Ugrás a tartalomhoz

Radio Corporation of America

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radio Corporation of America
Típusüzleti vállalkozás
JogelődRadio Corporation of America
Alapítva
Megszűnt1986
Székhely
VezetőkThornton F. Bradshaw
AlapítóOwen D. Young
Iparág
TulajdonosHearst Communications
Termékek
AnyavállalataVantiva
Leányvállalatai
A Radio Corporation of America weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Radio Corporation of America témájú médiaállományokat.

A Radio Corporation of America (RCA) egy 1919-ben alapított amerikai vállalat volt, amely elektronikai gyártókat nyilvánosan működő részvénytársaságként fogott össze. Központja a New York-i Rockefeller Centerben volt, és a New York-i tőzsdén is jegyezték.

Holdingjai között szerepelt többek között a The Hertz Corporation autókölcsönző, a CIT Group pénzintézet, a Random House könyvkiadó, az RCA Records égisze alatt működő számos lemezkiadó, az NBC.Unoversal televíziós hálózat és a fagyasztott élelmiszereket gyártó vállalat, a Banquet Foods élelmiszergyártó, a Coronet mi szőnyeggyártó, valamint a Gibson ajándék- és üdvözlőlapgyártó.

A céget a General Electric 1986-ban 6,28 milliárd dollárért felvásárolta.

Ma az RCA számos vállalat védjegyeként működik. Az RCA Trademark Management kezeli a védjegyeket. Például az RCA-t használja a VOXX International, a Talisman Brands,[2] a d/b/a Established[3] és a Sony Music Entertainment (a BMG felvásárlásán keresztül) egyes termékeikhez.

Története

[szerkesztés]

Az első világháború alatt az USA legnagyobb, még gyerekcipőben járó rádiótechnikai területen működő vállalatainak szabadalmait megszilárdították azzal a céllal, hogy hatékonyabban termeljenek a hadsereg számára. Abban az időben az USA-ban a vezeték nélküli kommunikációhoz szükséges berendezések és tartozékok többségét katonai célokra gyártották.

Az alapítványt az olaszországi születésű Guglielmo Marconi által alapított American Marconi vállalat, valamint a General Electric, a Westinghouse Electric Corporation és a United Fruit Company vállalatok együttműködése hozta létre.

Az első világháború után sok amerikai állampolgár természetes monopóliumnak tekintette a rádiót. Az Egyesült Államok haditengerészete sikertelenül megpróbálta megszerezni ezt a monopóliumot.

Owen D. Youngnak sikerült meggyőznie az amerikai kongresszust, hogy engedélyezze a General Electric és az American Telephone & Telegraph számára nemzetközi rádiómonopólium létrehozását.

1923–24-ben a G. E.-nél trösztellenes vizsgálat folytatott az Egyesült Államok Kongresszusaésa és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság.[4]

Nagyvállalattá válása

[szerkesztés]

A céget 1919-ben alapították nyilvánosan működő részvénytársaságként {NYRt}, amelynek többségi tulajdonosa a General Electric, ügyvezető igazgatója pedig David Sarnoff volt. Az alapszabály előírta, hogy a vállalat nagyrészt amerikai tulajdonban legyen. Az RCA felvásárolta az American Marconi vagyonát, és a G. E. és a Westinghouse rádiótartozékok forgalmazásáért volt felelős. Az RCA a United Fruit és a Westinghouse szabadalmait is megszerezte a tulajdonjogokért cserébe.

1926-ra az RCA uralta a kereskedelmi rádiózási piacot. Megvásárolta az AT&T-től a WEAF és a WCAP rádióállomásokat, majd egyesítette őket saját állomásaival, a New York-i WJZ-vel és a washingtoni WRC-vel, így megalakult az új hálózat, a National Broadcasting Company (NBC).

1929-ben a cég felvásárolta a Victor Talking Machine Companyt, az akkoriban a világ legnagyobb hanglemezlkiadóját, amely a Victrola márkájú hanglemezek mellett lejátszóeszközöket is gyártott. Az RCA ekkor átnevezte magát RCA-Victorra. A Victorral az RCA megszerezte az akkori Amerika egyik legismertebb védjegyének, a Nipper kutyának a jogait is. A szlogen a His Master's Voice volt, a kép pedig Nippert ábrázolta, amint ezt a hangot hallgatja egy gramofon hangszórója előtt.

A logó európai és nemzetközösségi jogait a Victor független brit partnere, a His Master’s Voice vásárolta meg, amely ma az EMI Group része. Az RCA-Victor számos rádiófonográfot gyártott. A cég új technikákat is feltalált a filmek hangosítására.

1931-ben a cég székhelye a manhattani Lexington Avenue 570. szám alatti toronyház lett.

Az RCA egy 441 soros televíziós rendszert mutatott be az 1939-es New York-i világkiállításon. Miután a Nemzeti Televíziós Rendszerek Bizottsága (NTSC) és a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) 525 sorra és 30 képkocka/másodpercre szabványosította az amerikai televíziós rendszert, az első kereskedelmi televíziós sugárzás az Egyesült Államokban 1941. július 1-jén megkezdődött.

Az második világháború lelassította a televízió fejlődését az Egyesült Államokban, de a háború befejezése után az RCA szinte azonnal újrakezdte értékesíteni a televíziókészülékeket.

A monopóliumot egyre inkább károsnak tekintették a piacra és a fogyasztókra nézve, ami végül az FCC két NBC-s rádióhálózatának feloszlatásához vezetett. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága helybenhagyta a döntést. 1943. október 12-én az NBC Blue Networköt 8 millió dollárért eladták az édességmágnásnak, Edward John Noble-nak (Life Savers). Az NBC Blue nevét The Blue Networkre változtatták, és 1946-ban American Broadcasting Company (ABC) lett. Az NBC Red rádióhálózat megtartotta az NBC nevet, és az RCA tulajdonában maradt.

1949-ben az RCA-Victor kifejlesztette az első 45 fordulat/perc sebességű hanglemezt, és a CBS/Columbia 33⅓ LP lemezére válaszul dobta piacra.

RCA videóvágó gép az 1960-as évekből

Az RCA színes televíziós rendszert az NTSC 1953-ban az amerikai színes televíziózás szabványává nyilvánította. Az RCA-kamerák és -televíziós produkciós berendezések a Nagy Hármas (ABC, CBS és NBC) számos leányvállalatának szabványává váltak. Meglepő módon David Sarnoff 1955-ben azt nyilatkozta, hogy a televízió soha nem lesz szórakoztató médium.

A mai Whirlpool Corporation 1955-ben felvásárolta az RCA légkondicionáló és konyhai készülék gyártását, és az 1960-as évek közepéig RCA-Whirlpool néven folytatta e termékek gyártását.[4]

1950-től az RCA elektronikus zenével foglalkozott, és bemutatta a Mark I-et, az első programozható szintetizátort, amelyet később a CMC továbbfejlesztett a Mark II-vé.

Az RCA Studio II-játékkonzolt 1977 és 1979 között forgalmazták.

1980-ban a Random House-t, amelyet 1967-ben vásároltak meg, eladták az Advance Publicationsnek.[4]

Az 1980-ban felvásárolt CIT Group pénzintézetet 1984-ben 1,5 milliárd dollárért eladták a Manufacturers Hanover Corporationnek. Szintén 1984-ben adták el a The Hertz Corporation autókölcsönző céget, amelyet 1967-ben vásároltak meg[4] a United Airlinesnak 587 millió dollárért.[4]

A Sarnoff Corporation fejlesztőlaboratóriumait, amelyeket 1942-ben alapítottak az RCA független egységeként, majd 1951-ben David Sarnoff Kutatóközpontra neveztek át, a General Electric 1987-ben eladta az SRI Internationalnak, 250 millió dollár értékű kutatási szerződésekből álló hozomány mellett.

A nagyvállalatok utódai

[szerkesztés]

Az RCA története sok szempontból David Sarnoff története; lendülete és üzleti érzéke az RCA-t a világ egyik legnagyobb vállalatává tette a csúcspontján. 79 éves korában, 1970-ben David Sarnoff nyugdíjba vonult, utódja pedig fia, Robert lett. David Sarnoff 1971-ben meghalt; a az RCA sikere hanyatlásnak indult.

Az 1970-es években az RCA egyre rugalmatlanabbá vált. Bár magas műszaki színvonalat tartottak fenn olyan területeken, mint a műsorszórás és a műholdas kommunikációs berendezések, a helyzet más üzleti szegmensekben romlott, például az NBC hálózat B.-je. Néhány diverzifikációs kísérlet kudarcba fulladt, például az innovatív, de technológiailag elavult CED-SelectaVision képalkotó lemezrendszer.

1986-ban a vállalatot felvásárolta korábbi többségi tulajdonosa, General Electric, majd később feloszlott. A GE megtartotta az RCA konglomerátum eredetileg magját, nevezetesen a National Broadcasting Companyt (NBC). Az NBC-t a General Electric 2009-ben és 2013-ban eladta a Comcast hálózatüzemeltetőnek.

Az RCA Records lemezkiadót eladták a német Bertelsmann médiakonglomerátumnak, amely röviddel ezután megalapította a Bertelsmann Music Groupot (BMG). 2004-ben a Bertelsmann és a Sony egyesítette zenei részlegeit (BMG és Sony Music), így megalapítva a Sony BMG Music Entertainment-et. Ez a vállalat világszerte forgalmaz CD-ket az RCA által létrehozott kiadók alatt. 2008-ban a Sony felvásárolta a Bertelsmann részvényeit, ami azt jelentette, hogy a BMG teljes egészében az alkiadóival együtt. A vállalat, amelyet akkoriban Sony Music-ra neveztek át, így határozatlan ideig rendelkezik az RCA védjegy használati engedélyével, és olyan előadókkal van szerződése, mint a Foo Fighters és Avril Lavigne.

Az RCA (beleértve a Nipper-jogokat az amerikai kontinensen) és a GE márkanevek alatt forgalmazott szórakoztatóelektronikai termékek szabadalmait és jogait a világ egyik legnagyobb televízió- és rádiógyártójának, a francia Thomson Consumer Electronicsnak adták el. Az RCA márkanév később a Thomson legfontosabb védjegyévé vált Észak- és Dél-Amerikában.

2007 elején a VOXX International megszerezte a védjegyhez fűződő jogokat, és azóta ezen a címke alatt értékesít termékeket. A Thomson és a TCL 2009-es együttműködésének köszönhetően a TCL termékei az RCA címke alatt is elérhetővé váltak.

Fejlesztései

[szerkesztés]
RCA-csatlakozók

Az RCA csatlakozót az RCA fejlesztette ki az 1940-es években, és világszerte széles körben használták a szórakoztatóelektronikában, amíg a 2010-es években olyan szabványok, mint a HDMI és Bluetooth, elterjedtek. Az eredeti amerikai nevek, mint pl. az RCA csatlakozó vagy phono csatlakozó. Sok amerikai gyártó még mindig az RCA kifejezést használja a Cinch csatlakozókra, miként mi magyarok is.

A cég volt az első kereskedelmi forgalomban kapható theremin-gyártó 1929-ben. Egy 500 darabos sorozatgyártás után a gyártást leállították, feltehetően azért, mert az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság és az azt követő amerikai válság idején alacsony volt ránuk a kereslet.

A cég az 1930-as évek óta gyártott rendkívül népszerű szalagmikrofonokat hangstúdiók és rádióállomások számára. Az RCA 77 vagy az RC A 74-es sorozatú mikrofonok ma is népszerűek a hangmérnökök körében. Mindkét mikrofonból léteznek utángyártott másolatok.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ ROR release v1.19
  2. ↑ Technicolor: Closing of the Sale of Trademark Licensing operations. (Hozzáférés: 2022. augusztus 29.)
  3. ↑ LICENSE. (Hozzáférés: 2022. augusztus 29.)
  4. ↑ a b c d e Eric N. Berg. [Online G.E. says merger may take a year] (1985. december 13.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Radio Corporation of America című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Radio_Corporation_of_America&oldid=28633022”