Rózsapiac
| Rózsapiac (Piața George Enescu) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó |
| Városrész | Belváros |
| Létrejötte | 15. század |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 585 m |
| Távolság a központtól | 0,1 km |
| Elhelyezkedése | |
 Rózsapiac
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 25″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsapiac témájú médiaállományokat. | |
A Rózsapiac (románul: Piața George Enescu, németül: Rosenanger) egy kis tér Brassó belvárosában, alig száz méterre a Főtértől. Megközelíthető a Főtér felől a Czeides-ház boltíve alatt induló átjárón, vagy pedig a Michael Weiss utca felől. A 15. században alakult ki, nagysága kezdetben a Főtérével vetekedett, majd a környező utcák beépítésével elnyerte jelenlegi méretét. Brassó belvárosának délnyugati részén helyezkedik el; a vár Quartale Corporis Christi fertályához tartozott. Csendes, ódon hangulatú tér; több ház földszintjén vendéglő működik.
Kialakulása és nevének eredete[szerkesztés]
A 14. századig a mai Főtér területét egy Bolgárszeg felől érkező patak szelte át, mely itt két ágra szakadt; az egyik ág Óbrassó, a másik Bolonya felé haladt tovább (az előbbi mentén alakult ki később a Kolostor utca, az utóbbi mentén a Kapu utca). A két ág által közrezárt kavicsos területen vadrózsák nőttek, ezért meghonosodott a Rosenanger (Rózsapiac, románul Prundul Rozelor) név.[1] 1525-ben Rossen awnger, 1526-ban circus rosae, 1613-ban Rosenanger néven említik.[2]
Másik román elnevezése Sub bucium (a kürt alatt), mely egyesek szerint a városházához való közelségére utal, melynek tornyából minden órában trombitaszóval jelezték az idő múlását (a tér másik német neve, a Trompeterturm am Rathaus is erre utal).[2] Sextil Pușcariu viszont a bucium szót „fatörzs, tuskó” jelentésű homonímának tekinti; szerinte a tér onnan kapta nevét, hogy a régi időkben a Köszörű-patak áradásai idáig hozták le a kidöntött fatörzseket a Keresztényhavasról.[3]
A Rózsapiacot a Főtérrel összekötő átjárót 1737-ben Dunkler Gang, wo die Kette ist (sötét átjáró, ahol a lánc van) néven említik.[2] A lánc valószínűleg arra utal, hogy innen csak engedéllyel lehetett a Főtér irányába továbbmenni, ugyanis ezen a helyen volt a vám.[4]
1926-tól George Enescu zeneszerző nevét viseli.[2]
Története és leírása[szerkesztés]
Nagysága kezdetben a Főtérével vetekedett, de a környező utcák – különösen a Michael Weiss utca – beépítésével jelenlegi méretére, eredeti kiterjedése mintegy századrészére zsugorodott.[5] A pénteki hetivásárok halpiaca egy idő után a Hirscher utcából a Rózsapiacra költözött, Sextil Pușcariu visszaemlékezése szerint itt rákot és csigát is árultak.[6]
A tér legrégibb épülete a 11bis. szám alatti, a 17. században épült volt gabona- és áruraktár, a város azon kevés épületeinek egyike, amelyek átvészelték az 1689-es tűzvészt. A legszembetűnőbb a nyugati sarkon álló háromszintes épület, a Kolostor utca 12. szám alatt álló egykori Burzenländer Hof (Barcasági udvar) szálloda egyik szárnya (korábban ezen a helyen volt a vám).[7]
A 19. században a legtöbb ház földszintjén üzletek és műhelyek voltak. 1896-ig csak innen lehetett megközelíteni a főtéri ortodox kápolnát.[8] A tér 6. számú házában nyitották meg 1908-ban a Barcasági Szász Múzeumot,[9] a 10. szám alatti házban volt 1925–1936 között a brassói unitárius egyházközség imaháza, irodája, és lelkészi lakja.[10]
A közelmúltig csendes, középkori hangulatú tér volt, szökőkúttal és az azt körülvevő padokkal, növényzettel. 2008-ban ezeket eltávolították, és parkolót hoztak létre a téren. 2013-ban megszüntették a parkolót, de a kültéri bútorokat nem telepítették vissza. 2015-ben a 8. szám alatti házon emléktáblát avattak Bakfark Bálint tiszteletére.[1]
Műemlékek[szerkesztés]
Az utcából az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[11]
| Házszám | Kép | Megnevezés | Építés dátuma | Műemlék kódja |
|---|---|---|---|---|
| 2 |  |
Lakóház | 1779 | BV-II-m-B-11397 |
| 6 |  |
Lakóház | 19. század vége | BV-II-m-B-11398 |
| 7 |  |
Lakóház | 1769 | BV-II-m-B-11399 |
| 11bis |  |
Régi áruraktár | 17–18. század | BV-II-m-A-11400 |
| 12 |  |
Lakóház | 18. század | BV-II-m-B-11401 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Aldea 182–185. o.
- ↑ a b c d Pavalache 489–490. o.
- ↑ Pușcariu 28–30. o.
- ↑ Pestrea Suciu, Steluța. Străzi, case, oameni din Brașov (román nyelven). Brassó: Foton, 199–200. o. (2011). ISBN 9789737641700
- ↑ Pușcariu 103. o.
- ↑ Pușcariu 219. o.
- ↑ Pavalache 395. o.
- ↑ Aldea 384. o.
- ↑ Teutsch, Julius: Muzeul Săsesc al Țării Bârsei din Brașov. Boabe de Grâu, IV. évf. 3. sz. (1933) 138–146. o. arch Hozzáférés: 2017. március 24.
- ↑ Történelmi sorok a brassói százesztendős unitárius egyházközségről. Keresztény Magvető, XCI. évf. 1. sz. (1985) 24–25. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Pușcariu: Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia (1977)
.svg){kind=small}