Rajzelemzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A rajzolás az ember egyik legősibb kifejezési formája és egyben a legfontosabb művészi kifejezési formák egyike is. Az egyedfejlődés során, mint a pszichomotoros tevékenység egyik formája már korán megjelenik. A pszichológia a 20. század vége felé figyelt fel a gyermekrajzok jelentőségére.

A rajzoláson alapuló vizsgálati módszereket nemcsak a klinikumban, hanem a pedagógiában (Kárpáti, 1995[a. Kárpáti, A. (1995)], 2005[b. Kárpáti, A. (2005)]), etnográfiában, művészetpszichológiában is széleskörűen használják.

A klinikumban részben mint diagnosztikus eszköz (Hárdi, 2002[e. Hárdi, I. (2002)]), részben pedig mint terápiás segédeszköz nyer alkalmazást a rajzoltatás. Megkülönböztetünk nem tematikus, szabad rajzokat és megadott témájú rajzokat. A rajztesztek pszichoterápiás felhasználása mélylélektani képzettség nélkül nem lehetséges. Az elkészített rajz a pszichoterápiás kapcsolat esetében a terápiás kommunikáció része. A beteg azon kívül, hogy kifejezi magát, üzen is vele a terapeutának (Vass, 2006[c. Vass, Z. (2006)]).

A rajzelemzés (rajzvizsgálat) a képi kifejezéspszichológia tudományterületének része, amellyel többféle diszciplína is foglalkozik (Vass, 2011a[d. Vass, Z. (2011a)]). El kell különíteni ezért pszichológiai, pszichiátriai, pedagógiai, gyógypedagógiai, művészettörténeti megközelítéseket. A rajzelemzést többféle képzési területen és szinten oktatják, szerepel például a pszichológiai és a pedagógiai alapképzésben, a művészetterapeuták és a klinikai szakpszichológusok továbbképzésében is. Hazánkban a legmagasabb szintű, egyetemi képzést jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem képi kifejezéspszichológiai szaktanácsadó képzése nyújtja négy félévben (OH-FHF/263-3/2008), illetve a Rajzelemzés lépésről lépésre (Egyéni és közös rajzvizsgálat) című, akkreditált továbbképzés 90 órában (OKM-2/13/2008, Vass Zoltán vezetésével). A művészetterápiás képzés részeként szerepel a Művészetterápia Pécsi Tudományegyetem Művészeti és Általános Orvostudományi Karán (26/2003 OM, Tényi Tamás), illetve Budapesten, Antalfai Márta irányításával (katarzisélményre épülő komplex művészetpszichoterápia).

A rajzok gyermeknél és felnőttnél is kifejezik a rajzoló egyéniségét, személyiségét, lelki-, fizikai, érzelmi, egészségi állapotát, jellemzik kapcsolatait, viszonyát külső és belső világához (Vass, 2011b[d. Vass, Z. (2011b)]).

Különböző rajztesztek és rajzvizsgálati módszerek léteznek, melynek értékelését az erre szakosodott szakemberek (elsősorban pszichológusok, pszichiáterek) végzik.

Sem Magyarországon, sem külföldön nem létezik olyan foglalkozás vagy végzettség, amelyet "rajzelemzőnek" neveznének, hiszen egy módszerről van szó, amely csak más alapképzettség hátterén alkalmazható. A képi kifejezéspszichológiához tartozó, tudományos szemléletű rajzelemzést (rajzvizsgálatot) el kell különíteni az ezoterikus és misztikus iskoláktól, amelyek áltudományként foglalkoznak vele, és spekulatív szimbólumelemzést végeznek (Vass, 2011a[d. Vass, Z. (2011a)]).

A rajzvizsgálati módszerek típusai[szerkesztés]

A rajzvizsgálati módszerek repertoárja igen gazdag. Fel kell sorolni köztük konstitutív, interpretatív, katartikus és konstruktív teszteket (Frank, 1939 csoportosítását követve, idézi Vass, 2006[c. Vass, Z. (2006)]), illetve perceptív (észlelési), apperceptív (jelentéstulajdonítási) és produktív projektív eljárásokat (Allport, 1961 rendszere szerint, lásd Vass, 2006[c. Vass, Z. (2006)]).

A mai szemlélet szerint (Vass, 2011a[d. Vass, Z. (2011a)]) a rajzelemzési módszereket kilenc csoportra lehet osztani:

Alkalmazási területek[szerkesztés]

Úttörők[szerkesztés]

Magyar tudósok, kutatók[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Tudományosan megalapozott képzések Magyarországon[szerkesztés]

Ajánlott szakirodalom magyar nyelven[szerkesztés]