Jogokba való visszahelyezés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Restitutio in integrum szócikkből átirányítva)

A jogokba való visszahelyezés (bel- és külföldön ma is széles körben használatos római jogbeli kifejezéssel restitutio in integrum (vagy in integrum restitutio) eredetileg rendkívüli jogorvoslat volt, ma pedig számos eljárásjogban szabályozott jogintézmény. Az igazolási kérelemhez közel áll.

A római jogban[szerkesztés]

„A római jogban a pretori jogból származó az a rendkívüli jogorvoslat, melynek célja a szigorú jog alkalmazása által valakit ért hátrányt orvosolni azért, mert a hátrányt szenvedettnek különös viszonyai mellett a szigoru jognak alkalmazása a méltányossággal ellenkezik. Célja tehát a szigorú jog (jus scriptum) és a méltányosság (aequitas) között támadt ellentétnek kiegyenlítése. Az E. hatása a sérelmes eset beállta előtti állapotnak helyreállítása. Nem a jog, hanem a véletlen, vagy a sértettnek saját hanyagsága által okozott sérelem ellen E.-nek nincs helye. Jogszerü okok az E.-re (justa causa restitutionis) a kiskoruság; a távollét (absentia) s jelesül az állam érdekében tartott távollét (a. reipublicae causa); az igazságszolgáltatásnak megtagadása és általános záradékkép (generalis clausula) bármely más tényleges akadály, melyet a biró figyelembe vételre méltónak talál (item si qua alia justa causa esse videbitur), l. A római jog története és institúciói alapján: méltányosságon (aequitas) alapuló, csak kivételesen alkalmazható, kisegítő jogsegély, amely az előző állapot visszaállítását (szokásosabb magyar kifejezéssel: az eredeti állapot helyreállítását) eredményezte. E jogsegélynek a sérelmet szenvedett fél kérelmére és csak akkor volt helye, ha más jogsegély lehetősége nem forgott fenn, továbbá ha e rendkívüli beavatkozást különösen nyomós ok indokolta.[1]

Mai jogszabályokban[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Pallas nagy lexikona