Régi magyar kifejezések listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A magyar nyelv számos szót, kifejezést, idiómát, szófordulatot tartalmaz, melyek ma kevéssé, vagy nem használatosak. Ezeket összefoglaló néven régi, vagy régies magyar kifejezéseknek nevezzük. Két fő csoportot különböztethetünk meg, eredet alapján. Az egyikbe az ősi magyar szavak, kifejezések tartoznak, melyek a közhasználatból kikopának, érvényüket veszték az évszázadok során, a másik csoportba pedig a nyelvújítás során meghonosítani javasolt kifejezések tartoznak, melyek végül nem kerültek be a mindennapi nyelvhasználatba. A magyar szókészlet óriási nagysága (több mint 100 ezer szó[1]) valamint a nyelv folytonosan változó volta miatt a régi és régies szavaink ismerete egy folyamatos, örökké befejezetlen intellektuális kihívás, melynek megismerése nyelvi gondolkodásra tanít és keresésre ösztönöz. A téma hatalmas volta miatt nem lehet teljes képet adni, csupán néhány példát, a teljesség igénye nélkül. A régi magyar kifejezések többek között régebben élt íróink, költőink művészetében érhetők tetten.

Írók, költők[szerkesztés]

Berzsenyi Dániel[szerkesztés]

Berzsenyi Dániel, író, költő és esztéta[2] életművében[3] számos, ma már ismeretlen vagy kevéssé ismert szó található. Berzsenyi, kemenesaljai lévén, a dunántúli tájszólás nagy képviselője és (Kazinczy Ferenccel szembeni) hirdetője volt. A dunántúli tájszólásra jellemző a szóvégi -ás -és helyett az -at -et végződés (fejlődés-fejlet, függőség-függezet, stb). A Kazinczy-féle nyelvújítás ellenfele volt, a régi, kiveszőben lévő vagy kiveszett szavak fölelevenítésének nagy pártolója.

Szavai, kifejezései[szerkesztés]

  • alak = szép[4]
  • alakszín = szép külső
  • andal = álmodozás
  • alakszép = csodaszép
  • cikákol = hamisan játszik
  • cím = cél
  • csilleget = csenget
  • egytelenség = az egység hiánya
  • elfojlik = elfojtódik
  • előemente = előmenetele
  • elborító = elragadó
  • észderű = az értelem fénye
  • észláng = lángelme
  • fejlet = fejlődés
  • fenyíték = fegyelem
  • föntebb fogású = haladottabb
  • függezet = függőség
  • gebedezett = sántító, alacsony szellemiségű
  • gőzkép = ábrándkép, káprázat
  • gubó = tehetségtelen senki
  • habatolni = hebegni
  • idomos = illemtudó
  • igazlott = bizonyított
  • igenség = túlzás
  • ízlet = ízlés
  • iránylik = céloz
  • kámpol = fecseg
  • kamuti = alattomos, tettető, meghunyászkodó
  • kavarc = összevissza beszéd
  • kény = önkény, kedv
  • kiismertet = kinyilvánít
  • kijeleli magát = fel akar tűnni
  • kobak = kulacs
  • kocogtat = próbálkozik
  • koholni = alkotni
  • középlet = harmonikus összeegyeztetés, végletek összebékítése
  • középít = szélsőségek között összebékítve szebbé tesz
  • közletni = vegyíteni
  • külkritika, kéregkritika = felszínes kritika
  • lebdező = lebegő
  • lebengősdi = fellengzős, dicsekvő
  • legközönebb = legáltalánosabb, legegyetemesebb
  • leglétegesb, leglételesebb = leglényegesebb
  • létel, léteg = lényeg
  • leglételibb = legfontosabb
  • legtulajdonibb = legsajátabb, legeredetibb
  • létszer = a dolgok lényeges, reánk ható tulajdonsága, lényeges alkotórésze
  • népképzet = népművelés, népképzés
  • népszerkezet = társadalmi szerkezet
  • összeaklálni = összecsapni
  • pipes = kényeskedő
  • pórcsapodár = pénzimádó
  • szájongás = szájalás
  • szellemszín = belső szépség (az alakszín ellentéte)
  • távuldad = hátulról
  • tőrt lehelni = szerelmi varázst árasztani
  • tőrt nevetni = kacérkodni
  • tudalom = tudás
  • utva-futva = hevenyészve, kutyafuttában
  • virrogat = virrasztgat

A nyelvújítás során javasolt, de meg nem honosodott szavak, kifejezések[szerkesztés]

Vegytan[szerkesztés]

Fizika[szerkesztés]

Technika, csillagászat, élővilágtan, matematika[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A XIX. század második felében jelent meg Czuczor Gergely-Fogarasi János-féle szótárban 110 ezer címszó szerepelt. 1962-ben megjelent a Magyar Nyelv Értelmező Szótára, ez 80 ezer szót és szókapcsolatot, és 120 ezer összetett és képzett szót sorolt fel. Az egyén szókincse ennek a töredéke, függ a lakóhelytől, műveltségtől, foglalkozástól, stb. Kb. 5-10 ezer szó felett van egy ember szókincse. Költőink, őseink szókincse ennél szélesebb volt (pl. Arany János műveiben 40 ezer szóban fejezte ki magát).
  2. számos esztétikai munkát írt, a legjelentősebb: Poétai harmonistika, 1832
  3. Berzsenyi Dániel összes művei. Szépirodalmi könyvkiadó, 1978. A jegyzeteket kiválogatta, gondozta, bevezetővel ellátta: Dr. Merényi Oszkár
  4. a szójegyzék helye: uo. 637-667. old.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]