René Nicolas Charles Augustin de Maupeou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
René Nicolas Charles Augustin de Maupeou
(René Nicolas de Maupeou)
René-Augustin de Maupeou.PNG
Született 1714. február 25.[1][2]
Montpellier
Elhunyt 1792. július 29. (78 évesen)[1][2]
Le Thuit
Állampolgársága francia
Szülei Anne-Victoire Lamoignon de Courson
René Charles de Maupeou
Foglalkozása
  • rendőrbíró
  • politikus
Tisztség
  • Président à mortier (1737. április 1.–)
  • Lord Chancellor of France (1768. szeptember 16.–1790. július 1., René Charles de Maupeou)
  • Keeper of the Seals of France (1768. szeptember 18.–1774. augusztus 24., René Charles de Maupeou, Armand Thomas Hue de Miromesnil)
Kitüntetései
  • officier de l'ordre du Saint-Esprit
  • Knight in the order of Saint-Michel
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz René Nicolas Charles Augustin de Maupeou témájú médiaállományokat.

René Nicolas Charles Augustin de Maupeou [ejtsd: mopú] (Montpellier, 1714. február 25.Le Thuit, 1792. július 29.) francia jogász, kancellár, René Charles de Maupeou kancellár (1688–1775) fia.

Élete[szerkesztés]

Maupeou 1763-ban a párizsi parlament elnöke lett. Állásáról lemondván, Choiseul herceghez csatlakozott. 1768-ban apja lemondása után annak utóda lett a kancellár méltóságban és nyomban rá átpártolt a Jeanne Dubarry pártfogása alatt álló Aiguillon herceghez, mire részt vett 1770 decemberében jótevője, Choiseul megbuktatásában. Ugyancsak 1770-ben történt, hogy XV. Lajos Maupeou kedvéért az Aiguillon ellen megindított pert beszüntette, amikor pedig a parlament tagjai tiltakoztak ez ellen, Maupeou 80 parlamenti tanácsost Párizsból a vidékre helyezett át. A parlament szolgalelkű tagjaiból pedig megalakította az ún. királyi tanácsot, melyet a közönség gúnyosan «Parlament Maupeou»-nak nevezett el. Megszüntette azonfelül Arras, Blois, Châlons, Clermont, Lyon és Poitiers parlamentjét és helyükbe királyi főtörvényszéket állított föl. Megszüntette továbbá a Châtelet-törvényszéket és az adókamarát. Az új királynak, XVI. Lajosnak első gondja volt, hogy a gyűlölt Maupeou-t számkivetésre ítélje és a régi parlamenteket újra életbe léptesse.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. V. ö. Flammermont, Le chancelier M. et les parlements (Párizs, 1884) és XV. Lajos történetét.

Forrás[szerkesztés]