Richard Mollier

Richard Mollier
Született	1863. november 30. Trieszt
Elhunyt	1935. március 13. (71 évesen) Drezda
Sírhely	Urnenhain Tolkewitz
Ismeretes mint	fizikus mérnök professzor
Iskolái	Lajos–Miksa Egyetem Grazi Egyetem Müncheni Műszaki Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Károly–Ferenc Egyetem, Graz Műszaki Főiskola, München
Pályafutása
Kutatási terület	Termodinamika Levegő fizikája
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
Grashof-emlékérem (1928)
Hatással volt	Wilhelm Nusselt Rudolf Plank
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat.

Richard Mollier (Trieszt, 1863. november 30. – Drezda, 1935. március 13.) ausztriai születésű német fizikus, gépészmérnök, a Göttingeni és a Drezdai Egyetem tanára, a termodinamika alapjait képező fizikai anyagjellemzők élenjáró kutatója. Kiemelkedő eredményeket ért el a víz, a vízgőz és a nedves levegő fizikai állapotjellemzőinek kutatásában.

Élete

Származása, családja

Az Osztrák–Magyar Monarchia polgáraként született. Apja a pfalzi Montabaurból való Eduard Mollier (1828–1906) hajóépítő mérnök volt, a trieszti E. Mollier hajógyár műszaki igazgatója, Martin Joseph Mollier földbirtokos (1796–1848) fia.

Anyja a felső-pfalzi Riedenburgból származó Armine von Dyck (1836–1910) volt, az 1861-ben bajor nemesi címet kapott Carl von Dyck vasúttisztnek (1803-1888), a müncheni távíróhivatal igazgatójának leánya.

Fivére, Siegfried (?–?) 1908-ban feleségül vette Elisabeth Barkhausent (1885–1974), a brémai Friedrich Barkhausen (1840–1896) és Catharina Hegeler (1851–1928) leányát, Heinrich Barkhausen fizikus (1881–1956) húgát.

Húga, Hilde Mollier (1876–1967) a Müncheni Műszaki Főiskola egyik első női hallgatója, majd Oskar Knoblauch professzor (1862–1946) asszisztense lett 1909-ig, ekkor feleségül ment sógorához, Heinrich Barkhausenhez, aki később a Drezdai Műszaki Egyetem professzora, a tudományos akadémia tagja lett, nevéhez az akusztika és a nagyfrekvenciás elektrofizika több fontos jelenségének felfedezése fűződik.

Iskolái, pályakezdése

Richard Mollier 1882-ben érettségizett a trieszti német gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait a grazi Károly–Ferenc Tudományegyetemen kezdte, majd a Müncheni Műszaki Főiskolán (a mai Műszaki Egyetemen) folytatta. A főiskola docensi rangú magántanára (Privatdozent) lett, első publikációi az elméleti géptan területén jelentek meg. Műszaki doktori disszertációját „A gázok entrópiájáról” (Über die Entropie der Gase) címmel 1895-ben védte meg a müncheni Műegyetemen.

Tudományos pályafutása

1896-tól egy tanéven át a göttingeni György Ágost-Egyetemen dolgozott. 1897-ban a Drezdai Műszaki Egyetemen kinevezték a géptan rendes egyetemi tanárává, a nyugállományba vonuló Gustav Zeuner professzor (1828–1907) utódaként.

1904-ben Drezdában, majd 1906-ban Berlinben is megjelentette „Új diagramok a műszaki hőtanhoz” (Neue Diagramme zur Technischen Wärmelehre) című könyvét, az ebben leírt módszerek jelentősen leegyszerűsítették a műszaki termodinamikai folyamatok mérnöki számításait.

Több német és nemzetközi tudományos egyesület munkájában részt vett. 1909-ben ő képviselte Németországot a Nemzetközi Hűtéstechnikai Egyesület első kongresszusán.

Munkásságának jelentős nemzetközi elismeréseként 1923-ban a termodinamikával foglalkozó tudósok Los Angelesben tartott világkongresszusa határozatba tette, hogy minden olyan műszaki állapot-diagramot, amelynek egyik tengelyére az entalpiát vitték fel, Mollier nevéről „Mollier-digramnak” neveznek. Ezek közül a két legismertebb a vízgőz h–s (entrópia–entalpia) diagramja, amely a Carnot-körfolyamat számítását könnyíti meg, és a nedves levegő h-x diagramja, a levegőkezelés és a klímatechnika számításainak alapvető segédeszköze.

• 
  Mollier h–s diagram (entrópia–entalpia diagram) vízgőzre (1 bar = 0,1 MPa nyomáson)
• 
  Mollier h–x diagram nedves levegőre, a levegőkezelés főbb folyamatainak ábrázolásával
• 
  Arcképe Drezdában, a születése századik évfordulójára avatott emléktáblán
• 
  Sírhelye Drezdában, a tolkewitzi urnatemetőben

1919-ben titkos tanácsosi rangot kapott, a Braunschweigi Műszaki Egyetem díszdoktorává (Dr.-Ing. E. h.) fogadta. 1928-ban a Német Mérnökök Egyesülete (Verein Deutscher Ingenieure, VDI) a Franz Grashofról elnevezett Grashof-emlékérmét (Grashof-Denkmünze) adományozta Mollier-nak.

1931-ben nyugállományba vonult, de professor emeritusként 1933-ig dolgozott a Drezdai Egyetemen. 1935-ben hunyt el Drezdában. Sírja a tolkewitzi urnatemetőben (Urnenhain Tolkewitz) található.

Emlékezete

A Drezdai Műszaki Egyetemen egy új oktatási épület, a „Mollier-Bau” viseli a nevét. Mollier századik születésnapján, 1963-ban itt avattak fel emléktábláját.

Hatása

Tanítványai közül többen is a termodinamika világhírű tudósai lettek, köztük Wilhelm Nusselt (1882–1957) és a „hűtéstechnika pápájaként” emlegetett Rudolf Plank (1886–1973).

A Mollier-diagramok bekerültek a fizikusok és gépészmérnökök alapvető tananyagába, nyomtatott és digitalizált változataikat tudósok és mérnökök generációi használják napi munkájukban.

Főbb művei, publikációi

• Das Wärmediagramm (Entropie-Temperatur-Diagramm) (1893) – Online a drezdai SLUB (Sächsische Landesbibliothek – Staats- und Universitätsbibliothek) honlapján.
• Die Entropie der Wärme (1895)
• Dampftafeln und Diagramme des Kohlendioxid (1896)
• Neue Diagramme zur Technischen Wärmelehre (1904)

Kapcsolódó irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Mollier témájú médiaállományokat.

• 117122173 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában
• K. Mauersberger (2008. február 8.). „Die Mollier-Diagramme – bahnbrechende Hilfsmittel” (német nyelven) (pdf). Dresdner Universitätsjournal 19 (Nr. 16), 9. o. [2018. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 1.) , (Lelőhelye: Dresdner Universitätsjournal archívuma).
• Heinz Jungnickel. Richard Mollier (1863 bis 1935) – Ein Vertreter der Dresdner Schule der Technischen Thermodynamik, Lebensbilder von Ingenieurwissenschaftlern (német nyelven). Leipzig: G. Buchheim – R. Sonnemann (1989) 
• A légpárásítás egyszerű magyarázata. Mi a h,x diagram?. condair.hu. (Hozzáférés: 2018. október 1.)