1995) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ "Marina Vlady, Robert Hossein". Der Spiegel (német nyelven). 1959 (10): 79. 1959. szeptember 16. 2020. november 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. május 7.
- ↑ "Inter actualités de 19H00 du 2 août 1974" (francia nyelven). 1974. augusztus 2.
- ↑ "Koronavírusban meghalt Robert Hossein" (magyar nyelven). 2020. december 31.
- ↑ Agatha Christie: Poirot karácsonya c. novellájának adaptációja.
Kapcsolódó információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Robert Hossein a PORT.hu-n (magyarul)

- Robert Hossein az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)

- Robert Hossein az Internet Movie Database-ben (angolul)

- Robert Hossein a Rotten Tomatoeson (angolul)

- Robert Hossein az AlloCiné weboldalán (franciául)
- "Robert Hossein Profile". Famousfix.com. Hozzáférés: 2023. január 18.