René Lalique
| René Lalique | |
 | |
| Született | René Jules Lalique[1] 1860. április 6.[2][3][4][5][6] Ay |
| Elhunyt | 1945. május 1. (85 évesen)[7][8][3] Párizs[1] |
| Állampolgársága | francia[9][10] |
| Házastársa |
|
| Élettársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Olympe Lalique |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (23) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz René Lalique témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
René Lalique (Ay, 1860. április 6. – Párizs, 1945. május 1.) franciaországi Art Nouveau és art déco stílusok elismert ékszer- és üvegművésze. Marne megye egyik kis falvában született. 16 éves korától két évig Párizsban, Louis Aucocq ékszerész tanonca, majd Londonban a Sydenham Art College növendéke volt. Ezután visszatért Párizsba, ahol ékszereket, tapétákat, szövet- és legyezőmintákat tervezett. 1882-ben az École Bernard Malissyn metszetkészítést, Justin Lesquieu-től pedig szobrászatot tanult.
1885-ben az édesanyjától kapott pénzből megvásárolta Jules Destape műtermét, és önálló munkába fogott.
1921-től egy elzászi üveggyár vezetője volt.
Munkássága[szerkesztés]
Nemcsak különféle ékszereket (függőket, karpereceket, brossokat) tervezett, de számos használati, illetve dísztárgyat is: edényeket, tálakat, világítótesteket stb. Kedvenc motívumai a növények, a dekoratívan megjelenített emberalakok és a különféle mitológiai lények voltak. Viaszvesztéses eljárással öntött üvegflakonjai közül néhányat csaknem az ezredfordulóig gyártottak.
1894-ben néhány színpadi ékszert tervezett Sarah Bernhardt számára.
Az 1900-as kiállításon japán művészeti hatást keltő ékszereivel tűnt fel. 1910-től kísérletezett öntött üveggel, ami idővel fő anyaga lett.
Az 1925-ös kiállításon szép fényhatású üveg díszkutakat állított ki. Az 1920/30-as évek fordulóján hűtődíszeket is tervezett. 1932-ben készítette a Champs-Élysées Rond-Point kútját, Jersey számára pedig üvegablakokat. 1938-ban az angol királynak készített étkészletet.
Mecénása és jóbarátja volt Calouste Gulbenkian műgyűjtő, aki többszáz művét vásárolta meg. A lisszaboni Calouste Gulbenkian Múzeum René Lalique művészetének bő keresztmetszetét mutatja be, benne számos kiemelkedő alkotásával.[12]
A budapesti Iparművészeti Múzeum több munkáját őrzi; ezeket 2013. május 24. — 2015. január 4. között mutatták be A szecesszió mesterei az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében című kiállításon.
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Jean Lahor: Szecesszió
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 754. o. ISBN 963-9257-04-4
- ↑ Gulbenkian Múzeum: Calouste Gulbenkian Museum. 3. (hely nélkül): Calouste Gulbenkian Foundation. 2004. ISBN 972-8848-08-0
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b https://hedendaagsesieraden.nl/2017/11/08/rene-lalique/
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b René Lalique (holland nyelven)
- ↑ René Jules Lalique (francia nyelven). Ministry of Culture
- ↑ René J. Lalique (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://gw.geneanet.org/marilise?lang=fr&m=S&n=lalique&p=ren%C3%A9
- ↑ civil death certificate
- ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
- ↑ a b c Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2022. február 12.)
- ↑ Gulbenkian Múzeum
