Reichard Piroska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Reichard Piroska
Élete
Született 1884. szeptember 26.
Beregszász
Elhunyt 1943. január 1. (58 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers,
kritika

Reichard Piroska (Beregszász, 1884. szeptember 26.Budapest, 1943. január 1.) költő, műfordító, kritikus.

Élete[szerkesztés]

Beregszászban született 1884. szeptember 26-án, zsidó családban. Miskolcon érettségizett. Egy budapesti egyetemen szerzett középiskolai tanári oklevelet és filozófiából doktori diplomát, majd leánygimnáziumi tanár lett.

A Nyugatban jelentek meg első versei. Tanulmányain, elbeszélésein kívül angol műfordításaival is nevet szerzett. A fasizmus üldöztetései elől öngyilkosságba menekült.

Munkássága[szerkesztés]

Nietzsche, Edgar Allan Poe és mások munkáiból fordított, tanulmányokat, novellákat és meséket is írt. 1908-tól a Nyugat rendszeres munkatársa volt, a Nyugat számára Osvát Ernő fedezte fel mint írót. Első versei Kaffka Margittal a Heten vagyunk című antológiában szerepeltek (Miskolc, 1909). 1909-ben írt doktori értekezése: Telamon históriája, a British Museumban fellelt szöveg kiadása, jegyzetekkel.

A Nyugat megszűnéséig, 1941-ig 80 írása jelent meg a lapban: versek, kritikák, tanulmányok, elbeszélések, műfordítások. A folyóiratban megjelent utolsó verse a Furulyácskám (1940), a megszűnés évében még egy novellával jelentkezett Napok, napok címmel (1941).

Verseinek fő témája a magány. A halk szavú lírában megtestesülő érzékeny női lélek nem sokáig bírta azt a megaláztatást, melyet a zsidóság jogfosztottságát megalapozó törvények, rendeletek megjelenése jelentett. 1943. január elsején öngyilkos lett. Mivel a Nyugat 1941-ben megszűnt, a Magyar Csillagban búcsúzott Elek Artúr Reichard Piroskától. Másfél évvel később, a német bevonuláskor ő is az önkéntes halált választotta.

Reichard Piroska munkásságát 1932-ben Baumgarten-díjjal ismerték el. Verseiből kötet 1945 után nem készült, nem jelent meg. A közkönyvtárakban nem találhatók. (A költőnőkről összeállított antológiában néhány fellelhető.)

Személye, jelleme[szerkesztés]

Verseiben: a magányos női sors kap hangot.
Témái: a diákélet, a szerelem, a természet, a lemondás.
Az elégiás hangvételt időnként felváltja a reménység, a bizakodás egy jobb élet, sors iránt. Ez utóbbiról Elek Artúr írt kritikát a Nyugatba: „Az a Reichard Piroska, aki az új verseket írta, mindebben alig különbözik a régitől. Jellemző tulajdonságaiban azonos vele. Csak mondanivalójában gazdagabb, hangjában változatosabb, művészetében tudatosabb. Minden lírai költés főelemei: a vágyódás, a reménykedés, a teljesülés, az emlékezés érzései közül, immár nemcsak az első adja költeményeinek tartalmát. Az elégiás hang meg-megenyhül, olykor szinte meg-megvidámodik. Mintha legutóbbi kötete óta szebbnek tetszenék neki a világ és kívánatosabbnak az élet. Alaphangja még mindig az érzelmesség, de a képzelettől megszínesített és reflexiókkal elmélyített érzelmesség.”

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Telamon históriája (doktori értekezés, 1909)
  • Az életen kívül (versek, Bp., 1911) – önálló kötet
  • Őszi üdvözlet (versek, Bp., 1922) – önálló kötet
  • A változó napokkal (versek, Bp., 1936) – önálló kötet.
  • A Szentírás Babits Mihály költeményeiben; Franklin Ny., Bp., 1943
  • Telamon históriája; szerk., előszó Eszenyi Miklós; Magyar Kulturális, Közösségi és Turisztikai Egyesület, Miskolc, 2016

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Művei az interneten[szerkesztés]