Rebecq

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rebecq (Roosbeek, Ribek)
Az Arenberg vízimalom és a Senne-folyó
Az Arenberg vízimalom és a Senne-folyó
Rebecq címere
Rebecq címere
Rebecq zászlaja
Rebecq zászlaja
Rebecq elhelyezkedése Vallon-Brabant tartományon belül
Rebecq elhelyezkedése Vallon-Brabant tartományon belül
Közigazgatás
Ország Belgium
Régió Vallónia Vallónia
Közösség A belgiumi francia közösség zászlója Francia Közösség
Tartomány Vallon-Brabant
Járás Nivelles
Polgármester Dimitri Legasse (AC)
Irányítószám Bierk: 1430
Roosbeek: 1430
Quenast: 1430
Körzethívószám 067
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség11 006 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Férfi 49%
Nők 51%
Népsűrűség262 fő/km2
Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19 26,27%
20–64 59,43%
65 felett 14,31%
Más nemzetiségűek 8,16% (2006)
Gazdaság
Munkanélküliségi ráta13,73 (2006) %
Átlagos éves jövedelem 12 939 €/fő (2003)
Földrajzi adatok
Terület39,08 km2
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rebecq (Belgium)
Rebecq
Rebecq
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 40′ 17″, k. h. 4° 07′ 49″Koordináták: é. sz. 50° 40′ 17″, k. h. 4° 07′ 49″
Rebecq weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rebecq témájú médiaállományokat.

Rebecq város és azonos nevű járás (hollandul Roosbeek, vallonul Ribek) a vallóniai Vallon-Brabant tartományban, Nivelles körzetben található. A városnak 10 241 lakosa van (2006. január 1-jei adat), területe 39.08 km², népsűrűsége 262 fő/km².

A város a francia kulturális közösséghez tartozik, lakosainak anyanyelve a francia. A járáshoz tartozó területen található Bierghes (hollandul Bierk, vallonul Bièrk) település lakosai flamand nyelvűek.

A város Brüsszeltől délnyugatra, mintegy 27 kilométerre található a Senne-folyó völgyében, Vallónia hegyes-völgyes, vidékies részén.

A járás 1977-ben alakult meg, amikor számos környező települést egy közigazgatási egységbe vontak össze. A járás mai részei Rebecq-Rognon, Quenast és Bierghes. Ebben az időpontban a szomszédos Wisbecq falu területének egy részét Bierghes-hez csatolták.

Története[szerkesztés]

A város Brüsszeltől nem messze, a brabanti hegyes-völgyes tájon átvezető Senn völgyében található, ezért már a középkortól kezdve fontos szerepet játszott a környék történelmében.

Az első meghatározó időpont Rebecq történetében 877. július 9.: ezen a napon említik először Kopasz Károly német-római császár és nyugati frank király egyik oklevelében.

A város történelmében meghatározó szerep jutott a közeli Trazegnies urainak, illetve a 11. századtól kezdve Enghien urainak, akik közül Eglebert hainaut grófja lett. ettől fogva hosszú ideig a rebecqi fejedelemség az Enghieni bárók brabanti birtokainak része volt.

A 17. században az Arenberg család jutott Reebcq birtokába, beleértve a vízimalmot, amely a település büszkesége volt.

1824-ben a szomszédos Rognon település összeolvadt a lényegesen nagyobb, népesebb és gazdagabb Rebecq-kel, amelynek területe teljes mértékben körbefogta Rognont. Ettől fogva a város hivatalos megnevezése Rebecq-Rognon volt.

A 19. században a Solvay család játszott jelentős szerepet Rebecq életében. Ernest Solvay, a róla elnevezett kémiai eljárás feltalálója, itt született 1838-ban. Az eljárás révén lehetővé vált a nátrium-karbonát ipari méretű előállítása, és a Solvay-művek révén Ernest hamarosan jelentős vagyonra tett szert. Szülőháza máig fennmaradt.

1977-ben a belga közigazgatási reform keretén belül Rebecq-et összevonták a környező településekkel, Quenast és Bierghes falujával.

Testvérváros[szerkesztés]

Ebből a faluból számos olasz bányász érkezett a Rebecq-hez közeli Quenast falujába, ahol a porfírbányában dolgoztak.

Helyi nevezetességek, látnivalók[szerkesztés]

Az Arenberg-vízimalmok[szerkesztés]

A Senne-folyó vízi energiáját már a középkor óta felhasználták szemes termények őrlésére. Amikor a 17. szb-ban az Arenberg család megszerezte a rebecqi fejedelemséget, ezzel együtt birtokába jutottak a városban működő vízimalmoknak, amely ezután a család nevét őrizte. A város 1973-ban megvásárolta az épületegyüttest és ipari múzeumot alakított ki.

A nagy malom A Senne bal partján található épület kb. hatszáz éves, mivel egy 1411-re datált oklevélben már említik: "a malom mely megőrli Rebecq búzáját". Az épület az Enghien fejedelmek tulajdonában állt és a fejedelem előjoga volt a malom használatáért díjat beszedni. Minden hat évben a fejedelem árverésen bocsátotta ki a malom bérleti jogát, majd a bérlet időszakban a molnár volt köteles beszedni a használati díjat. Az Arenberg család 1606-ban jutott a malom birtokába.

1756-ban az akkori molnár, Jean-François Wijvekens az Arenberg herceg engedélyét kérte, hogy a folyó jobb partján egy második malmot építsen. A herceg ehhez hozzájárult és még a malom felépítésének költségeit is állta.

A francia forradalom során a köztársaság hadserege megszállta Belgiumot és eltörölte a nemesi előjogokat, és ennek következtében az Arenbergek, bár megtarthatták a malmot, de kénytelenek voltak bérbe adni. 1853-ban egy tűzvészben a nagy malom egy része megsemmisült, az újjáépítést követően (amely mintegy 7 évig tartott) a malom lakói és üzemeltetői utód nélkül kihaltak. Ekkor az Arenberg család a malmot eladta Valentin-Joseph Minne helyi nagybirtokosnak, aki egyik fiára bízta a malom irányítását.

1860-ban a malomnak két nagy, 7.5 méter átmérőjű vízikereke volt, amelyek három pár malomkövet hajtottak az erőátviteli szerkezet segítségével. A malom szinte kizárólag árpát és rozst őrölt.

A 19. sz. vége felé a szemes termények őrlését felváltotta a mesterséges selyem előállítása és ennek megfelelőlen átépítették a malmot. A téli időszakban fellépő vízhiány enyhítésére gőzgép hajtotta a szerkezetet, amelynek kéménye a mai napig látható. A mesterséges selyem előállítása csak rövid ideig, 1910-ig volt sikeres, utána a malmot takarmánygabona őrlésére és tárolására használták, egészen 1964-ig.

A nagy őrlőtérben alakították ki a malom-múzeum fő helységét, amelyhez csatlakozik még három kisebb terem, illetve a Porfírmúzeum. Az épületegyütteshez tartozik még a helyi könyvtár és a söröző épülete, utóbbiban a helyi Lefebvre sörfőzde termékeit lehet megkóstolni.

A kis malom

A kis malom 1756-ban épült a Senne jobb partján, kezdetben vödrös vízkerékkel, amit 1925-ben egy vízturbina váltott fel. A malmot elsősorban búza őrlésére tervezték, és a vízikerék két pár malomkövet hajtott meg. További két pár malomkereket a 19. sz.-ban adtak a szerkezethez.

A kis malom gépezete ma is működőképes és a gabona feldolgozásának, őrlésének minden lépését nyomon lehet követni. A kis malom melléképületei közül ma is állnak az istállók, amelyeket a 19. sz.-ban felújítottak. Az egyik épületben a la Maison de la Bière (A sör háza) kiállítás kapott helyet, ahol a sör készítését lehet tanulmányozni, beleértve a helyi sörfajták kóstolását is.

Porfír-múzeum[szerkesztés]

Számos régi fotó, könyv, oklevél, szerszám és mindennapi használati tárgy tanúskodik a közeli porfirbányák működéséről és a bányászok életéről. A kiállítás elsősorban a Quenast, Bierghes falvak közelben található kőfejtők történetét, illetve a porfír felhasználását mutatja be.

Kórházak[szerkesztés]

Az ispotály épületei szintén a Senne-folyó mellett, az Arenberg-malommal szemben találhatók.

Az első ispotályt 1302-ben alapította Mary Rethel, aki Walter rebecqi fejedelem özvegye volt. A jelenlegi épületegyüttes magában foglalja a 16. sz.-i épületeket, egy késő gótikus kápolnát és az épségben fennmaradt, eredeti bútorzatot.

A kápolna a Szt. Erasmus nevéhez fűződő zarándoklat célpontja volt, a kápolnán belül egy festmény a szent életét és mártíromságát mutatja be.

Sajnálatos módon a kórház épületegyüttesének nagy részét 2003-ban egy tűzvész elpusztította, és a maradványok jelenleg is felújításra várnak. Az egész épületegyüttes a vallon kulturális örökség része 2006 áprilisától.[2]

Grand Place és környéke[szerkesztés]

A város főtere, a Grand Place környékén számos, igen szép állapotban fennmaradt polgári otthon található. A tér északi részén, a templomtól balra található az 1938-ban épített városháza épülete.

A városháza kertjében állították fel a Solvay testvérek szobrát. Ernest és Alfred Solvay fedezték fel a nátrium-karbonát ipari méretű előállítására alkalmas ammónia-szóda eljárást. A Solvay család házat ma műemléki védettséget élvez, és a Grand Place-tól nem messze, a Rue Sauniers 8 alatt található.[3]

A Szent Gaugericus-templom[szerkesztés]

A városháza mellett áll a neoromán stílusú Szent Gaugericus-templom, amely a környező házak fölé magasodik 56 méter magas tornyával. A templomot 1867-ben építették a helyi építész Émile Coulon tervei alapján, a régi templom felváltására. Ez utóbbi a 16. századból származott és a 19. századra már nem volt képes befogadni a helyi híveket.

A templom belsejét teljesen felújították és eredeti formájában állították vissza a falfestményeket és a festett oszlopokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wettelijke Bevolking per gemeente op 1 januari 2018. Statbel. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. Hospice des vieillards - Rebecq. [2007. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 21.)
  3. A "Saunier" név a szülők foglalkozására utal, akik sókereskedők voltak.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rebecq című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rebecq című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]