Rameau unokaöccse
| Rameau unokaöccse (vagy a második szatíra) | |
 | |
| Szerző | Denis Diderot |
| Eredeti cím | Le Neveu de Rameau ou La Satire seconde |
| Nyelv | francia |
| Műfaj |
|
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1821 |
| Fordító | Fordította: Győry János Fordította: Kemény Gábor |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Rameau unokaöccse, vagy a második szatíra (franciául): Le Neveu de Rameau ou La Satire seconde) Denis Diderot filozófiai, fiktív dialógusa, amelyet 1761-62-ben írt.
Eredet[szerkesztés]
A mű először 1805-ben Johann Wolfgang von Goethe német fordításában jelent meg, a francia kézirat viszont eltűnt. A német változatot de Saur és Saint-Geniès visszafordította franciára, és 1821-ben adták ki. Az első francia kéziraton alapuló változat 1823-ban jelent meg Diderot műveinek Brière féle kiadásában. A modern kiadások a Diderot saját kezű, teljes kéziratán alapulnak, amelyet Georges Monval, a Comédie-Française könyvtárosa talált meg 1890-ben, amikor kottákat vásárolt egy párizsi antikvár könyvesboltban. Monval 1891-ben publikálta a kézirat kiadását. Ezt követően a kéziratot a New York-i Pierpont Morgan Library vásárolta meg.
Diderot élete során valószínüleg nem tette közzé a párbeszédet, mert a benne előforduló híres zenészeknek, politikusoknak és pénzembereknek ez akár a letartóztatását is okozhatta volna.
Szüzsé[szerkesztés]
A dialógus a Café de la Régence-ben játszódik, ahol Moi (vagyis az elbeszélő Én, akiről gyakran és tévesen állítják, hogy maga Diderot) írja az olvasó számára közelmúltbeli találkozását Luival („Ő”), − utalva Jean-Philippe Rameau-ra, a híres zeneszerző unokaöccsére − aki bonyolult filozófiai csatába, önreflexiókba, allegóriába és utalásokba keveredik vele.
Lui cinizmuson, hedonizmuson és materializmuson alapuló világképét védi.
A vita visszatérő témái közé tartozik a Querelle des Bouffons (francia/olasz operacsata), a gyermekek oktatása, a zsenialitás, és a pénz természete. A sokszor zűrzavaros beszélgetés a korszak számos prominens személyiségét támadja.
A Rameau unokaöccse prológusában az elbeszélő különcnek és extravagánsnak, ellentmondásokkal teli, a magasztos és a hétköznapi, a jó érzék és az irracionalitás keverékének tekinti Lui-t. Lui, aki ténylegesen ez Ént provokálja, látszólag magasztalja a bűnözés, a lopás „erényét”, és az arany szeretetét a vallás szintjére emeli.
Moi-nak didaktikus szerepe van, míg az unokaöccsnek (Lui) sikerül cinikus, olykor erkölcstelen valóságlást közvetítenie.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A szüzsé ((franciául) (jelentése téma, tárgy) fogalmát a narratológia a cselekmény szinonimájaként használja, elválasztva az elbeszélésben a történetet, illetve a cselekményt.