Rákos-patak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rákos-patak
Partja mára szinte végig ki van betonozva, vize és medre sok helyütt szemetes
Partja mára szinte végig ki van betonozva, vize és medre sok helyütt szemetes
Közigazgatás
Országok Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz 44 km
Vízgyűjtő terület 47[1] km²
Forrás Margita-hegy, Gödöllői-dombság
Torkolat Duna, Budapest XIII. kerülete
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákos-patak témájú médiaállományokat.

A Rákos-patak egy rövid, a Gödöllői-dombságból eredő és a Dunába torkolló patak; a Duna magyarországi szakaszának egyik leghosszabb balparti mellékvize.

A Rákos-patak Zuglóban

Vízrajza[szerkesztés]

Az átlagban 1-3 méter széles patak a Gödöllői-dombságban, Szada határában ered. Gödöllő városában az egyik mellékágával, a Fiók-Rákos-patakkal ömlik össze. Isaszegen és Pécelen áthaladva lép be Budapest területére a XVII. kerületben. Rákosmentét elhagyva a X., XIV. és a XIII. kerületen átcsobogva ömlik végül a Dagály fürdő északi vége felett[2] a Dunába. Több kisebb ér is táplálja útja közben.

Élővilága[szerkesztés]

A patak torkolata Angyalföldnél

Flórája[szerkesztés]

A Rákos-patak mentén élő növényfajok a következők: gyíkhagyma (Allium angulosum), rostostövű sás (Carex appropinquata), lápi sás (Carex davalliana), zsombéksás (Carex elata), bugás sás (Carex paniculata), villás sás (Carex pseudocyperus), vidrafű (Menyanthes trifoliata), fekete ribiszke (Ribes nigrum), vörös ribiszke (Ribes rubrum L. subsp. sylvestre), mandulalevelű fűz (Salix triandra), lápi pitypang (Taraxacum palustre).[3]

Faunája[szerkesztés]

A Rákos-patakban az alábbi halfajok élnek: bodorka (Rutilus rutilus), amur (Ctenopharyngodon idella), dévérkeszeg (Abramis brama), ponty (Cyprinus carpio), ezüstkárász (Carassius gibelio), kínai razbóra (Pseudorasbora parva), réti csík (Misgurnus fossilis), vágó csík (Cobitis elongatoides), törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), naphal (Lepomis gibbosus).[4]

Története[szerkesztés]

A patak egyik 13. kerületi szakasza

A patak a régen benne élő rákokról kapta a nevét. Manapság már nemhogy rákot, de egyéb vízi élőlényt is alig találni benne. Középkori leírások szerint az említett rákok a patak forrásánál éltek. Az Isaszeg, Pécel, Rákoscsaba közti szakaszon több halastó működött, amelyek a malmokra hajtott vizet duzzasztották, majd Rákoscsaba és Keresztúr között egy mocsaras területet táplált vizével. Ez azonban nem kedvezett a rákoknak, de az írások megemlítik, hogy angolnában és egyéb halban bővelkedtek.

Régebben több vízimalmot is hajtottak erejével, Isaszegen, Pécelen, Csabán és Keresztúron. Ennek első írásos említése egy 14. századi oklevélben van.

A 18. században a Pest határában lévő mocsarakat lecsapolták, és a patakot szabályozták.

Pest város vezetése a 19. század elején elhatározta, hogy a vizével fogják táplálni az akkor posványos és kellemetlen szagú Városligeti-tavat. A tervet az 1896-os millenniumi ünnepségekre meg is valósították.

Rákosmente és részei nevüket a kerületen keresztülfolyó patakról kapták, a terület domborzati viszonyai pedig számos település (vagy azok részeinek) nevéből visszacsengenek (pl. Rákoshegy, Madárdomb, Kaszásdűlő stb.)

A Rákos-patakon 2015. január 27-én rozsdás vízszennyezés vonult végig, ezzel kapcsolatban a Fővárosi Csatornázási Művek vizsgálatot indított.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Oross András: A Rákos-patak és vízgyűjtő területének történeti földrajzi vázlata. In: Fons, X. évfolyam (2003), 2. szám
  • Dr. Pécsi Márton: Budapest természetföldrajza (Akadémia kiadó, Budapest, 1959)

Külső hivatkozások[szerkesztés]