Rastuša
| Rastuša | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Teslić |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 644 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 33,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 19,47 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 41′ 59″, k. h. 17° 47′ 16″44.699700°N 17.787800°EKoordináták: é. sz. 44° 41′ 59″, k. h. 17° 47′ 16″44.699700°N 17.787800°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rastuša témájú médiaállományokat. | |
Rastuša (szerbül: Растуша), település Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban, Teslić községben.
Fekvése
[szerkesztés]A település Bosznia-Hercegovina középső részének északi szélén, Dobojtól légvonalban 24, közúton 41 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 20 km-re északnyugatra, a Mala Ukrina-folyó völgyében és a tőle keletre fekvő dombvidéken, 280-430 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 1244 | 639 |
| Bosnyák | 1 | 0 |
| Horvát | 6 | 0 |
| Jugoszláv | 10 | 0 |
| Egyéb | 5 | 5 |
| Összesen | 1266 | 644 |
Története
[szerkesztés]A Rastuša-barlang régészeti feltárása során előkerült őskori leletek tanúsága szerint ezt a helyet már a neandervölgyi ősember is ismerte. A nagyszámú állati csont mellett megtalálták az ősember kőeszközeit, valamint az általa használt tűzhely maradványait is. A barlang későbbi használatából ad bizonyságot a bejárat közelében előkerült vaskohó, valamint a kelta eredetű cseréptöredékek.[4] A település további középkori előzményéről beszél a Mala Ukrina völgye felett feltárt késő középkori temető maradványa. Az itt található 13 stećak a kereszténység bogumil irányzatának jellegzetes sírkövei, melyek a 14.-15. századra jellemzőek Bosznia területén.[5]
A szerbek lakta település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tešanji járáshoz és Stanari községhez tartozó településnek 33 háztartása és 315 ortodox lakosa volt.[6] 1910-ben a Tešanji járáshoz tartozó településen 63 háztartást, 508 ortodox és 1 római katolikus lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Tešanji járáshoz tartozó községnek 705 lakosa volt, közülük 637 ortodox szerb, 38 római katolikus, 20 muszlim és 10 görög katolikus volt.[8] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.
Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A háború utáni területmegosztáskor a Szerb Köztársaság területéhez és Teslić községhez csatolták.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Rastušai-barlang a Hrnjin-hegy lejtőin, a falu szélső házaitól mintegy száz méterre található, 370 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A barlang egy tágas fő- és több mellékjáratból áll, összesen 440 méter hosszúsággal, valamint termek sorozatával, amelyek közül néhány gazdagon díszített cseppkövekkel. A folyosók több pontján a falak nagy részét ún. „leopárdbőr” vagy „hieroglifa” borítja, ami ritka előfordulás a barlangokban. Európában csak három ilyen barlang található (egy Vicenza közelében található barlang Olaszországban és egy Párizstól nem messze lévő barlang). A kutatásnak választ kell adnia arra, hogy mely ásványok hozták létre a barlang belső terét, ami igazi ritkaságszámba megy.[4] A barlang fontos paleontológiai és régészeti lelőhely is. A régészeti feltárások során barlangi medve (Ursus Spelaus) csontjait és fogait, valamint pleisztocén kori farkas (Canis Lupus) állkapcsának egy részét találták meg, valamint kőeszközök és faszén maradványait, amelyek a barlang ősi lakóitól, a paleolit vadászoktól származnak. A bejárat területén végzett későbbi ásatások kelta kerámiákat és egy őskori vaskohó nyomait is megtalálták.[4]
- A Boldogságos Szűzanya Szent Lepele tiszteletére szentelt ortodox temploma. Az egyhajós, 20 x 13,5 méteres templom építése 1998. március 10-én kezdődött. Az alapokat 1998. október 13-án szentelte fel Vasilije Kačavenda, Zvornik-Tuzla püspöke. A templomot 2010. október 14-én szentelte fel az illetékes püspök.[9] Építőanyagként apró téglákat és vasbetont használtak. A templom rézlemezzel borított, harangtoronnyal, központi kupolával és három haranggal rendelkezik. A tölgyfafaragású ikonosztázt az ukrinicai Vitomir Marković készítette. Az ikonosztáz ikonjait a belgrádi Petar Bilić, a templomot pedig a kragujevaci Darko Živković festette.[9]
- Karaula – késő középkori temető maradványai. A Mala Ukrina völgye feletti magaslaton, egy kisebb dombtetőn 13 darab stećak sírkő található. A sírok feltárása során két csontvázat találtak ezüst fülbevaló mellékletekkel, melyeknek azóta nyoma veszett.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20575
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20575
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Teslić (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. május 23.)
- ↑ a b c Jasminko Mulaomerović, Ivo Lučić, dr. Jasmina Osmanković -KRŠ I PEĆINE BOSNE I HERCEGOVINE. Centar za krš i speleologiju, Sarajevo, 2008. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. június 9.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 42. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 218. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 156. o.
- ↑ a b Храм Покрова Пресвете Богородице
További információk
[szerkesztés]
