Ugrás a tartalomhoz

Robert Hossein

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Hossein
SzületettAbraham Hosseinoff
1927. december 30.[1][2][3][4][5]
Párizs 12. kerülete[6][5]
Elhunyt2020. december 31. (93 évesen)[7][8][5][9]
Essey-lès-Nancy[10][5]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Házastársa1955–59 Marina Vlady
1962–64 Caroline Eliacheff
1976–2020 Candice Patou
Élettársa1973–74 Michèle Watrin
Gyermekeinégy gyermek:
Igor, Pierre, Nicolas, Julien Hossein
SzüleiAminollah Hossein
Anna Minevschi (Minevski)
Foglalkozása
IskoláiCours Simon
Kitüntetései
  • A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka (1994. május 14.)[11]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2006)[12]
Halál okaCovid19[13]
SírhelyeCemetery of Vittel[14]

Magassága175 cm[15]
Színészi pályafutása
Aktív évek1948–2019
Híres szerepeiPrêtres interdits (Rastaud abbé)
A profi (Rosen felügyelő)
Tevékenységszínész

A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Hossein témájú médiaállományokat.

Robert Hossein, eredeti nevén Abraham Hosseinoff (Párizs, 1927. december 30. – Essey-lès-Nancy, 2020. december 31.) francia színpadi és filmszínész, színpadi és filmrendező, író.

Származása, pályakezdése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Aminollah Hossein(wd) (1905–1983), iráni (vagy azerbajdzsáni) gyökerű, fárszi anyanyelvű, zoroasztriánus vallású[16] zenész és zeneszerző volt, aki Aminulla Huszejnov néven született Szamarkandban. Moszkvában tanult, áttért az ortodox keresztény vallásra, ekkor Andrej keresztnevet kapott. (Később Franciaországban André Hosseinoff néven szerepelt.) 1922-ben Németországba utazott, Berlinben és Stuttgartban tanult zenét, majd beiratkozott a párizsi Konzervatóriumba. Magánórákat vett Paul Vidal zeneszerzőtől is. 1927-ben Párizsban megnősült, feleségül vette a besszarábiai Sorocában született, zsidó etnikumú Anna Minevschi (Minevszki, Minevski) színpadi színésznőt, aki szüleivel és bátyjával együtt az orosz forradalom után emigrált Párizsba.[17][18]

A házaspár Párizsban rendezkedett be, itt született fiuk, Abraham, az 1927. év végén. Orosz családnevüket (Huszejnov) franciás írásmóddal Hosseinoff-nak jegyezték be, később rövidítették Hossein-re. A fiú később a Robert Hossein művésznevet vette fel.

Franciaország német megszállása alatt szülei és rokonai együttműködtek a francia ellenállással. Anyai nagybátyját, Lova Minevskit 1943 júliusában letartóztatták és kivégezték.[19]

Robert színészmesterséget tanult René Simon és Tania Balachova kurzusain. 19 évesen, 1946-ban lépett először színpadra, szerepelt a Les voyous (Csibészek) c. darabban. Kedvet kapott a színpadi rendezéshez is, már egészen fiatalon színre vitt népszerű regényadaptációkat, így a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is.

Színházi munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Hossein a reimsi állami színházhoz szegődött, ahol szabadon próbálkozhatott, kísérletezhetett. Színházi rendezőként olyan klasszikus darabokat állított színpadra, mint Shakespeare Rómeó és Júliáját, Jean-Paul Sartre Főbelövendők klubja (Huis clos) c. vígjátékát, Victor Hugo Hernani-ját és a szintén Hugo regényéből írt A nyomorultak (Les Misérables) című musicalt. Modern, 19-20. századi regényadaptációkat is színpadra vitt, így John Steinbeck Egerek és emberek c. kisregényét, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét.

1972-ben Reims-ben állította színpadra Federico García Lorca Bernarda Alba háza c. drámáját, címszerepben Annie Ducaux-val (1908–1996), a Comédie-Française társulatának örökös tagjával. A két színház koprodukciójában létrejött reimsi előadáson debütált az akkor 17 éves Isabelle Adjani, az itt elért átütő siker indította el színpadi pályáján, innen került maga is a Comédie-Française-hez. Hossein rendezését később átvette a párizsi Odéon Színház is.

Filmszínészi és filmrendezői pályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Robert Hossein, 2013

1956-ban akkori feleségével, Marina Vladyval együtt játszott Georges Lampin rendező Bűn és bűnhődés c. filmdrámájában, ahol Raszkonyikovnak (filmbeli nevén René Brunelnek) karakteres szerepét alakította.[20]

1964–1968-ben szerzett hírnevet Bernard Borderie rendező Angélique-filmjeiben, a markáns Jeoffrey de Peyrac lovag szerepében, a címszereplő Michèle Mercier partnereként. Ezután főleg kemény gengszterek, vadnyugati revolverhősök és egyéb nyugtalanító alakok szerepeit kapta egymás után, és formálta meg ezeket magas színvonalon. Kevésbé ismert, hogy Hossein 1968-ban már Sergio Leone nagy sztárparádét felvonultató filmeposzában, a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban is látható, mint névtelen mellékszereplő, Frank (Henry Fonda) fegyveres banditáinak egyike.

A ritka kivételek közé tartozik Denys de La Patellière rendező 1973-as filmdrámája, a Prêtres interdits, amely a szigorú francia családi hagyományok, a papi cölibátus és a németellenes ellenállásban való részvétel ellentmondásait dolgozza fel, ebben Hossein játszotta a férfi főszereplőt, Jean Rastaud apátot (abbét), ifjú szerelmét Claude Jade alakította. E film egyik mellékszereplője, Michèle Watrin(wd) lett rövidesen Hossein harmadik élettársa.

1981-ben Georges Lautner A profi c. akciófilmjében ismét kemény fiút alakított, Rosen rendőrfelügyelőt, Josselin ügynök (Jean-Paul Belmondo) kérlelhetetlen ellenfelét.

Filmrendezőként mindig előszeretettel fordult a film noir műfaja és művészi eszközei felé.

1982-ben filmre vitte Victor Hugo művét, A nyomorultakat (Les misérables). Ebben ő maga nem jelenik meg a vásznon, a főszerepeket Lino Ventura (Jean Valjean), Jean Carmet (Thénardier) és Michel Bouquet (Javert felügyelő) alakították. A forgatókönyvet Alain Decaux, a film zenéjét Robert édesapja, Aminollah (André) Hossein írta. A filmben szerepelt Robert negyedik felesége, Candice Patou, és kisebb szerepet kapott második feleségétől született fia, Nicolas Hossein is.[21] 1995-ben a regény Claude Lelouch által rendezett újabb filmváltozatában Hossein csak kisebb szerepet, a ceremóniamestert vállalta el. A három főszerepet Jean-Paul Belmondo (Jean Valjean), Philippe Léotard (Thénardier) és Philippe Khorsand (Javert) vitték.[22]

Házasságai, élettársai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Első felesége az orosz származású Marina Vlady (*1938) színésznő volt (ekkor még Catherine Marina Poliakoff néven), akivel több filmben szerepeltek együtt. A házasságból, melyet 1955. december 23-án kötöttek, két fiú született, Igor és Pierre. 1959 szeptemberében nagy feltűnést keltve olyan helikopterrel érkeztek a Velencei Filmfesztiválra, amelyre nagy vörös horogkeresztet festettek.[23] 1959 végén elváltak.
  • Második felesége Caroline Eliacheff(wd) (*1947) volt, aki 14 évesen megszökött otthonról. Egy évvel később viszonyba keveredett Hosseinnel. 1962. június 7-én, 15 évesen, Charles de Gaulle köztársasági elnök külön engedélyével feleségül ment az ekkor 35 éves Hosseinhez. 1963-ban megszületett Nicolas nevű fiuk, 1964-ben elváltak. Caroline Eliacheff később ismert pszichiáter és szakíró lett. Fiuk később Aaron Eliacheff néven rabbi lett Strasbourg-ban.
  • 1973-ban, a Prêtres interdits filmdráma forgatásán találkozott a 24 éves Michèle Watrin(wd) (1949–1974) színésznővel, akivel hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. 1974. augusztus 2-án az A7-es autópályán, Valence közelében súlyos autóbalesetet szenvedtek, Michèle meghalt. Hossein túlélte, a bíróság felmentette a felelősség alól.[24]
  • 1976. június 28-án Reimsben egybekelt Candice Patou(wd) (*1947) színésznővel, akitől Julien nevű fia született.

Az 1970-es évek közepén Hossein – II. János Pál pápa hatására, Julien nevű fiának keresztelőjével egyidőben – áttért a római katolikus hitvallásra.[16] 2007-ben Párizsban Ne féljetek (N’ayez pas peur) címmel nagyszabású színpadi előadást rendezett a 2005-ben elhunyt II. János Pál tiszteletére. Interjúkban elmondta, teljes mértékben sajátjának érzi Lisieux-i Szent Teréz hitvallását. 2016 áprilisában a római Szent Péter téren találkozott Ferenc pápával. A Vatikáni Rádiónak elmondta, fontosnak tartja az állami fenntartású színházak védelmét, hogy „a fiatalok a kultúrában, az értelemben és a hitben perspektívát láthassanak.”[16]

Koronavírus-fertőzés miatt súlyos légzési problémái alakultak ki. 2020. december 31-én egy párizsi kórházban meghalt.[25]

Hossein Rommel tábornagy szerepében az El Alemein-i csata (1968) c. filmben
Filmszerepei
Saját rendezésű filmjei és szerepei
  • 1955: Les salauds vont en enfer, Fred szerepében és Marina Vladyval
  • 1956: Pardonnez nos offenses, névtelen szerepében és Marina Vladyval
  • 1958: Toi… le venin, Pierre Menda szerepében és Marina Vladyval
  • 1959: Kémek éjszakája (La nuit des espions), főszerepben is, Marina Vladyval
  • 1960: Les scélérats, Jess Roland szerepében, és Michèle Morgannal
  • 1961: Le goût de la violence, Perez szerepében, vele Giovanna Ralli, Mario Adorf
  • 1961: Le Jeu de la verité, rendőrfelügyelő szerepében is
  • 1963: A bérgyilkos halála (La mort d’un tueur), Pierre Massa szerepében
  • 1964: Les yeux cernés, Franz szerepében, és Michèle Morgannal
  • 1965: Le vampire de Dusseldorf, Peter Kuerten szerepében
  • 1967: J’ai tué Raspoutine, Serge Sukhotin szerepében is
  • 1969: Temető fejfák nélkül (Une corde, un Colt…), Manuel szerepében, vele Michèle Mercier és Gina Lollobrigida
  • 1970: Point de chute, egy fickó szerepében, Johnny Hallyday mellett,
  • 1975: Egerek és emberek (Des souris et des hommes), szerepel is, vele Mario David és Candice Patou
  • 1982: A nyomorultak (Les misérables), főszereplők Lino Ventura, Jean Carmet, Michel Bouquet
  • 1985: Le caviar rouge, Alex szerepében, vele Candice Patou
  • 2002: Főbelövendők klubja Huis clos, tévéfilm, Garcin szerepében
  • 2010: L’affaire Seznec: c’est vous qui allez le juger, a prezentátor szerepében
  • Robert Hossein (2006). Je crois en l’homme parce que je crois en Dieu (francia nyelven). Presses de la Renaissance. Series Chemin faisant. ISBN 978-2750912635. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 12.
  2. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. ↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Roglo".
  5. 1 2 3 4 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2021. február 12.
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 15.
  7. ↑ "Le Monde". Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. Hozzáférés: 2021. január 26.
  8. ↑ "Nachruf: Robert Hossein30.12.1927 – 31.12.2020". Epd Film (német nyelven). Gemeinschaftswerk der Evangelischen Publizistik. 2021. január 22. Hozzáférés: 2021. január 26.
  9. ↑ "Who's Who in France". Who’s Who in France (francia nyelven).
  10. ↑ "www.ladepeche.fr/2020/12/31/deces-du-comedien-et-metteur-en-scene-robert-hossein-des-suites-du-covid-19-9286860.php".
  11. ↑ PREX9410898D
  12. ↑ PREX0609206D
  13. ↑ "Robert Hossein, le géant du théâtre populaire, est mort".
  14. ↑ "www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article6044".
  15. ↑ "la-bonne-taille.blog-machine.info/fiche3/robert-hossein".
  16. 1 2 3 "Robert Hossein, un artiste à la recherche de l'amour de Dieu". Vatikáni Rádió (fr.radiovaticana.va) (francia nyelven). 2016. augusztus 10. 2016. augusztus 11. dátummal az eredeti címről archiválva. {{cite web}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2016. augusztus 21. suggested (súgó)
  17. ↑ A francia TF1 Le plus grand cabaret du monde című zenés műsorsorozatának 2007. szeptember 22-i adása, Patrick Sébastien műsorvezető felvezető kommentárja.
  18. ↑ Pjotr Rozvarin (2002. március 19.). "«Пессимист, полный оптимизма» (Egy pesszimista tele optimizmussal. Interjú Robert Hosseinnel)". Vremja Novosztyej Online (orosz nyelven). 2002 (47). Hozzáférés: 2020. május 7. {{cite journal}}: More than one of |work= és |journal= specified (súgó)
  19. ↑ Robert Hossein (2008. június 17.). "La dernière nuit, de Robert HOSSEIN". poeme-connu.jepoeme.com (francia nyelven).{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  20. ↑ Bűn és bűnhődés (film, 1956) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  21. ↑ Les misérables (1982) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  22. ↑ Nyomorultak (1995) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  23. ↑ "Marina Vlady, Robert Hossein". Der Spiegel (német nyelven). 1959 (10): 79. 1959. szeptember 16. 2020. november 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. május 7.
  24. ↑ "Inter actualités de 19H00 du 2 août 1974" (francia nyelven). 1974. augusztus 2.
  25. ↑ "Koronavírusban meghalt Robert Hossein" (magyar nyelven). 2020. december 31.
  26. ↑ Agatha Christie: Poirot karácsonya c. novellájának adaptációja.

Kapcsolódó információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]