Réti bütyköshangya

Réti bütyköshangya
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Hártyásszárnyúak;
Család:	Hangyák;
Alcsalád:	Bütyköshangyaformák;
Nem:	Myrmica;
Tudományos név
	Myrmica scabrinodis; Nylander, 1846
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Réti bütyköshangya témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Réti bütyköshangya témájú kategóriát.

A réti bütyköshangya (Myrmica scabrinodis) a bütyköshangyaformák alcsaládjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos hangyafaj.

Megjelenése

A réti bütyköshangya dolgozójának testhossza 3,5–5 mm. Színe a környezettől függően a sárgásvöröstől a barnásfeketéig terjed. Feje ovális, kicsit hosszabb a szélességénél. Állkapcsi tapogatója 6-ízű, ajaktapogatója 4-ízű. Fejpajzsának közepe erősen domború. A homlokmező mélyített, háromszögű. Homlokléce széles, meglehetősen rövid, szélei erősen felhajlanak. Rágóján 7–9 fog látható. Csápja 12-ízű, az utolsó ostorízek erősen megvastagodtak, a csápnyél a töve mögött derékszögben megtört, fog nélkül. Szemei meglehetősen nagyok. Tora hátvonala oldalnézetben csak kevéssé domború, majdnem egyenes. Áltorszelvényén nagy tüske található. A potrohnyél kétízű, mindkettőn nagy bütyök látható. Az első nyélbütyök oldalnézetben elöl homorú, hátul enyhén domború vonalú, csúcsa majdnem egyenesen levágott; a második majdnem gömb alakú; a bütyök teteje durván ráncolt. Potroha négy jól látható szelvényből áll, az első szelvény a legnagyobb és a potrohvég fullánkká módosult.

A királynő 5–6,5 mm-es. Két nagy összetett szemén kívül három pontszeme van. Szárnnyal rendelkezik.

A hím hossza 5–6 mm. Potroha karcsú, rágója keskenyebb a dolgozóénál, egy sor erős, hegyes fog található rajta. Csápja 13-ízű. Szárnyán nyitott sugársejt, egy-két könyöksejt és egy korongsejt látható. Csápnyele egyenes, körülbelül olyan vastag, mint az utolsó ostoríz.

A var. rugulosoides változat első nyélbütykének teteje hátrafelé erősen lejt. Főleg mocsaras területeken található; Magyarországon elszórtan mindenütt előfordul.

Elterjedése

Európában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől Kínáig és Koreáig) őshonos, Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon gyakori, mindenütt megtalálható.

Életmódja

A ritka növényzetű, napos hegyoldalakat, réteket kedveli, de megtalálható bozótosokban, ligetekben, elterjedésének déli részén erdőkben is. Száraz homoki gyepekben és mocsarakban egyaránt előfordul, de megfigyelték, hogy nedves körülmények között mérete kisebb, színe pedig halványabb. Fészkét a talajban, kövek alatt, erdőben korhadó fatörzsekben vagy a moha alatt készíti. Mindenevő, kisebb gerincteleneket, nektárt, növényi nedveket, magvakat, gyümölcsöt, elpusztult állatokat egyaránt eszik, de levéltetveket is tenyészt. Egy bolyban néhány száz (200–800) dolgozó és 1-4 királynő él. Július végétől szeptember végéig rajzanak. Novembertől márciusig telelnek. Nem különösebben agresszívak, de a bolyt az ember ellen is védik, fullánkjának szúrása a csaláncsípéshez hasonló.

Fészkét néha a gyakori borostyánhangya bolyának oldalában készíti és előfordul, hogy lárvákat, bábokat zsákmányol tőlük.

Egy fészekben élhet a fekete barázdáshangyával vagy a barnatorkú kéreghangyával. Az idegen bolyból származó dolgozókat megölik, de a megtermékenyített királynőt nem, annak petéit felnevelik, így fészkeiben megtalálhatóak az élősdi barázdáshangya és az északi barázdáshangya parazita hangyafajok. Rajtuk kívül a szürkés hangyaboglárka és vérfű hangyaboglárka lepkefajok hernyói is élhetnek a bolyban.