Restitutio in integrum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A restitutio in integrum (magyarul előbbi állapotba való visszahelyezés) sajátos jogintézmény.

A római jogban[szerkesztés]

Pallas Nagy Lexikona alapján: A római jogban a pretori jogból származó az a rendkivüli jogorvoslat, melynek célja a szigorú jog alkalmazása által valakit ért hátrányt orvosolni azért, mert a hátrányt szenvedettnek különös viszonyai mellett a szigoru jognak alkalmazása a méltányossággal ellenkezik. Célja tehát a szigorú jog (jus scriptum) és a méltányosság (aequitas) között támadt ellentétnek kiegyenlítése. Az E. hatása a sérelmes eset beállta előtti állapotnak helyreállítása. Nem a jog, hanem a véletlen, vagy a sértettnek saját hanyagsága által okozott sérelem ellen E.-nek nincs helye. Jogszerü okok az E.-re (justa causa restitutionis) a kiskoruság; a távollét (absentia) s jelesül az állam érdekében tartott távollét (a. reipublicae causa); az igazságszolgáltatásnak megtagadása és általános záradékkép (generalis clausula) bármely más tényleges akadály, melyet a biró figyelembe vételre méltónak talál (item si qua alia justa causa esse videbitur), l. A római jog története és institúciói alapján: méltányosságon (aequitas) alapuló, csak kivételesen alkalmazható, kisegítő jogsegély, amely az előző állapot visszaállítását (szokásosabb magyar kifejezéssel: az eredeti állapot helyreállítását) eredményezte. E jogsegélynek a sérelmet szenvedett fél kérelmére és csak akkor volt helye, ha más jogsegély lehetősége nem forgott fenn, továbbá ha e rendkívüli beavatkozást különösen nyomós ok indokolta.

Mai jogszabályokban[szerkesztés]


Forrás[szerkesztés]

Földi András-Hamza Gábor. A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008