Református templom (Kaposvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaposvári református templom
A kaposvári református templom 2016-ban.JPG
Vallás református
Egyházmegye Dunántúli
Építési adatok
Építése 1906–1907 (110 éves)
Tervezője Molnár Endre
Felszentelés 1908. január 26.
Felszentelő Antal Gábor püspök
Elérhetőség
Település Magyarország Kaposvár
Cím Kossuth Lajos u. 23.
Elhelyezkedése
Kaposvári református templom (Kaposvár)
Kaposvári református templom
Kaposvári református templom
Pozíció Kaposvár térképén
é. sz. 46° 21′ 38″, k. h. 17° 47′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 38″, k. h. 17° 47′ 26″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaposvári református templom témájú médiaállományokat.

A kaposvári református templom a város egyik helyi építészeti védelem alatt álló épülete. Az 1907-ben elkészült, a következő év elején felszentelt építmény a település református hívőinek egyetlen temploma.

Története[szerkesztés]

Az első templom[szerkesztés]

A kaposvári református gyülekezet 1881-ben alakult meg. Lelkészi hivataluk eleinte a Fő utcában működött, az istentiszteleteket kezdetben másfél éven át a mai Kossuth téren álló iskolában tartották, majd 1883-ban az akkor Deák térnek, ma Petőfi térnek nevezett téren béreltek ki egy épületet. A hívők száma azonban folyamatosan növekedett, ezért hamarosan úgy döntöttek, saját templomot építenek. A cél érdekében hosszadalmas pénzgyűjtés volt folyamatban, amelyhez más vallásúak is hozzájárultak, sőt, egy történet szerint amikor 1888-ban egy kaposvári borozó fővárosi vendége a rendelt ital mellé egy csókot is kért a felszolgáló lánytól, a lány állítólag azzal a feltétellel teljesítette a kérést, hogy a vendég azonnal 5 forintot adományoz az épülő református templom javára.

Az alapkőletétel 1888. június 30-án történt meg, a Honvéd és a Petőfi utcák sarkán, a Bethlen téren felépített templom körülbelül egy év alatt készült el. A felszentelésre 1889. augusztus 18-án került sor, a szertartást Begedy István esperes végezte, a Csurgó-alsoki Németh Zsigmond lelkész pedig ünnepi beszédet mondott. A templom három harangja 1898-ban érkezett Temesvárról.[1]

A második, jelenlegi templom[szerkesztés]

A kaposvári reformátusok száma a 19. század végén és a 20. század elején folyamatosan növekedett, sőt, saját templom híján ideiglenesen az evangélikusok is csatlakoztak hozzájuk. A telek, amin a református templom állt, szűk volt, ezért nem volt lehetőség az épület bővítésére, ezért azt határozták el, hogy a régit lebontják, és új helyen új, nagyobb templomot emelnek. Ennek pénzügyi alapjának megteremtéséhez is gyűjtést szerveztek, ám ezúttal országos szintűt, és még kölcsönöket is felvettek, a telket (ahol korábban a hercegi uradalom vadaskertje terült el) pedig a város adományozta, így végül 1906 novemberében elkezdődhetett az építkezés. Az alapkövet csak néhány héttel később, december 2-án tették le.

Az épületet a helyi Esterházy-uradalom építésze, Molnár Endre tervezte (munkájáért pénzt nem kért), az építési munkákat viszont budapesti vállalkozók (Fejér Lajos és Ritter Ignác) munkásai végezték. A toronyóra is a fővárosból származott, a belső berendezések Szombathelyről, az orgona a baranyai vármegyeszékhelyről, míg a külső díszburkolatot adó égetett vörös tégla Szlavóniából érkezett. Az építkezésen egy időben akár 17 ács és állványozó, több mint 50 kőműves és 70 segédmunkás is dolgozott.

A szomszédos lelkészlak, amelyet a templommal egy időben kezdtek el építeni, már 1907 novemberére teljesen elkészült, és már egy presbiteri gyűlést is tartottak ott, mire decemberre a templom is kész lett. A karácsonyi istentiszteletet már az új templomban tartották annak ellenére, hogy a felszentelésre csak a következő év január 26-án került sor. Az ünnepségre már előző nap vonattal a városba érkezett Tisza István volt és későbbi miniszterelnök, Eötvös Károly író és Sándor Erzsi operaénekesnő. A szertartás napján a várost zászlók sokaságával díszítették fel, a híres vendégeket pedig Németh István polgármester fogadta. A felszentelésen, amelyet Antal Gábor püspök végzett, mintegy kétezren vettek részt, majd este a Korona Szálló (a mai Kapos Hotel) nagytermében folytatódott az ünneplés: Sándor Erzsi énekelt, Pete Lajos zongorázott, Eötvös Károly pedig felolvasást tartott. Tisza István kijelentette, hogy szerinte ez Magyarország legszebb református temploma.

A régi templomot 1908-ban eladták, majd le is bontották, harangjait pedig áthozták az új épületbe. Az első világháború során, 1916-ban a három harangból kettőt hadicélra elvittek, majd 1918-ban az orgona sípjait úgyszintén. Új harangokat a templom számára a Harangművek Részvénytársaság csepeli öntödéje készített, ezek felszentelésére 1925 áprilisában került sor.

1922. július 11-én Zsilinszky Endre az evangélikusok meghívására „Új utak, új élet felé!” címmel beszélt ideológiai és politikai témákról a református templomban összegyűlt hallgatóságnak, majd 1928-ban egy Theuwissen nevű, a világháborús magyar hadifoglyok hazaszállításáért is dolgozó amerikai lelkész tartott beszédet ugyanitt.[1]

Az épület[szerkesztés]

A templom érdekessége, hogy főtengelye a belvárosi derékszögű utcahálózattal, így a közvetlenül mellette levő utcasarokkal is 45 fokos szöget zár be. Bejárata közvetlenül a sarkon található, négy fiatoronnyal, órával, valamint egy csúcsíves, egy lőrésszerű keskeny és egy rózsaablakkal díszített főtorony alján van. A templombelső kereszt alakú, mennyezete boltozott, bordái és boltívei finoman festettek. A kereszthajó véghomlokzatait nagy méretű íves záródású ablakok díszítik. A belső karzat az egész épületen körbefut, alulról keskeny oszlopok tartják.[1]

A templom udvarára 1908-ban egy császárfát ültettek, amely a 21. század elejére a városközpont legvastagabb törzsű fájává növekedett, de 2014 őszén kidőlt.[2]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 – Helytörténeti olvasókönyv, 148–149. oldal. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2013). ISBN 978-963-87678-5-1 
  2. Évszázados fa dőlt ki a református templomnál. Kaposvár Most, 2014. szeptember 15. (Hozzáférés: 2016. március 15.)