Rámánudzsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rámánudzsa
Ramanujacharya.jpg
Születése
1017
Halála
1137 (119-120 évesen)
Tisztelete

Rámánudzsa (dévanágari: रामानुज, nyugati átírással: Ramanuja) vagy másképp Rámánudzsácsárja középkori hindu filozófus, teológus, a visistádvaita-védánta iskola ihletője.

A srívaisnavizmus követője volt, aki megpróbálta racionálisabb alapokra helyezni a srívaisnavita vallási szemléletet. A védánta rendszerén belül a monista nézetet vallotta és egyedül a tudást tekintette az üdvösség eszközének. A szrírangami templom főpapjaként hetvennégy egyházmegyét hozott létre.[1]

A neki tulajdonított főbb művek:

  • Sríbhásjam
  • Védántadípa és a Védántaszátra (a Védánta-szútrákhoz írt kommentárok)
  • a Gítához írt kommentár
  • Védárthaszangraha (saját álláspontjának kifejtése)
  • Saranágatigadja (Isten iránti önátadásról)
  • Srírangagadja (a Sríranga templom és fő istensége által kiváltott tiszteletről és magasztalásról)
  • Vaikunthagadja (a megszabadult állapot természetéről)
  • Nithagrantha (a vallási tiszteletről)

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009