Rédly Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rédly Gyula

Nemespanni Rédly Gyula (Esztergom-Víziváros, 1865. február 21.Budapest, 1938. február 28.) hercegprímási uradalmi jószágfelügyelő, aranykalászos okleveles mezőgazdász.

Élete[szerkesztés]

Nagyapja Rédly Károly (1791-1854) nagysallói és pozsonyi számtartó, majd esztergomi érseki főszámvevő,[1] atyja Redl Ignác Hont vármegyei sebész érdemeire való tekintettel Rudnay Sándor hercegprimástól 1823. április 2-án egyházi nemességet és Nemespannon birtokadományt kapott.[2] Édesapja Rédly Gyula (1826-1911) prímási uradalmi felügyelő, a Földhitel Intézet birtokbecslő szakértője. Felesége mezeházi és tvarosnyai Mezey Jusztina (1874-1944).[3] Fia Rédly Gyula az Országos Magyar Gazdasági Egyesület főtitkára. Másik fia Rédly Pál gépészmérnök, unokája Rédly Elemér plébános.

1886-ban végezte el a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát, abban az évben, amikor áttértek a magyar nyelvű oktatásra. Az apai hagyományokat folytatva rögtön gazdatiszti pályára állt és a prímási uradalmak szolgálatába lépett. Rövidesen az esztergomvármegyei dunamocsi prímási birtok intézője lett. Példaadásával a környék népies gazdálkodását is jelentős mértékben javította. A vármegye gazdasági és társadalmi életében aktívan részt vett. Később, a háború előtti években a hercegprímási uradalmak Érsekújvár melletti bajcsi kerületének élére került, mint jószágfelügyelő, ahol néhány évi irányító munkássága alatt a nagykiterjedésű, több mint 20,000 holdas birtokrésznek működését eredményesen átszervezte.

Az első világháború második évében nyugalomba vonult, szolgálatának jutalmául a dunamocsi gazdaságot kapta haszonbérbe a hercegprímástól és így újból korábbi működésének színterére került vissza. A háború utáni súlyos viszonyok között tovább folytatta működését. Csak az 1920-as évek végén települt át Magyarországra, ahol Budapest környékén egy kisebb bérleten gazdálkodott tovább.

1894-1915 között a Dunamocsi Prímási Uradalom intézője, majd 1927-ig bérlője. Tekintélyes, szigorú, de szociálisan érzékeny ember volt, beosztottjai nemcsak tisztelték, de szerették is. Az ismerősök a Duna felől kőfallal védett kúriát, mint édenkertet emlegették. A kúriából mára csak egy omladozó kőfal maradt.

Temetése Budapesten a Farkasréti temetőben március 2-án volt.

Elismerései[szerkesztés]

  • 1936 A magyaróvári gazdasági akadémia aranyoklevele

Források[szerkesztés]

  1. MKL
  2. macse.hu
  3. Esküvő: 1894. április 14.