Radó Sándor (építészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Radó Sándor
Radó Sándor.jpg
Született Rozenfeld Sándor
1880. április 2.
Mohács
Elhunyt 1960. május 2. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
SzüleiRozenfeld Simon
Tauszik Paulin
Foglalkozása építész
Iskolái Magyar Királyi József Műegyetem (–1903)
A Wikimédia Commons tartalmaz Radó Sándor témájú médiaállományokat.

Radó Sándor, született Rozenfeld Sándor (Mohács, 1880. április 2.[1]Budapest, 1960. május 2.[2]) magyar építész.[3] Munkássága főleg Marosvásárhelyhez köthető: a 20. század első évtizedeiben a város főépítészeként számos szecessziós épületet tervezett.[4] Az 1930-as években a város alpolgármestereként is működött.[5]

Életpályája[szerkesztés]

Rozenfeld Simon és Tauszik Paulin fiaként született. 1903-ban a budapesti József nádor Műegyetemen építészmérnöki diplomát szerzett. 1905 és 1923 között Marosvásárhely városi mérnöke majd főmérnöke, ezen felül egy ideig városi tanácsos. Miután főmérnöki posztjából elmozdították, építészirodát tartott fenn Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron. Az 1930-as években Marosvásárhely alpolgármesterének szerepét is betöltötte; ebben a minőségében Emil Dandea román polgármester pártolója és Bernády ellensége volt. 1944-ben Budapestre költözött.[5][6] Házastársa Bartha Klára, akivel 1916-ban Aranyosgyéresen kötött házasságot.

Munkássága[szerkesztés]

Több középületet tervezett és részben ő irányította a Bernády György első polgármesteri szolgálata idején történő városrendezést.[6] Stílusára jellemzőek a bécsi szecesszió mértani elemei, elvont formái. Épületeinek szembeötlő tulajdonsága az egymás alatti ablakok függőleges keretekben való elhelyezése.[7]

A nevéhez köthető főbb marosvásárhelyi létesítmények:[4][8][9]

  • Polgári Felsőtagozatos Fiúiskola (ma a Petru Maior Egyetem egyik szárnya), a Bernády György téren (1908–1912)
  • Kereskedelmi Fiúiskola (ma szintén a Petru Maior Egyetem szárnya), az előbbi mögött, a várfalak mellett (1908–1912)
  • Nyugdíjpalota, eredetileg nyugdíjpénztár és a nyugalmazott városi tisztviselők bérháza a Kultúrpalota mögött (1909)
  • Kereskedelmi és Iparkamara (a városháza mögött), Toroczkai Wigand Ede építésszel közösen tervezte (1909)
  • Polgári Sportlövölde a Somostetőn (1909). Később itt működött a somostetői vendéglő, mára elhagyták
  • Az Albina Bank helyi fiókjának épülete a Győzelem téren (1910)
  • A Posta és Távírda épülete a Szentgyörgy utca (ma str. Revoluției) elején (1911); jelenleg is postahivatalként működik[10]
  • A Vársétány kialakítása (1912)
  • Radó-villa, bérház a Köteles Sámuel és a Mikszáth Kálmán (ma str. Artei) utcák sarkán (1912). Marosvásárhelyi tartózkodása idején itt bérelt lakrészt Toroczkai Wigand Ede.
  • Radó Sándor saját lakóháza a Mikszáth Kálmán utcában; az átépítések során mára elvesztette szecessziós jellegét
  • Polgári Felsőtagozatos Leányiskola (ma Papiu Főgimnázium); szemben a Polgári Fiúiskolával (1912–1913)
  • Közigazgatási Iskola (ma a Szakszervezetek háza), a városháza mögött (1912–1913)
  • Bernády-ház, Bernády György egykori lakóháza a Szentgyörgy utcában (1912–1913)
  • Az Apolló-palota átalakítása (1924)
  • Szanatórium (ma a Szülészeti és Nőgyógyászati klinika) a Köteles Sámuel utcában (1929)
  • Az Erzsébet-ligeti (ma Parcul Municipal) teniszpavilon
  • Ipari létesítmények: gázgyár, vízüzem, csatornaház, villanytelep épületei

Más településeken is tervezett építményeket, az ő nevéhez köthető például a szovátai Mária-kút terve (1910), mely az ott nyaraló Jászai Mari kezdeményezésére és támogatásával épült.[11]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születési bejegyzése a mohácsi izraelita hitközség születési akv. 18/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  2. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 707/1960. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. a b Antal Erika: Tematikus városi sétákkal ünnepelték a szecessziót. Székelyhon, 2018. június 11. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
  5. a b Szőgyéni Kiss Endre: Eltemettük Bernády Györgyöt. Erdélyi Kurír, XII. évf. 8. sz. (1938. nov.) 5–8. o.
  6. a b Marosvásárhelyi Pantheon. Erdély Web. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
  7. The Art Nouveau public buildings of Târgu Mureș. Wonders of Transylvania. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
  8. Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272 
  9. Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress (1996). ISBN 9739687512 
  10. Mezey Sarolta: Újjávarázsolják a százéves Posta és Távírda homlokzatát. Népújság, 2011. május 12. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  11. Szucher Ervin: Megjelölik Jászai Mari szovátai kútját. Krónika, 2014. április 10. (Hozzáférés: 2021. december 8.)

További információk[szerkesztés]

  • Hadik András: Radó Sándor (1880–1960): Egy elfelejtett marosvásárhelyi építészről. Magyar Építőművészet, LXXXI. évf. 5. sz. (1990) 56–60. o. ISSN 0025-0082
  • Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
  • Keresztény magyar közéleti almanach, 3. köt. Erdély. Az I. és II. kötet pótlásaival. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. Pátria ny.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.