Rass Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rass Károly
Született 1872. április 12.
Aranyosgyéres
Elhunyt 1962. május 28. (90 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
író,
újságíró

Rass Károly (Aranyosgyéres, 1872. április 12.Kolozsvár, 1962. május 28.) irodalomtörténész, író.

Életútja[szerkesztés]

Iskoláit Torockón, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt, a római katolikus teológiát Gyulafehérvárt végezte, egyetemi tanulmányokat folytatott Kolozsvárt, Münchenben és Bécsben. 1896-tól Gyulafehérvárt a Római Katolikus Főgimnázium magyar-német szakos paptanára. 1916-tól az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társaság elnöke, 1922-től az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja és az Országos Magyar Párt helyi tagozatának elnöke. Szerepe volt az Erdélyi Katolikus Akadémia létrehozásában és részt vett annak utódja, a Pázmány Péter Társaság munkájában is. Főszerkesztője volt a Gyulafehérvárt megjelent Közművelődésnek (1916-19), társszerkesztője (1925-28) a Minerva Könyvtárnak.

Munkássága[szerkesztés]

Irodalmi munkásságát mint színházi referens és novellista az Erdélyi Híradónál kezdte (1894); közölt a Nyugatmagyarországi Híradóban, a Debrecenben, az Ellenzékben, a nagyváradi Szabadságban, a Tiszántúlban. Novelláit, irodalmi kritikáit 1918 után az Erdélyi Szemle, A Hírnök, Gyulafehérvári Hetilap, Ellenzék, Magyar Nép, Pásztortűz közölte. Az elsők között rajzolta meg Reményik Sándor költői pályájának 1926-ig terjedő szakaszát, kimutatva transzilvanizmusának mély humánumát és a természeti képekből kibomló sajátos szimbolikáját. Számba vette a lírához felzárkózó erdélyi magyar regényirodalom eredményeit is. Élesen bírálta Makkai Sándor Magyar fa sorsa című könyvének Ady vallásos költészetére vonatkozó megállapításait, nem riadva vissza pamflet-elemek alkalmazásától sem.

Műkedvelők számára átdolgozta Abonyi Lajos A betyár kendője című népszínművét (Kolozsvár 1924); egy fejezettel szerepel Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene című könyvben (Dicsőszentmárton 1925).

Munkái: Bakfisálmok (novellák, Kolozsvár 1895); Vörösmarty Mihály emlékezete (Gyulafehérvár 1901); Nagy Konstantin (Kolozsvár 1914); Erdélyi iskoláztatás és tudományosság a középkorban (Kolozsvár 1924); A mai regény (Kolozsvár 1925); Reményik Sándor (Kolozsvár 1926); A párisi irodalom 1925-ben (Kolozsvár 1926); Magyar fa sorsa (Kolozsvár 1927); Makkai könyve Adyról (Brassó 1928. Az Erdélyi Tudósító Könyvtára); Torda a magyar irodalomban (Kolozsvár 1928); Költők hitvallása (Arad 1932); A mi regényirodalmunk (Kolozsvár 1936).

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]