Repülők, vonatok, automobilok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Repülők, vonatok, automobilok
(Planes, Trains and Automobiles)
Rendező John Hughes
Producer John Hughes
Műfaj Haver film
filmvígjáték
Forgatókönyvíró John Hughes
Főszerepben Steve Martin
John Candy
Laila Robins
Dylan Baker
Zene Ira Newborn
Operatőr Donald Peterman
Vágó Paul Hirsch
Jelmeztervező April Ferry
Díszlettervező Jane Bogart
Linda Spheeris
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Hughes Entertainment
Ország USA Egyesült Államok
Nyelv angol
magyar szinkron
Időtartam 92 perc
Forgalmazás
Forgalmazó USAParamount Pictures
HUNUIP-Duna
Bemutató USA 1987. november 25.
Bevétel USA 49 530 280 dollár[1]
További információk
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Repülők, vonatok, automobilok (angolul: Planes, Trains and Automobiles) egy 1987-es amerikai filmvígjáték, melynek forgatókönyvírója, producere és rendezője John Hughes. A film főszereplője Steve Martin (Neal Page), aki egy sikeres New York-i reklámszakembert és John Candy (Del Griffith), aki egy örök optimista, túlságosan beszédes és ügyetlen függönykarika-ügynököt alakít. Történetük egy három napos kalandról szól, melyben megpróbálják Neal-t hazajuttatni Chicagóba, hogy együtt tölthesse családjával a Hálaadás estéjét.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Del Griffin és Neal Page filmbeli útvonala

Neal Page családja Hálaadás-napi ünnepére igyekszik Chicagóba egy New York-i üzleti tárgyalás után. Útját mára kezdetektől fogva kudarcok kísérik, amikor összetalálkozik Del Griffith-el, egy utazó ügynökkel. Első alkalommal az ügynök járdán hagyott csomagjába botolva Neal elszalaszt egy taxit. Pár perccel később Nealnek sikerül egy ügyvédtől megvásárolnia egy leintett taxit, melyet Del hirtelen elcsíp az orra elől. Később véletlenül újra egymásba botlanak, és baklövésekkel teli kalandokba bonyolódnak, miközben azon igyekeznek, hogy Neil eljusson családjához. A LaGuardia-tól az O'Hare repülőtérre tartó gépüket a chicagói hóvihar miatt a kansasi Wichitába irányítják. A wichitai landolás után pár órával a hóvihar hamarosan eláll. Minden közlekedési eszközzel (vonat, autóbusz, bérelt gépkocsi) csődöt mondanak, így az eredetileg 1 óra és 45 perces repülőút egy három napos kalanddá bővül. A dolgokat bonyolítja, hogy a wichitai motelszobából egy betörő több mint 1000 dollárt lop el a két férfitől.

Neal folyamatosan kifakad Delre, őt okolva a szerencsétlenségek többségéért, köztük az első esti lopásért is. Dühöngése nem indokolatlan, mivel Del gondatlanul egy égő cigarettacsikket dob a bérelt kocsijuk hátsó ülésére, felgyújtva az egész autót. Del viszont elbizakodottnak és idegesen cinikusnak nevezi Nealt, aki szerinte fél önmaga lenni. A heves vitázás után a két férfi között kötelék alakul ki, és Neal végül leküzdi arroganciáját. Összefognak, hogy hazajussanak Chicagóba. Ennek érdekében Delnek sikerül pénzt szereznie úgy, hogy a függönykarikákat fülbevalóként árusítja.

Chicagóba érve a két férfi különválik, és elindulnak családjaikhoz. A búcsúzás után Nealnek azonban szöget üt a fejébe egy-két apróság, majd arra a következményre jut, hogy Del, aki gyakran emlegette feleségét, és a motelszobákban a nő képével aludt, tulajdonképpen egyedül él, és az ünnepet is egyedül tölti. Ezért visszamegy elválásuk színhelyére, az állomásra, és ott meg is találja az ügynököt. Del bevallja, hogy felesége, Marie már nyolc éve halott, és azóta nincs állandó lakhelye sem. Neal megsajnálja az embert, aki minden igyekezetével azon volt, hogy ő hazajuthasson, illetve segített neki, hogy jobb ember lehessen, ezért meghívja saját családjához a Hálaadásnapi vacsorára. A film Neal családjának körében ér véget, amikor a férj hazatér a rokonsághoz, bemutatván nekik Delt is.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Candy 1993-ban
Steve Martin 1982-ben
Szereplő Színész Magyar hangja[2]
Neal Page Steve Martin Fülöp Zsigmond
Del Griffith John Candy Kránitz Lajos
Susan Page Laila Robins Spilák Klára
Állami rendőr Michael McKean Uri István
Marti Page Olivia Burnette Simonyi Piroska
Az ifjabb Neal Page Matthew Lawrence Simonyi Balázs
John Lyman Ward Melis Gábor
Taxiért versenyző Kevin Bacon
New York-i ügyvéd Nicholas Wyman Uri István
New York-i taxisofőr Gaetano Lisi
Stewardess Diana Castle Kiss Erika
Larry, férfi a repülőn Larry Ludwig Barbinek Péter
Bemondó a wichitai repülőtéren Ben Stein Melis Gábor
Doobie Larry Hankin
Gus Mooney Charles Tyner Somogyvári Pál
Tolvaj a motelben Gary Riley
Pincérnő Susan Kellermann
Owen Dylan Baker Dylan Baker Felföldi László
Owen felesége Lulie Newcomb
Szerelmes a buszon Andrew J. Hentz Rékasi Károly
Autókölcsönzős Edie McClurg Némedi Mari
Taxi diszpécser John Randolph Jones Hollósi Frigyes
Kiabáló sofőr John Moio Csíkos Gábor
A kiabáló sofőr felesége Victoria Vanderkloot
Motel alkalmazott Martin Ferrero Rajhona Ádám
Joy Page Carol Bruce
Peg Diana Douglas
Walt Richard Herd
William Windom Bryant
Martin Page George Petrie
Reptéri hangosbemondó (hangja) Némedi Mari
TV és Rádióbemondó; Buszvezető Barbinek Péter
Kalauz Halmágyi Sándor

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 1987-es interjúban John Hughes azt állította, hogy a filmet egy valóban megtörtént utazás ihlette, amikor Chicagóból New Yorkba utazott. Még aznap este vissza kellett volna térnie, de kénytelen volt Wichitában maradni, és így csak öt nap múlva ért haza.

Hughes több mint 180 000 m anyagot forgatott, ami majdnem kétszerese a filmipari átlagnak. Állítólag létezik egy három órás változata a filmnek, melynek feldolgozásához Hughes szerint hónapok és évek kellettek volna. A felesleges anyagot a Paramountnál őrzik, és a rendező szerint (aki 2009-ben hunyt el), valószínűleg az anyaga is megromlott már.[3]

Egyetlen szállítási társaság sem akart rossz fényben feltűnni a filmben, azért a stábnak 32 km vasúti pályát kellett bérelnie, amelyen régi, felújított vagonok közlekedtek. Egy repülőtéri várótermet is ki kellett alakítaniuk, illetve egy autókölcsönző egyenruháit, logóját is meg kellett tervezniük. Az autókölcsönzős jelenethez 250 gépkocsit béreltek.[3] A wichitai reptér belső terét egy Los Angeles-i stúdióban alakították ki.

Hughes eredetileg az Illinois állambeli Kankakee városát választotta ki néhány jelenet helyszínéül, azonban a hiánya miatt változtatniuk kellett. A gyártáskor a téli időjárás olyan enyhe volt, hogy a stáb nem tudott hókészítő eszközöket használni. Míg a készítők és a színészek hidegebb időre vártak, egy Kankakee melletti elhagyott raktárban leforgattak néhány belső jelenetet. Végül a stáb Buffalo mellett döntött, ahol leforgatták a havas részeket.[3]

Kankakee elöljárói, akik a filmkészítőkkel együtt dolgoztak, lázasan igyekeztek, hogy a stábot a városban tartsák, amíg a hidegebb időjárás megérkezik. A hoteljelenet, ahol a két főszereplő egy ágyon osztozik, ebben a várakozási időszakban készült a közeli Braidwoodban.

A hotel, melynek falát Steve Martin és John Candy a bérelt autóval összetörték az Illinois-i Gurnee-ben a 41-es országút mellett található. Jelenleg modern lakások vannak benne.

A film R-es besorolást (Restricted) kapott az Amerikai Mozgókép Szövetségtől (MPAA), ami azt jelenti, hogy a film 17 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. A besorolást az autókölcsönzős jelenet miatt kapta a film. A jelenetben Steve Martin kifakad a kölcsönző ügynökére (Edie McClurg), és 18-szor használja a „fuck” kifejezést (magyar szinkronos változatban: „kurva”). A jelenet végén az ügynök így válaszol a főszereplő átkozódására, amikor kiderül, hogy nincs meg a kölcsönzési utalványa: „Kurva nagy gubanc.” Az Egyesült Államok az egyetlen ország, ahol ilyen besorolást kapott a film, máshol (pl. Kanadában, Új-Zélandon) PG besorolást kapott.

A bérelt autó egy 1986-os Chrysler LeBaron volt, melyet a filmhez több ponton is átalakítottak.[3]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film látványos változást hozott az addigi John Hughes alkotásokhoz képest. A kritikák jól fogadták az addig tinédzserfilm-rendezőként számon tartott Hughes új filmjét. Gene Siskel filmkritikus John Candy alakítását dicsérte. A film kasszasiker lett, csak az Egyesült Államokban több mint 49 500 000 dollárt hozott készítőinek.[1] A Rotten Tomatoes 49 szavazat alapján 94 %-ot adott a filmnek, és Roger Ebert beválasztotta a Legjobb Filmek válogatásába.

Házi média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben a film egyszerű változatát DVD-n is kiadták, majd 2009-ben, Those Aren't Pillows (Azok nem párnák) című különkiadás is piacra került. Blu-ray-en 2011 szeptembere óta lehet megvásárolni a filmet.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző előadók
Planes, Trains and Automobiles
soundtrack
Megjelent 1987
Stílus Rock and roll
Country
Pop
Nyelv angol
Hossz 34:32
Kiadó MCA Records

A Planes, Trains and Automobiles című filmzenei album egy rock and rollt, countryt és popot tartalmazó album. Az 1987-ben kiadott albumon a következő számok hallhatóak:

  1. I Can Take Anything - ETA, Steve Martin és John Candy - 3:46
  2. BA-NA-NA-BAM-BOO - Westworld – 2:58
  3. I'll Show You Something Special - Balaam and the Angel – 3:28
  4. Modigliani („Lost in Your Eyes”) - Book of Love – 3:53
  5. Power to Believe - The Dream Academy – 5:13
  6. Six Days on the Road - Steve Earle & The Dukes – 3:06
  7. Gonna Move - Dave Edmunds – 3:32
  8. Back in Baby's Arms - Emmylou Harris – 2:02
  9. Red River Rock - Silicon Teens – 3:26
  10. Wheels - Stars of Heaven – 3:08

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Bevételi adatok. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2013. május 31.) (angolul)
  2. Repülők, vonatok, automobilok - szinkronhangok. (Hozzáférés: 2013. május 11.)
  3. ^ a b c d Érdekességek. IMDb. (Hozzáférés: 2013. május 31.) (angolul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A többnyelvű Wikidézetben további idézetek találhatóak

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]