Robert Hossein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Hossein
SzületettAbraham Hosseinoff
1927. december 30.[1][2][3][4][5]
Párizs 12. kerülete[6][5]
Elhunyt2020. december 31. (93 évesen)[7][8][5][9]
Essey-lès-Nancy[10][5]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Házastársa1955–59 Marina Vlady
1962–64 Caroline Eliacheff
1976–2020 Candice Patou
Élettársa1973–74 Michèle Watrin
Gyermekeinégy gyermek:
Igor, Pierre, Nicolas, Julien Hossein
SzüleiAminollah Hossein
Anna Minevschi (Minevski)
Foglalkozása
IskoláiCours Simon
Kitüntetései
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (1994. május 14.)[11]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2006)[12]
Halál okaCovid19
SírhelyeCemetery of Vittel[13]
Magassága175 cm[14]
Színészi pályafutása
Aktív évek1948–2019
Híres szerepeiPrêtres interdits (Rastaud abbé)
A profi (Rosen felügyelő)
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Hossein témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Robert Hossein, eredeti nevén Abraham Hosseinoff (Párizs, 1927. december 30. – Essey-lès-Nancy, 2020. december 31.) francia színpadi és filmszínész, színpadi és filmrendező, író.

Élete[szerkesztés]

Származása, pályakezdése[szerkesztés]

Édesapja Aminollah Hossein(wd) (1905–1983), iráni (vagy azerbajdzsáni) gyökerű, fárszi anyanyelvű, zoroasztriánus vallású[15] zenész és zeneszerző volt, aki Aminulla Huszejnov néven született Szamarkandban. Moszkvában tanult, áttért az ortodox keresztény vallásra, ekkor Andrej keresztnevet kapott. (Később Franciaországban André Hosseinoff néven szerepelt.) 1922-ben Németországba utazott, Berlinben és Stuttgartban tanult zenét, majd beiratkozott a párizsi Konzervatóriumba. Magánórákat vett Paul Vidal zeneszerzőtől is. 1927-ben Párizsban megnősült, feleségül vette a besszarábiai Sorocában született, zsidó etnikumú Anna Minevschi (Minevszki, Minevski) színpadi színésznőt, aki szüleivel és bátyjával együtt az orosz forradalom után emigrált Párizsba.[16][17]

A házaspár Párizsban rendezkedett be, itt született fiuk, Abraham, az 1927. év végén. Orosz családnevüket (Huszejnov) franciás írásmóddal Hosseinoff-nak jegyezték be, később rövidítették Hossein-re. A fiú később a Robert Hossein művésznevet vette fel.

Franciaország német megszállása alatt szülei és rokonai együttműködtek a francia ellenállással. Anyai nagybátyját, Lova Minevskit 1943 júliusában letartóztatták és kivégezték.[18]

Robert színészmesterséget tanult René Simon és Tania Balachova kurzusain. 19 évesen, 1946-ban lépett először színpadra, szerepelt a Les voyous (Csibészek) c. darabban. Kedvet kapott a színpadi rendezéshez is, már egészen fiatalon színre vitt népszerű regényadaptációkat, így a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is.

Színházi munkássága[szerkesztés]

1970-ben Hossein a reimsi állami színházhoz szegődött, ahol szabadon próbálkozhatott, kísérletezhetett. Színházi rendezőként olyan klasszikus darabokat állított színpadra, mint Shakespeare Rómeó és Júliáját, Jean-Paul Sartre Főbelövendők klubja (Huis clos) c. vígjátékát, Victor Hugo Hernani-ját és a szintén Hugo regényéből írt A nyomorultak (Les Misérables) című musicalt. Modern, 19-20. századi regényadaptációkat is színpadra vitt, így John Steinbeck Egerek és emberek c. drámáját, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét.

1972-ben Reims-ben állította színpadra Federico García Lorca Bernarda Alba háza c. drámáját, címszerepben Annie Ducaux-val (1908–1996), a Comédie-Française társulatának örökös tagjával. A két színház koprodukciójában létrejött reimsi előadáson debütált az akkor 17 éves Isabelle Adjani, az itt elért átütő siker indította el színpadi pályáján, innen került maga is a Comédie-Française-hez. Hossein rendezését később átvette a párizsi Odéon Színház is.

Filmszínészi és filmrendezői pályája[szerkesztés]

Robert Hossein, 2013

1956-ban akkori feleségével, Marina Vladyval együtt játszott Georges Lampin rendező Bűn és bűnhődés c. filmdrámájában, ahol Raszkonyikovnak (filmbeli nevén René Brunelnek) karakteres szerepét alakította.[19]

1964–1968-ben szerzett hírnevet Bernard Borderie rendező Angélique-filmjeiben, a markáns Jeoffrey de Peyrac lovag szerepében, a címszereplő Michèle Mercier partnereként. Ezután főleg kemény gengszterek, vadnyugati revolverhősök és egyéb nyugtalanító alakok szerepeit kapta egymás után, és formálta meg ezeket magas színvonalon. Kevésbé ismert, hogy Hossein 1968-ban már Sergio Leone nagy sztárparádét felvonultató filmeposzában, a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban is látható, mint névtelen mellékszereplő, Frank (Henry Fonda) fegyveres banditáinak egyike.

A ritka kivételek közé tartozik Denys de La Patellière rendező 1973-as filmdrámája, a Prêtres interdits, amely a szigorú francia családi hagyományok, a papi cölibátus és a németellenes ellenállásban való részvétel ellentmondásait dolgozza fel, ebben Hossein játszotta a férfi főszerepelőt, Jean Rastaud apátot (abbét), ifjú szerelmét Claude Jade alakította. E film egyik mellékszereplője, Michèle Watrin(wd) lett rövidesen Hossein harmadik élettársa.

1981-ben Georges Lautner A profi c. akciófilmjében ismét kemény fiút alakított, Rosen rendőrfelügyelőt, Josselin ügynök (Jean-Paul Belmondo) kérlelhetetlen ellenfelét.

Filmrendezőként mindig előszeretettel fordult a film noir műfaja és művészi eszközei felé.

1982-ben filmre vitte Victor Hugo művét, A nyomorultakat (Les misérables). Ebben ő maga nem jelenik meg a vásznon, a főszerepeket Lino Ventura (Jean Valjean), Jean Carmet (Thénardier) és Michel Bouquet (Javert felügyelő) alakították. A forgatókönyvet Alain Decaux, a film zenéjét Robert édesapja, Aminollah (André) Hossein írta. A filmben szerepelt Robert negyedik felesége, Candice Patou, és kisebb szerepet kapott második feleségétől született fia, Nicolas Hossein is.[20] 1995-ben a regény Claude Lelouch által rendezett újabb filmváltozatában Hossein csak kisebb szerepet, a ceremóniamestert vállalta el. A három főszerepet Jean-Paul Belmondo (Jean Valjean), Philippe Léotard (Thénardier) és Philippe Khorsand (Javert) vitték.[21]

Házasságai, élettársai[szerkesztés]

  • Első felesége az orosz származású Marina Vlady (*1938) színésznő volt (ekkor még Catherine Marina Poliakoff néven), akivel több filmben szerepeltek együtt. A házasságból, melyet 1955. december 23-án kötöttek, két fiú született, Igor és Pierre. 1959 szeptemberében nagy feltűnést keltve olyan helikopterrel érkeztek a Velencei Filmfesztiválra, amelyre nagy vörös horogkeresztet festettek.[22] 1959 végén elváltak.
  • Második felesége Caroline Eliacheff(wd) (*1947) volt, aki 14 évesen megszökött otthonról. Egy évvel később viszonyba keveredett Hosseinnel. 1962. június 7-én, 15 évesen, Charles de Gaulle köztársasági elnök külön engedélyével feleségül ment az ekkor 35 éves Hosseinhez. 1963-ban megszületett Nicolas nevű fiuk, 1964-ben elváltak. Caroline Eliacheff később ismert pszichiáter és szakíró lett. Fiuk később Aaron Eliacheff néven rabbi lett Strasbourg-ban.
  • 1973-ban, a Prêtres interdits filmdráma forgatásán találkozott a 24 éves Michèle Watrin(wd) (1949–1974) színésznővel, akivel hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. 1974. augusztus 2-án az A7-es autópályán, Valence közelében súlyos autóbalesetet szenvedtek, Michèle meghalt. Hossein túlélte, a bíróság felmentette a felelősség alól.[23]
  • 1976. június 28-án Reimsben egybekelt Candice Patou(wd) (*1947) színésznővel, akitől Julien nevű fia született.

Hitvallása[szerkesztés]

Az 1970-es évek közepén Hossein – II. János Pál pápa hatására, Julien nevű fiának keresztelőjével egyidőben – áttért a római katolikus hitvallásra.[15] 2007-ben Párizsban Ne féljetek (N’ayez pas peur) címmel nagyszabású színpadi előadást rendezett a 2005-ben elhunyt II. János Pál tiszteletére. Interjúkban elmondta, teljes mértékben sajátjának érzi Lisieux-i Szent Teréz hitvallását. 2016 áprilisában a római Szent Péter téren találkozott Ferenc pápával. A Vatikáni Rádiónak elmondta, fontosnak tartja az állami fenntartású színházak védelmét, hogy „a fiatalok a kultúrában, az értelemben és a hitben perspektívát láthassanak.”[15]

Halála[szerkesztés]

Koronavírus-fertőzés miatt súlyos légzési problémái alakultak ki. 2020. december 31-én egy párizsi kórházban meghalt.[24]

Filmjei[szerkesztés]

Filmszerepei
Hossein Rommel tábornagy szerepében az El Alemein-i csata (1968) c. filmben
Saját rendezésű filmjei és szerepei
  • 1955: Les salauds vont en enfer, Fred szerepében és Marina Vladyval
  • 1956: Pardonnez nos offenses, névtelen szerepében és Marina Vladyval
  • 1958: Toi… le venin, Pierre Menda szerepében és Marina Vladyval
  • 1959: Kémek éjszakája (La nuit des espions), főszerepben is, Marina Vladyval
  • 1960: Les scélérats, Jess Roland szerepében, és Michèle Morgannal
  • 1961: Le goût de la violence, Perez szerepében, vele Giovanna Ralli, Mario Adorf
  • 1961: Le Jeu de la verité, rendőrfelügyelő szerepében is
  • 1963: A bérgyilkos halála (La mort d’un tueur), Pierre Massa szerepében
  • 1964: Les yeux cernés, Franz szerepében, és Michèle Morgannal
  • 1965: Le vampire de Dusseldorf, Peter Kuerten szerepében
  • 1967: J’ai tué Raspoutine, Serge Sukhotin szerepében is
  • 1969: Temető fejfák nélkül (Une corde, un Colt…), Manuel szerepében, vele Michèle Mercier és Gina Lollobrigida
  • 1970: Point de chute, egy fickó szerepében, Johnny Hallyday mellett,
  • 1975: Egerek és emberek (Des souris et des hommes), szerepel is, vele Mario David és Candice Patou
  • 1982: A nyomorultak (Les misérables), főszereplők Lino Ventura, Jean Carmet, Michel Bouquet
  • 1985: Le caviar rouge, Alex szerepében, vele Candice Patou
  • 2002: Főbelövendők klubja Huis clos, tévéfilm, Garcin szerepében
  • 2010: L’affaire Seznec: c’est vous qui allez le juger, a prezentátor szerepében

Könyve[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Roglo
  5. ↑ a b c d Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. (Hozzáférés: 2021. január 26.)
  8. ↑ Nachruf: Robert Hossein30.12.1927 – 31.12.2020. Gemeinschaftswerk der Evangelischen Publizistik, 2021. január 22. (Hozzáférés: 2021. január 26.)
  9. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
  10. ↑ https://www.ladepeche.fr/2020/12/31/deces-du-comedien-et-metteur-en-scene-robert-hossein-des-suites-du-covid-19-9286860.php
  11. ↑ PREX9410898D
  12. ↑ PREX0609206D
  13. ↑ http://www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article6044
  14. ↑ https://la-bonne-taille.blog-machine.info/fiche3/robert-hossein
  15. ↑ a b c Robert Hossein, un artiste à la recherche de l'amour de Dieu (francia nyelven). Vatikáni Rádió (fr.radiovaticana.va), 2016. augusztus 10. [2016. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. ↑ A francia TF1 Le plus grand cabaret du monde című zenés műsorsorozatának 2007. szeptember 22-i adása, Patrick Sébastien műsorvezető felvezető kommentárja.
  17. ↑ Pjotr Rozvarin (2002. március 19.). „«Пессимист, полный оптимизма» (Egy pesszimista tele optimizmussal. Interjú Robert Hosseinnel)” (orosz nyelven). Vremja Novosztyej Online 2002 (47). (Hozzáférés: 2020. május 7.)  
  18. ↑ Robert Hossein: La dernière nuit, de Robet HOSSEIN (francia nyelven). poeme-connu.jepoeme.com, 2008. június 17. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  19. ↑ Bűn és bűnhődés (film, 1956) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  20. ↑ Les misérables (1982) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  21. ↑ Nyomorultak (1995) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  22. ↑ (1959. szeptember 16.) „Marina Vlady, Robert Hossein” (német nyelven). Der Spiegel 1959 (10), 79. o.  
  23. ↑ Inter actualités de 19H00 du 2 août 1974 (francia nyelven), 1974. augusztus 2.
  24. ↑ Koronavírusban meghalt Robert Hossein (magyar nyelven), 2020. december 31.
  25. ↑ Agatha Christie: Poirot karácsonya c. novellájának adaptációja.

Kapcsolódó információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Robert_Hossein&oldid=26641827”