RS–485

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az RS–485 vagy TIA/EIA-485-A (európai elnevezése pedig ISO/IEC 8482) egy elektronikai szabvány, amely meghatározza a használandó adó- és vevőegységek jellemzőit digitális buszrendszerek számára.[1][2] Azok a kommunikációs hálózatok, melyek az RS-485 szabványon alapulnak, hatékonyan használhatóak távoli egységek között, illetve elektromosan zajos környezetben. Több vevő egység csatlakozhat egy ilyen hálózatra soros, multi-drop beállítások mellett. Hatékonysága miatt széles körben elterjedt az ipari felhasználása.

Az RS485 standard kizárólag az adó- és vevőegységek jellemzőit határozza meg. Nem határoz meg, kommunikációs protokollt, csatlakozót, csupán az OSI modell-ből ismert fizikai réteg tulajdonságait. Sok ipari, illetve automatizálási kommunikációs szabvány alapjául szolgál, ilyen többek között a MODBUS RTU, MODBUS ASCII és a PROFIBUS.

Az RS-485 kommunikáció során alkalmazható maximális távolság 1200m. Maximális adatátviteli sebessége 50 Mbit/s. A kettő tulajdonság fordítottan arányos egymással, azaz 1200m távolságra az adatátvitel sebessége 100 kbit/s-ra korlátozódik. 50 méteres kábel esetében az adatátviteli sebessége maximálisan 2 Mbit/s. Ajánlatos busz típusú hálózati topológiát használni, illetve a busz végén alkalmazni lezáró ellenállást. Ez segít megelőzni az adatvesztést, illetve csökkenti az érzékenységet az elektromos zaj hatásaira.

Források[szerkesztés]

  • Ob121.com: Vámos Sándor: RS-485. Ob121.com. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  • Texas Instruments, 2010.: Manny Soltero, Jing Zhang, és Chris Cockril; Kevin Zhang, Clark Kinnaird, és Thomas Kugelstadt: RS-422 and RS-485 Standards Overview and System Configurations (angol nyelven) (PDF). Texas Instruments, 2010. május. (Hozzáférés: 2014. október 26.)

Hivatkozások[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a RS-485 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Texas Instruments, 2010.
  2. Ob121.com