Renaud Capuçon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Renaud Capuçon
Renaud Capuçon 2013.jpg
Életrajzi adatok
Született 1976. január 27. (45 éves)[1][2][3][4]
Chambéry[5]
Házastársa Laurence Ferrari (2009–)
Iskolái Párizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer
Díjak
  • Officier des Arts et des Lettres (2019. március 12.)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (17 ans d'activités artistiques, 2009. november 13.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (24 ans de services, 2016. március 25.)
Tevékenység hegedűs

Renaud Capuçon weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Renaud Capuçon témájú médiaállományokat.

Renaud Capuçon (Chambéry, 1976. január 27. – ) francia hegedűművész.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Capuçon Savoie megye székhelyén, Chambéryben született. Négyévesen kezdett el hegedülni szülővárosa konzervatóriumában, majd 14 éves korában a Párizsi Konzervatóriumba került, ahol Gérard Poulet tanítványa lett. Három évvel később végzett, és első díjat nyert hegedűn és kamarazenében is. Ezután további tanulmányokat folytatott Berlinben Thomas Brandisnál. Több nemzetközi versenyen vett részt, és előbb az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának tagja lett, majd 1997-ben elfogadta Claudio Abbado felkérését, és három nyáron át a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekarnak lett a koncertmestere, amit Claudio Abbado irányított. Ezzel párhuzamosan szólistaként és kamarazenészként is elkezdte pályafutását. Kamarapartnerként olyan zenészekkel játszott együtt, mint Nicholas Angelich, Jérôme Ducros, Frank Braley, Hélène Grimaud, Gérard Caussé és nem utolsó sorban öccsével, Gautier Capuçon csellistával.[6][7]

1996-tól 2010-ig zenei fesztivált szervezett a Chambéry melletti La Ravoire-ban, a Rencontres artistiques de Bel-Air-t. A fellépő művészek között volt Jean-Pierre Wallez, Michel Dalberto, Martha Argerich, Stephen Kovacevich, Augustin Dumay, Gérard Caussé, Paul Meyer, Emmanuel Pahud, Katia és Marielle Labèque. 2013-tól az Aix-en-Provence-i Húsvéti Fesztivál igazgatója lett.[6] Részt vett ezen kívül többek között a London Mostly Mozart, luzerni és a Tanglewoodi fesztiválon is. Koncertek során lépett fel Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, többek között a Bernard Haitink által vezényelt Berlini Filharmonikusok és Oliver von Dohnányi pálcája mellett a Bostoni Szimfonikus Zenekar kíséretével.[7] 2019. január 4-én koncertet adott a Winter at Tantora zenei karneválon, amit az UNESCO világörökség részét képező Al-Ulában, Szaúd-Arábia északnyugati részén tartottak.[8][9]

Egy 1999-es szerződés érlében a hangfelvételeit a Virgin Classics rögzíti és adja ki. Repertoárja rendkívül széles, számos kamaraművet vett lemezre, például Ravel, Schubert, Brahms szerzeményeit, valamint versenyműveket, többek között Schumann, Mendelssohn és Bartók hegedűversenyeit. A klasszikus zeneszerzők mellett kortárs komponisták zenéjét is játssza, egyebek mellett Nicolas Bacri, Karol Beffa, Pascal Dusapin, Bruno Mantovani és Wolfgang Rihm kompozícióit.[6] Emellett műsorán szerepelnek César Franck, Henri Dutilleux, Ludwig van Beethoven, Kodály Zoltán, Johan Halvorsen, Szergej Prokofjev, Dmitrij Sosztakovics, Erwin Schulhoff és Eric Tanguy művei is.[7]

Első mesterhegedűje egy Vuillaume volt, azután egy Guadagninin, majd egy Stradivariuson játszott. 2005-ben a Banque de Suisse Italienne egy 1737-es, „Panette” nevű Guarnerit kölcsönzött számára, amely azelőtt Isaac Sterné volt.[6]

Capuçon 2009-ben megkapta a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje,[10] 2016-ban a Francia Köztársaság Becsületrendje,[11] 2019-ban pedig a Művészetek és Irodalom Érdemrendje kitüntetést.[12]

2020. április 10-én, a koronavírus első hulláma után részt vett azon a nagypénteki istentiszteleten, amelyet Michel Aupetit, Párizs érseke vezetett a párizsi Notre-Dame katedrálisban, amelynek egy részét az egy évvel korábbi tűzeset után részlegesen helyreállítottak. Mindannyian védőruhát viseltek.[13] A misén Capuçon adta az egyetlen hegedűszólós kíséretet.[14]

2019 júliusában feleségül vette Laurence Ferrari újságírót.[15] Elliott nevű fiuk 2010. november 8-án született.[16] Renaud Capuçon öccse, Gautier Capuçon gordonkaművész.[6]

Felvételei[szerkesztés]

Válogatás a Discogs[17] és az Allmusic[18] kimutatásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1999 Grand Duo. Schubert: Works for Violin & Piano Jérôme Ducros Virgin Classics
2001 Le Boeuf sur le Toit (Saint-Saëns, Massenet, Ravel, Berlioz, Milhaud) Deutsche Kammerphilharmonie Bremen, Daniel Harding Virgin Classics
2002 Ravel: Sonates & Trio Gautier Capuçon, Frank Braley Virgin Classics
2003 Franck: Violin Sonata; Rachmaninov: Cello Sonata Alexandre Gurning, Gautier Capuçon, Lilya Zilberstein EMI Classics
2003 Face a Face, Duos for Violin and Cello Gautier Capuçon Virgin Classics
2004 Mendelssohn & Schumann: Violin Concertos Mahler Chamber Orchestra, Daniel Harding Virgin Classics
2005 Brahms: Violin Sonatas 1-3 Nicholas Angelich Virgin Classics
2007 Brahms: Double Concerto, Clarinet Quintet Gautier Capuçon, Capuçon Quartet, Paul Meyer, Gustav Mahler Jugendorchester, Myung-Whun Chung Virgin Classics
2009 Beethoven, Korngold: Violin Concertos Rotterdam Philharmonic Orchestra, Yannick Nézet-Séguin Virgin Classics
2011 Fauré: Complete Chamber Music for Strings and Piano Gautier Capuçon, Nicholas Angelich, Michel Dalberto, Gérard Caussé, Quatuor Ébène Virgin Classics
2012 Brahms, Berg: Violin Concertos Wiener Philharmoniker, Daniel Harding Virgin Classics
2014 Distant Light. Bach, Vasks: Violin Concertos Chamber Orchestra of Europe Erato/Warner Classics
2016 Lalo: Symphonie Espagnole; Sarasate: Zigeuneiwersen; Bruch: Violin Concerto no. 1 Orchestre de Paris, Paavo Järvi Erato
2018 Bartók: Violin Concerto No. 2 London Symphony Orchestra, François-Xavier Roth Erato
2019 Bach: Sonatas David Fray Erato, Warner Classics
2020 Beethoven: Piano Trios – Archduke, Ghost Frank Braley, Gautier Capuçon Erato

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Renaud Capuçon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Roglo
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  6. a b c d e Rencontre: Renaud Capuçon. Diapason No.652, December 2016, p38–41.
  7. a b c Robert Cummings: Renaud Capuçon: Artist Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. okt. 10.)
  8. Melodious Ula-tide in Winter at Tantora (english nyelven). Saudigazette , 2019. január 20. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
  9. French violinist Renaud Capucon dazzles Saudi Arabia (angol nyelven). gulfnews.com . (Hozzáférés: 2019. február 5.)
  10. Décret du 13 novembre 2009 portant promotion et nomination. legifrance.gouv.fr. (franciául) Légifrance (2009) (Hozzáférés: 2010. okt. 10.)
  11. Décret du 25 mars 2016 portant promotion et nomination. legifrance.gouv.fr. (franciául) Légifrance (2016) (Hozzáférés: 2010. okt. 10.)
  12. Nomination dans l'ordre des Arts et des Lettres - hiver 2019. culture.gouv.fr. (franciául) Ministére de la Culture (2019. máj. 28.) (Hozzáférés: 2010. okt. 10.)
  13. Salomé Vincendon: Vendredi saint à Notre-Dame. bfmtv.com . BFM TV, 2020. április 10.
  14. Regardez la cérémonie exceptionnelle organisée au cœur de Notre-Dame. BFM TV YouTube Channel , 2020. április 10.
  15. Laurence Ferrari a épousé Renaud Capuçon Archiválva 2011. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Paris Match, 3 July 2009
  16. Laurence Ferrari a accouché d'un petit Elliott Le Parisien, 8 November 2010
  17. Renaud Capuçon: Discography=. discogs.com. (angolul) Discogs (2020) (Hozzáférés: 2020. okt. 10.)
  18. Renaud Capuçon: Discography=. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. okt. 10.)