Richter Richárd (bűnöző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Richter Richárd (Budapest, 1956. – Szeged; 1985. február 26.) magyar bűnöző, az egyik legtöbb halálos áldozatot követelő magyarországi ámokfutás elkövetője.

Életkezdés bűnözőként[szerkesztés]

Richter Richárd Angyalföldön született. Családja a Béke tér környékén élt, kilenc testvére közül heten voltak fiúk, köztük Richárd volt a legfiatalabb. A Richterék azt terjesztették magukról, hogy családjuk egy régi cirkuszművész dinasztia, valójában azonban csak a nagyszülők dolgoztak cirkuszban. A család bűnöző életvitelt élt, lakókörnyezetüket rettegésben tartották.[1] Richárdot - nem büntethető kiskorúként - már gyermekkorában bevonták a bűncselekmények elkövetésébe. Richárdot kilenc éves korában vagyon elleni bűncselekmények miatt kiemelték a családjából és az aszódi fiatalkorúak nevelőintézetébe küldték. Későbbi bűncselekményei után már fiatalkorúak börtönébe került. Richárd 14 éves volt, amikor az ő és családja viselt dolgaival a Magyar Televízió Kék fény című műsora is foglalkozott. 23 éves korára Richter már nyolc évet töltött börtönben.

1979-ben egy kocsmai szóváltást követően Richter hasba szúrt egy férfit. Bár megszökött a késelés helyszínéről, de nem sokkal később elfogták és még abban az évben bíróság elé is állították. Richtert a bíróság gyilkossági kísérlet miatt 7 év börtönre ítélte.[2] Richter Richárdot 1980-ban szállították Szegedre a Csillag börtönbe. Megérkezése után Richter nevet és rangot szerzett magának a fegyház lakói között. Az igen erős fizikumú fiatalember a börtönben fegyelmezetlen volt, szembeszállt az őrszemélyzettel és rendszeresen megszegte a szabályokat, számtalanszor kellett figyelmeztetni és fenyíteni. Szabadidejét többnyire testedzéssel töltötte. A visszaemlékezések szerint Richter edzés gyanánt rabtársait emelgette székestől. Richternek a börtönben dolgoznia is kellett. Az Alföldi Bútorgyár egy részlegében asztalosmunkát kellett végeznie, ám itt is többször fenyítették. Szegedi tartózkodása alatt Richtert összesen 32 alkalommal fenyítették, 1983 januárjától pedig különösen veszélyes fogvatartott minősítést kapott.[2] A börtönben a férfin üldözési mánia kezdett úrrá lenni. Attól tartott, hogy rabtársai vagy az őrök meg akarják mérgezni. Emiatt részben vissza is utasította a börtönkosztot, csak a tésztát ette meg, a húsokat rabtársainak adta.[3]

Az ámokfutás[szerkesztés]

1984. október 19-én Richter ismét az Alföldi Bútorgyárnak a Csillag börtön mellett lévő telephelyén dolgozott. A szerelőüzem művezetője azon kapta Richtert, hogy az a köszörűnél állva egy kést készít magának. Richtert - tudván, hogy igen veszélyes rabról van szó - a művezetői irodába akarták kísérni, ám a férfi ellenállt. A főművezetői irodába érvén meglátta az asztalon fekvő gumibotot és azt hitte, hogy az őr meg akarja verni. Ezért kísérőit félrelökve visszarohant a szerelőüzembe és magához vette az ott korábban a csomagolóanyag közé elrejtett saját készítésű késeit. A késeket fegyverként használva Richter megkezdte műhelyről műhelyre tartó ámokfutását. Az egymástól elválasztott műhelyeken átrohanva figyelmeztetés nélkül támadt az ott dolgozó személyzetre, akiket szúrásokkal és dobott késekkel terített le. Alig négy perc alatt a börtön hat dolgozóját szúrta le, egyiküket pedig könnyebben megsebesítette. Richtert az őrszemélyzet és a rabok is megpróbálták megállítani, ám a megvadult erőteljes férfi ellen nem volt esélyük. Richter őrjöngésének három halálos áldozata és három súlyos sebesültje volt.[4][5] Az ámokfutó végül a WC-be zárkózott, ahol megmaradt kését átadta az egyik művezetőnek. Richtert azon nyomban elfogták és kihallgatták.

A visszaemlékezések szerint Richter csendesen viselkedett, mindössze azon sajnálkozott, hogy az egyik általa kedvelt művezetőt is meggyilkolta. Az őt letartóztató rendőrök nem kockáztatták, hogy a megbilincselt férfi újabb dührohamot kapjon, a ruháját is csak ollóval vágták le róla.

A gyilkosságok után[szerkesztés]

Richtert elkülönítették a többi rabtól. Elkülönítése alatt a férfi többször is dühkitöréseket produkált. A börtön dühöngő szobájában megbilincselve is képes volt szögeket kihúzni a falból, amelyeket lenyelt és a saját hasába szúrt, önmagát is súlyosan megsebesítve. Richtert a szegedi klinikán három hetes kezeléssel állították talpra. November közepére az elmeorvos megállapította, hogy a férfi nem elmekórtani eset, tettének jelentőségével tisztában volt, így folyhat ellene büntetőeljárás.[6] A vádiratot az ügyészség 1984 novemberének végén adta át a bíróságnak.[7] A közvélemény nagy érdeklődéssel figyelte az 1985. január 2-án kezdődött szegedi tárgyalást. Richter a tárgyaláson nyugodtan és egykedvűen viselkedett, tagadta a művezetők meggyilkolását és kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Védője Richter elmezavarára hivatkozva próbálta meg elkerülni a legsúlyosabb ítéletet, azonban az elmeszakértői vizsgálat kizárta, hogy a férfi ne lett volna tudatában tetteinek. Richtert 1985. január 8-án a Csongrád Megyei Bíróság hivatalos személy ellen, több emberen és visszaesőként elkövetett emberölés bűntette miatt halálra ítélte. Az alig egy hónap múlva megtartott fellebbviteli tárgyaláson a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet.[1][8][9] Az ítélet elhangzása után Richter egyik őrének azt nyilatkozta, hogy nem fél az akasztástól, mert olyan erős, hogy a nyaka megtartja az egész testsúlyát.

Richter Richárdot 1985. február 26-án napkelte előtt a Csillag börtönben végezték ki.[3][10] Megjegyzendő, hogy az igazságszolgáltatás rendkívül gyorsan dolgozott Richter ügyén. Egyéb emberölési esetekben a tett és a jogerős ítélet kimondása között akár két év is eltelhetett, Richter viszont a gyilkosságok elkövetése után négy hónappal már nem élt.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Halálra ítélték a gyilkos fegyencet; Délmagyarország; 1985. január 9. p.5.
  2. ^ a b Megkezdődött a késelő rab tárgyalása; Délmagyarország; 1985. január 3. p.8.
  3. ^ a b Richter Richárd ámokfutása a Csillag börtönben; Délmagyarország; 2009. október 17. p10.
  4. Tájékoztató a megyei rendőr-főkapitányságon - Ez történt a Csillag börtönben; Délmagyarország, 1984. november 10.
  5. Megkezdődött a késelő rab tárgyalása; Délmagyarország, 1985. január 3. p8.
  6. Épelméjű a gyilkos fegyenc; Pest Megyei Hírlap; 1984. november 11. p.8.
  7. Emberölés a fegyházban - Elkészült a vádirat; Pest Megyei Hírlap; 1984. december 1. p.12.
  8. Jogerős halálbüntetés Richter Richárdra; Délmagyarország 1985. február 8.
  9. Halálra ítélték a gyilkos fegyencet; Dunántúli Napló; 1985. január 9. p.4.
  10. Végrehajtották a halálos ítéletet; Dolgozók Lapja; 1985. február 27. p.2.