Régi városháza (Wrocław)
| Régi városháza | |
 | |
| Település | Wrocław |
| Cím | The Market Square |
| Építési stílus |
|
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Elhelyezkedése | |
 Régi városháza
Pozíció Lengyelország térképén
| |
 é. sz. 51° 06′ 35″, k. h. 17° 01′ 55″51.109611°N 17.031817°EKoordináták: é. sz. 51° 06′ 35″, k. h. 17° 01′ 55″51.109611°N 17.031817°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Régi városháza témájú médiaállományokat. | |
A wrocławi Régi városháza (lengyelül: Stary Ratusz, németül: Breslauer Rathaus) a város Piacterének (rynek) közepét elfoglaló háztömb déli oldalán álló műemlék épület. A 13. századból származó gótikus városháza a város egyik fő nevezetessége.
A Régi városháza hosszú története tükrözi a városban a kezdeti építése óta lezajlott fejlődést. A városháza ma is Wrocław városát szolgálja, és polgári és kulturális eseményekre, például a nagytermében tartott koncertekre használják. A történelmi épületben található a Polgári Művészeti Múzeum (Muzeum Sztuki Mieszczańskiej).[1] A pincékben ma is működik a Piwnica Świdnicka, eredeti nevén Schweidnitzer Keller étterem söröző, amely 1275 óta működik itt, ezzel Európa egyik legrégebbi vendéglátóhelyének számít.[2] A ma is használt Új városháza tőle nem messze, a Piactér közepének keleti oldalát foglalja el.
Története
[szerkesztés]A középkorban és az újkorban
[szerkesztés]A városháza első dokumentált említése egy 1299-ből származó bérleti számlából származik. A történeti forrás szerint ezt az első épületet Consistoriumnak (latinul „gyülekezési hely”) nevezték, és egy földszintből, egy pincéből és egy tetővel ellátott csarnokból, valamint egy szomszédos nyugati toronyból állt. Ezek a helyiségek alkotják tehát a városháza legrégebbi részét. Ebben az időben azonban az épületet nem közigazgatási központként, hanem elsősorban kereskedelmi célokra használták.[3] A 16. századig számos szerkezeti bővítést és átalakítást végeztek a kor igényeinek megfelelően. Az épületet például 1328 és 1333 között kibővítették; második emeletet kapott, amelyben a városi tanács helyiségei kaptak helyet. A földszintet 1343 és 1357 között egy tárgyalóteremmel toldották meg. A nyugati tornyot is megemelték és kibővítették. Ezáltal az épület a város fontos bírósági és közigazgatási központjává vált.
Az épület legnagyobb átalakítására 1470 és 1480 között került sor; az épület méretét csaknem megduplázták, és késő gótikus stílusban tervezett homlokzatot kapott.[4] Ezenkívül gazdagon díszített padlózatot fektettek le, új erkélyeket építettek be, és az északi és nyugati szárnyat új, díszes nyeregtetőkkel látták el. 1510-ben a Nagyterem belsejét újravakolták és díszes festményekkel díszítették. Egy új, nagyobb kincstárat is építettek. A 17. és 18. században magán az épületen alig változtattak valamit.
A 19. századtól a második világháborúig
[szerkesztés]A 19. század elején az épület már nem felelt meg a modern közigazgatás követelményeinek, az elöregedő épület túl kicsi lett a hivatalok számára. Annak érdekében, hogy helyet teremtsenek a kiterjedt átalakítási munkálatokhoz, a bíróság kezdetben egy különálló épületbe költözött. A tanács épületét aztán 1808-tól kezdve alaposan felújították és korszerűsítették. Új külső díszítést kapott gótikus stílusban. 1860 és 1863 között Friedrich August Stüler tervei alapján a Leinwandhaus helyén, a meglévő városháza mellett felépült egy neogótikus bővítmény, az Új városháza. Az újonnan épült városháza épületében a főpolgármester reprezentációs helyiségei és a városi tanács üléstermei kaptak helyet. Az új épület megnyitása után a történelmi városházát Carl Johann Bogislaw Lüdecke vezetésével 1865-ben felújították. Eltávolíttatták a később beépített válaszfalakat, és az északi oldalon új lépcsőházat építtek. A 20. század elején a városházát átalakították, mert fokozatosan elvesztette közigazgatási funkcióját; azóta városi múzeumként működik.
A második világháború utolsó napjaiban a várost érő súlyos károkhoz képest viszonyítva a városháza mindössze közepesen sérült meg: mindenekelőtt az első emelet boltozatát törte át egy légibomba, amely szerencsére nem robbant fel, viszont a tetőszerkezet jelentős károkat szenvedett.
Lengyel fennhatóság alatt
[szerkesztés]A potsdami egyezményt követően a város a Lengyel Népköztársaság része lett, és a még el nem menekült németeket kitelepítették, a helyükre a Szovjetunió által elfoglalt lengyel földek lakói költöztek be. 1949 és 1953 között a városházát Marcin Bukowski irányításával teljesen felújították: a keleti homlokzatról levették a vakolatot és újravakolták. A keleti oldalsó és a két nyugati nyeregtetőt is átalakították, ez utóbbit jelentős mértékben, eredeti formájukat rekonstruálva. A déli homlokzatot egy nagyon vastag vakolatréteggel vakolták újra, amely a sarokcsipkék homlokzata elé nyúlik. A Lüdecke restaurálásából származó sérült szarufakeretezést 1972 és 1973 között új, acélkeretes szarufakeretre cserélték. Az 1980-as évek végén a városháza homlokzatát felújították, beleértve a faragott szobrászati részletek megtisztítását is. Az épület viszonylag jó állapota ellenére a 21. század elején a homlokzatokat ismét felújították, pótolva a második világháborúból megmaradt veszteségeket, és sárga színt adva a főgádornak, valamint rozsdavörös színt a déli homlokzatnak, ahol a korábbi vakolatot vékonyabbra cserélték. A tornyon lévő városi címer polikrómját is restaurálták a kutatások alapján.
A történelmi épületben található a Polgári Művészeti Múzeum (Muzeum Sztuki Mieszczańskiej). A pincékben ma is működik a Schweidnitzer Keller söröző, amely több mint 700 éve (kb. 1275-től) létezik.
Építészeti jellemzői
[szerkesztés]Az épület külseje
[szerkesztés]A wroclawi városháza Lengyelország és Európa egyik legszebben megőrzött gótikus stílusú épülete.
A Régi városháza óráját 1362-ben említik először. A forrásban Petzold rézműves vállalkozik arra, hogy élete végéig karbantartja a nagy méretű városi órát. A Swelbel mester és Oppau város képviselői által 1368-ban kötött szerződésben már említik a városháza elkészült toronyóráját. A városban található rézművesműhelyt először 1363-ban említik.[5]
A gazdagon díszített keleti homlokzatot egy 1580-ból származó csillagászati órával számos, a városról szóló kiadványban ábrázolják. Mérműves díszítései és fiáléi 1500 körülből származnak, míg a délkeleti sarokban lévő erkélyes ablakot 1476 és 1488 között a görlitzi Briccius Gauske készítette. A déli homlokzat több ilyen erkélye a 15. század második feléből származik. Szobrai a középkori városi élet jeleneteit ábrázolják. Az épület nyugati részébe beépített reneszánsz stílusú 66 méter magas városháza tornya 1588 és 1595 között épült.[6] 1898 és 1892 között a városháza további figurákat kapott Oskar Rassau szobrászművész műhelyéből, köztük a déli homlokzaton lévő városi jegyzőt, akit Gustav Dickhuthról, Breslau díszpolgáráról mintáztak.
Az épület belseje
[szerkesztés]Bürgerhalle
[szerkesztés]A városháza földszintjén található legnagyobb helyiség a Bürgerhalle (Polgárok terme). Eredetileg a polgárok gyülekezőhelyeként használták. A városháza 14. századi szerkezeti bővítését követően a polgárok új helyiséget kaptak, és a városháza belseje immár üzleti és bankett-teremként szolgált. A kétszintes termet oszlopokon nyugvó árkádos boltívek szegélyezik. A kereszt- és dongaboltozat 1616-ból származik.
Fürstensaal
[szerkesztés]A Fürstensaal (Hercegi csarnok) 1343 és 1347 között épült, majd csaknem ötven évvel később, 1450 és 1460 között új keresztboltozatot kapott. A termet eredetileg a sziléziai birtokosok használták, innen ered a Fürstensaal elnevezés. A sziléziai birtokosok 1741. november 7-én itt köszöntötték és tettek hűségesküt a várost elfoglaló II. Nagy Frigyes porosz királynak.
Gerichtssaal
[szerkesztés]A Gerichtssaal (tárgyalóterem) közvetlenül a Bürgerhalle mellett található. A városháza 14. századi bővítésekor jött létre. A gerendás mennyezetet, amelyet egy csillagboltozatos pillér támaszt alá, 1456-ban helyezték el.
Galéria
[szerkesztés]-
Az épület alaprajza -
Breslau piactere 1760-ban -
Heinrich Wilhelm Teichgräber litográfiája a városházáról 1839-ből. -
1900 körül -
A második világháborús károk 1945-ben -
A Piwnica Świdnicka étterem és söröző bejárata -
A toronyóra -
A keleti főhomlokzat -
A déli homlokzat -
A nyugati homlokzat. A balra lévő sárga épület az Új városháza -
Légi felvételen a Piactér déli felével -
Éjszakai díszkivilágításban -
A Fürstensaal terem -
A tanácsterem -
A fedett belső udvar
.png)
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://muzeum.miejskie.wroclaw.pl/en/o-muzeum/ (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2025. április 7.)
- ↑ Wyborcza.pl. wroclaw.wyborcza.pl. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
- ↑ www.muzeum.miejskie.wroclaw.pl. web.archive.org, 2014. december 31. [2014. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
- ↑ info@polish-online.com, Barbara Anna Woyno-: Rathaus von Breslau (Wrocław) (német nyelven). www.polish-online.com. (Hozzáférés: 2025. április 6.)
- ↑ Breslau - Wroclaw - Stadt im Königreich Böhmen. www.breslau-wroclaw.de. (Hozzáférés: 2025. április 7.)
- ↑ Zeitschrift für Bauwesen: (német nyelven), 1869 (Hozzáférés: 2025. április 7.)
Irodalom
[szerkesztés]- Rudolf Stein, Der Große Ring zu Breslau, Wrocław 1935, s. 108-186.
- Jan Harasimowicz, Ratusz, obecnie Muzeum Historyczne Miasta Wrocławia (...), [w:] tenże (red.), Atlas architektury Wrocławia. Tom I. Budowle sakralne, Świeckie budowle publiczne, Wrocław, Wydawnictwo Dolnośląskie, 1997 ISBN 83-7023-592-1, s. 112-115.
- Jan Jerzy Trzynadlowski: Stary Ratusz we Wrocławiu. Wyd. 2. popr. i uzup. 2012. ISBN 978-83-89551-78-8 Hozzáférés: 2025. április 7.
- M. Bukowski, M. Zlat, Ratusz Wrocławski, Zakład Narodowy im. Ossolińskich, Wrocław 1958.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rathaus_(Breslau) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ratusz we Wrocławiu című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
