Réthly Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Réthly Antal
Született 1879. május 3.
Budapest
Elhunyt 1975. szeptember 21. (96 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása meteorológus, egyetemi tanár
Díjak Magyar Meteorológiai Társaság - Steiner Lajos-emlékérem (2x)
Kitüntetései József Attila Tudományegyetem - arany diploma, Munka érdemrend arany fokozata

Réthly Antal (Budapest, 1879. május 3.Budapest, 1975. szeptember 21.) magyar meteorológus, egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora (1972). A tudományos munkában eltöltött több mint hetven év alatt nemcsak a meteorológiában, hanem a geofizika, földrajz, szeizmológia, balneológia, mezőgazdaság, vízügy, erdészet, valamint a karszt- és barlangkutatás területén is nagy elismerést szerzett, Magyarországon és külföldön egyaránt.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Toldy Ferenc főreáliskolában fejezte be, amelynek első igazgatója Schenzl Guidó volt, aki a későbbi első önálló magyar Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatója lett. A reáliskolának nagy meteorológiai hagyományai voltak, itt működött az "Akadémiai Észlelde" 1871-ig, majd a megfigyelések tovább is folytak, s ezekben Réthly Antal is részt vett. 1896-ban a millenniumi kiállításon a meteorológiai észlelde is részt vett, a reáliskola diákjainak közreműködésével.

Réthly már 19 évesen, 1898-ban állami szolgálatba lépett, majd 1900-ban, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetbe került. Konkoly-Thege Miklós, a világszerte ismert polihisztor fizikus és csillagász alkalmazta, mint kalkulátort. Konkoly elősegítette egyetemi tanulmányait is.

Ezekben az években kibontakozóban volt a magyar tudományos élet alkotó korszaka, és megnyílt az önállósodó magyar tudományos kutatás és alkotás lehetősége. Az egyetemi tanárai a kor legkiválóbb koponyái közül kerültek ki; a nagynevű geológus Lóczy Lajos, a földrajzi irodalom egyik legkiválóbb képviselője Cholnoky Jenő, a kiváló geofizikus Eötvös Loránd valamint Koch Antal, Kövesligethy Radó, Thirring Gusztáv. Ennek is köszönhető, hogy a fiatal Réthly széles körű érdeklődést tanúsított a földtudományok iránt.

Réthly 1902-ben igazi tudományos státuszba került, megkapta az asszisztensi kinevezését. Már ekkor publikálta kisebb földrengési és éghajlati dolgozatait. 1903-1904 között az ógyallai obszervatóriumban dolgozott. 1909-1910 között az MTE jegyzője, 1911-től könyvtárosa volt. A kolozsvári egyetemen 1912. április 20-ánsumma cum laude” minősítéssel doktorált. A földrengésekről, különös tekintettel az Alföldre és Kecskemétre címmel. Olyan összefüggéseket mutatott ki, hogy Eötvös Loránd több alkalommal hivatkozott rá, idézte nemzetközi kongresszusokon. 1913-ban részt vett az első magyar tudományos Adria-kutató expedícióban; a Najade hadihajón meteorológusként vett részt. 1917-től az Állami Kertészeti Tanintézetben, 1920-tól a közgazdaság-tudományi karon meteorológiát és éghajlattant adott elő. 1918-ban az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet adjunktusa lett. 1921-ben jelent meg az első egyetemi meteorológiai kézikönyve Időjárás és éghajlat címmel. 1923-ban a Közgazdaság-tudományi Egyetem magántanára lett, neve ekkor már határainkon túl is ismert. 1925. április 20-án az International Society of Medical Hydrology tagjává választották. Javaslatára 1925-ben megalakult külföldi mintára, a Magyar Meteorológiai Társaság. A Társaság első főtitkára Réthly Antal lett. Ezzel sikerült megoldania Az Időjárás című folyóirat további megjelenésének az ügyét is. Már ekkor sürgette egy magyar meteorológiai tanszék felállítását.

1925-1927 között a török kormány megbízása alapján megszervezte Törökország meteorológiai szolgálatát. Ankarában meteorológiai obszervatóriumot létesített. Ezért 1927-ben Kemál Atatürk, a török köztársaság államfője, magas kitüntetésben részesítette.

1928-ban megbízást kapott az első magyar nemzeti éghajlati atlasz megszerkesztésére. 1931-ben az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatóhelyettese. 1935-ben, 56 éves korában, az MTA előterjesztésére az intézet igazgatójává nevezték ki. Mint meteorológus, elsők között emelte fel szavát a környezetvédelem érdekében. Amikor az 1930-as években az a vád érte a magyar vízimérnököket; hogy az Alföld ármentesítésével és a mocsarak lecsapolásával megváltoztatták az Alföld éghajlatát és kiszárították azt, bizonyította e vád tudománytalan voltát. Már 1938-ban felhívta a figyelmet Budapest levegőjének szennyezettségére.

Személyes példájával és tanácsaival a tudományos eredmények publikálására ösztönözte fiatal munkatársait. A megfigyelési adatok feldolgozásával további kutatások alapját vetette meg. A Nemzetközi Meteorológiai Szervezetben 1934-1948 között képviselte hazánkat.

1939-ben nyugdíjazását kérte, de a nehéz időkre való tekintettel visszatartották. Budapest felszabadulása után bekapcsolódott a romokban heverő hálózat újraélesztésébe. A debreceni magyar kormány 1945 március 29-én elrendelte, hogy az intézet vezetője Réthly Antal legyen.

1948. május 15-én, 68 éves korában, 50 éves megszakítás nélküli szolgálat után végleg nyugállományba vonult. Tudományos tevékenységét azonban folytatta, számos akadémiai bizottságnak a tagja maradt. Tiszteletbeli tagjává fogadta a Magyar Geofizikai Egyesület, a Magyar Meteorológiai Társaság, az NDK-beli és a Csehszlovák Meteorológiai Társaság, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat. A Szent István Társulat elnökévé, majd örökös díszelnökévé választotta. A Magyar Meteorológiai Társaságtól kétszer is megkapta a Steiner Lajos-emlékérmet. A szegedi József Attila Tudományegyetem - mint a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogutódja - arany diplomával tüntette ki.

Számtalan hazai és külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja volt. Az Akadémia égisze alatt 7 kiadványa, idegen nyelven 24 dolgozata, 250 tudományos cikke jelent meg különböző folyóiratokban.

1963-ban publikálta az "Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-ig" című gyűjteményes munkáját, amelyben arra enged következtetni, hogy a klíma ingadozott az elmúlt évezredben. Enyhe szakasszal kezdődött 800-1200 között, a honfoglalás idején, a 14. században és a török hódoltság idején azonban zordabbra fordult („kis jégkorszak”). A Duna jegén ekkoriban több hónapig át lehetett kelni). Napjainkban ismét egy melegebb periódus uralkodik.

1970 április 15-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka érdemrend arany fokozatával tüntette ki és ismerte el rendkívül sokoldalú és magas színvonalú tudományos munkáját. Az idős tudós 96 esztendős korában 1975 szeptember 21-én rövid szenvedés után elhunyt.

Művei[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]