Repceszár-ormányos
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Repceszár-ormányos témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Repceszár-ormányos témájú médiaállományokat és Repceszár-ormányos témájú kategóriát. |
A repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába, a Ceutorhychinae alcsaládba tartozó faj. Az őszi káposztarepce és más keresztesvirágú termesztett növényfaj jelentős tavaszi kártevője.
Elterjedése[szerkesztés]
Egész Európában előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt és gyakori, ahol tápnövényei előfordulnak. Európán kívül megtalálható még Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is.
Megjelenése[szerkesztés]
Apró termetű ovális alakú ormányosbogár, hosszúsága 2,6-3,2 mm körül alakul. Teste alapszíne fekete, melyet sűrűn borítanak szürkés, világosabb pikkelyfoltok. A pajzsocska körül jól látható fehér szőrfolt helyezkedik el. Ormánya erősen megnyúlt, lábfejei sárgásvörösek.
Tojásai kezdetben fehérek, később megsárgulnak, jelentős vízfelvétel következtében megduzzadnak.
Lárvája más ormányosbogarakéhoz hasonlóan lábatlan, kukac típusú lárva. Fehér színű, feje barnássárga. A kifejlett, L3-as lárvák mérete 0,5 mm körül alakul. A bábok átlagos hossza 3 mm, színe fehér.
Életmódja, kártétele[szerkesztés]
Tápnövényei közé különböző keresztesvirágúak tartoznak, köztük számos termesztett kultúrnövény, melyeken károkat is okozhat. Jelentősége növénykultúránként erősen eltérő. Míg a káposztafélék termesztése során az egyik legjelentősebb, érzékeny károkat okozó kártevő, a repcetermesztésben gazdasági jelentősége lényegesen kisebb.
Mind az imágó, mind a lárva növényi táplálkozású, a jelentősebb kártevő alak a lárva. Az imágó kora tavasszal aktivizálódik, az érési táplálkozása során a tápnövény leveleit, szárát hámozgatja szabálytalanul. A párzás után ormányával lyukat fúr a tápnövény szárába, levélnyelébe, vagy a levél főerébe, melybe elhelyezi a tojásait, nőstényenként 120-340 db-ot. A kikelő imágók minden esetben a tápnövény szárába fúrják magukat, ahol felülfől lefelé készítenek járatokat, itt táplálkoznak a növény bélszöveteivel. Nagyjából egy hónap után a kifejlett lárvák a növényből kirágják magukat és a talajban bábozódnak általában 5–10 cm-es mélységben. Az imágó június első felében bújik elő, táplálkozik, majd nyár közepétől telelőre vonul. A telet erdőszélek, erdősávok avarjában tölti, majd tavasszal innen fertőzi a káposzta- és repcetáblákat.
A különböző kultúrnövényeken károsításának mértéke jelentősen eltérő lehet. Repceállományokban kártételét általában nem kíséri jelentős terméskiesés, bár erős fertőzöttség esetén szártörés gyakori lehet. Továbbá más repcekártevők elleni védekezés a repceszár-ormányos ellen is hatásos védelmet nyújt. A faj a káposztaféléknek (fejes káposzta, karfiol) nagy jelentőségű kártevője, a kultúrák növényvédelmét meghatározó károsító.
Védekezés[szerkesztés]
Előrejelzése[szerkesztés]
A faj tavaszi rajzásmenete a növényállományokba, a növényállomány magasságába kihelyezett Moericke-féle sárgatálakkal, illetve sárga ragacslapokkal kiválóan nyomonkövethető. Ennek alapján megítélhető a kémiai védekezés szükségessége.
Kémiai védekezés[szerkesztés]
Az imágók rajzásakor méhkímélő technológiával alkalmazott piretroidos, szerves-foszforsavészteres, illetve kloronikotinil-származékokkal végzett inszekticides kezelések megfelelő hatékonyságúak. A repcében más kártevők ellen irányuló kezelések a repce-szárormányos ellen is hatásosak. Káposztában már a palántanevelés során, majd a kiültetés után is védekezni kell.
Források[szerkesztés]
- Glits Márton, Horváth József, Kuroli Géza, Petróczi István. Növényvédelem (PDF), Bp.: Mezőgazda Kiadó (2008). ISBN 9789632864457. Hozzáférés ideje: 2015. június 26.
- Podlussány Attila. A Bakony ormányosbogár faunája (Coleoptera: Brachyceridae, Curculionidae) (PDF), Zirc: Bakonyi Természettudományi Múzeum (2007). ISBN 9789638698438. Hozzáférés ideje: 2015. június 26.
- Farkas István (2011): A repce tavaszi kártevői - gyakorlati áttekintés. Agrofórum 22. évf. Extra 39. sz. pp. 78–81 (PDF)
- Dr. Bognár Sándor, Dr. Huzián János. Növényvédelmi állattan. Bp.: Mezőgazdasági Kiadó, 274-276. o. (1979). ISBN 9632300742
- Jermy Tibor, Balázs Klára. A növényvédelmi állattan kézikönyve 3/B. Bp.: Akadémiai Kiadó (1990). ISBN 9630549840
