Rásztó
| Rásztó (Ráztoka) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Breznóbányai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1420 |
| Polgármester | Zuzana Vaníková |
| Irányítószám | 976 97 |
| Körzethívószám | 048 |
| Forgalmi rendszám | BR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 279 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 36 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 480 m |
| Terület | 8,07 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 49′ 10″, k. h. 19° 24′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 49′ 10″, k. h. 19° 24′ 00″ | |
| Rásztó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rásztó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Rásztó (1886-ig Rásztoka, szlovákul: Ráztoka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Breznóbányától 22 km-re nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A település a 14. században keletkezett, 1424-ben Luxemburgi Zsigmond adománylevelében említik először „Razthoka” alakban. 1441-ben „Rasthoka” a neve, a zólyomlipcsei váruradalomhoz tartozott. A 15. században vlach pásztorok telepedtek itt le. Lakói főként állattartásból és mezőgazdaságból éltek. A 18. századtól háziiparral, csipkeveréssel foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RASZTOKA. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, ’s másfélék, fekszik Dubovának szomszédságában, mellynek filiája, határjában fája, és legelője elég van, juhokat haszonnal tartanak, földgye sovány, hegyes, kősziklás, és hideg; Zólyom piatzától távol van, Garam vize is gyakran elönti, harmadik osztálybéli.”[2]
1828-ban 63 házában 485 lakos élt, akik a 19. század második felétől a közeli Zólyombrézón dolgoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rasztóka, tót falu, Zólyom vmegyében, dombos völgyben, ut. p. Beszterczebányához keletre 3 óra, 521 kath. lakossal, kik közt 29 telkes gazda, 16 zsellér, 7 lakó, s ezek többnyire házaló kereskedők. Urbéri telek 7. Sovány földe egyedül zabot, néha árpát, s leginkább burgonyát terem. Erdeje van. 1442 hold. Lakosai szarvasmarhát, juhot és kecskét tartanak, Hradiszkó nevü hegyén hajdan vára volt, mellynek alapja most is látható. Birja a kamara.”[3]
A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 600, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 309 lakosából 306 szlovák volt.
2011-ben 291 lakosából 275 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu kápolnája 1832-ben épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk[szerkesztés]
A Breznóbányai járás települései | ||
|---|---|---|
Breznóbánya (Brezno) | ||
Ágostonlak (Závadka nad Hronom) · Alsószabadi (Dolná Lehota) · Baracka (Braväcovo) · Benesháza (Beňuš) · Cserpatak (Osrblie) · Darabos (Drábsko) · Erdőköz (Pohronská Polhora) · Feketebalog (Čierny Balog) · Felsőszabadi (Horná Lehota) · Forgácsfalva (Lom nad Rimavicou) · Garamfő (Telgárt) · Garamnémetfalva (Nemecká) · Garamolaszka (Valaská) · Garampéteri (Predajná) · Garamszécs (Polomka) · Helpa (Heľpa) · Jarabó (Jarabá) · Jecenye (Jasenie) · Királyhegyalja (Šumiac) · Kisgaram (Hronec) · Koháryháza (Pohorelá) · Mihálytelek (Michalová) · Nándorvölgy (Vaľkovňa) · Rásztó (Ráztoka) · Sebesér (Bystrá) · Szikla (Sihla) · Vacok (Bacúch) · Vámos (Mýto pod Ďumbierom) · Zólyombrézó (Podbrezová) |  | |
