RS–485

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az RS–485 vagy TIA/EIA-485-A (európai elnevezése pedig ISO/IEC 8482) egy elektronikai szabvány, amely meghatározza a használandó adó- és vevőegységek jellemzőit digitális buszrendszerek számára.[1][2] Azok a kommunikációs hálózatok, melyek az RS-485 szabványon alapulnak, hatékonyan használhatóak távoli egységek között, illetve elektromosan zajos környezetben. Több vevő egység csatlakozhat egy ilyen hálózatra soros, multi-drop beállítások mellett. Hatékonysága miatt széles körben elterjedt az ipari felhasználása.

RS-232, RS-422, RS-485 jelráták

Az RS485 standard kizárólag az adó- és vevőegységek jellemzőit határozza meg. Nem határoz meg, kommunikációs protokollt, csatlakozót, csupán az OSI modell-ből ismert fizikai réteg tulajdonságait. Sok ipari, illetve automatizálási kommunikációs szabvány alapjául szolgál, ilyen többek között a MODBUS RTU, MODBUS ASCII és a Profibus. Az RS-422 bár architektúráját tekintve jelentősen eltér az RS-485-től, a fizikai alapjai (és korlátai) mindkét busznak azonosak.

Általánosan elfogadott, hogy az RS-485 kommunikáció során alkalmazható maximális távolság 1200 m. Maximális adatátviteli sebessége 50 Mbit/s. Ez a sebesség csak ideális körülmények között tartható, ezért (valós) ipari környezetben inkább a 35 Mbit/s szokás az RS-485 maximális átviteli sebességének tekinteni. A kettő tulajdonság alaptulajdonság fordítottan arányos egymással, a sebesség (bit/s) és a távolság szorzata nem haladhatja meg a 108-at.[3] Ez szerint az 50 méteres kábel esetében az adatátviteli sebessége maximálisan 2 Mbit/s (10e8 / 50 = 2e6).

Ajánlatos busz típusú hálózati topológiát használni.

Profibus RS–485 tipikus két állomásos hálózati kiépítése véglezárókkal

Az RS-485 esetén gyakran szokás véglezárókat alkalmazni, ezáltal az adatvonalakat "lebegtetni". Ez segít megelőzni az adatvesztést, illetve csökkenti a busz érzékenységet az elektromos zajokkal szemben.

A véglezárókról és azok ellenállás értékeiről az RS-485 szabvány nem rendelkezik. Ezzel szemben az RS-485-öt a fizikai szinten alkalmazó Profibus pontosan specifikálja ezeket az értékeket (lásd az ábrán).

Az RS-485 technikai jellemzői[szerkesztés]

Működési mód szinkron vagy aszinkron átvitel
Meghajtók és vevők száma egy vonalon 32 állomás szegmensenként
Adatátvitel módja félduplex
Adatátvitel multipont
Max. kábelhosszúság 1200 m
Max. adatátvitel
12 m
1200 m

Max 50 Mbps / jellemzően 35 Mbps
~ 100 kbps
Vevő bemeneti ellenállás ≧ 12 kΩ
Meghajtó terhelésimpedancia 54 Ω
Vevő „holtsáv” ±200 mV
Vevő feszültségszint –7..12 V
Meghajtó kimenő feszültség max. –7..12 V
Meghajtó kimenő feszültség min. (terheléssel) ±1,5 V
Meghajtó kimeneti rövidzárási áram limit 150 mA-tól Test felé
250 mA-tól Vcc felé
Vevő hiszterézis max. 50 mV

Technológia[szerkesztés]

RS-485 vezetékezés

Az RS-485 egy szimmetrikus átviteli mód. A 32 egység / szegmens elvi határon belül az adó és vevő egységek száma szabadon variálható (multipont mód). A multi-drop (broadcast) felosztás az egyik leggyakrabban alkalmazott (decentrális periféria) megoldás, amikor egy adóhoz tartozhat maximum 31 vevő egység.

A maximum 32 egység / szegmens határ az előre definiált meghajtó terhelés (Unit Load [UL]) mellett érvényes, ami az RS-485 esetében 12 kΩ. Az egységek száma emelhető, ha a meghajtó terhelés csökken. Jellemzően ezt - az UL-t - a negyedére (48 kΩ) vagy nyolcadára (96 kΩ) szokás csökkenteni, így az állomások száma rendre 128-ra, vagy 256-ra emelhető. Hálózati erősítővel (repeater-rel) az állomások száma szintén emelhető, erre példa a Profibus.

Az RS-485 120 Ω vonalimpedanciát tételez fel a vezetéktől, ezt jellemzően STP vezeték alkalmazásával szokás teljesíteni. A szegmens két végét 120 Ω-os (10%, 1/2 watt) véglezáró ellenállásokkal szükséges zárni.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ob121.com: Vámos Sándor: RS-485. Ob121.com. [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  • Texas Instruments, 2010.: Manny Soltero, Jing Zhang, és Chris Cockril; Kevin Zhang, Clark Kinnaird, és Thomas Kugelstadt: RS-422 and RS-485 Standards Overview and System Configurations (angol nyelven) (PDF). Texas Instruments, 2010. május. (Hozzáférés: 2014. október 26.)

Hivatkozások[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a RS-485 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.