Rákos-patak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rákos-patak
A patak a Gvadányi utcánál
A patak a Gvadányi utcánál
Közigazgatás
Országok Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz44 km
Vízgyűjtő terület47[1] km²
Forrás Margita-hegy, Gödöllői-dombság
Torkolat Duna, Budapest XIII. kerülete
é. sz. 47° 30′ 18″, k. h. 19° 09′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 18″, k. h. 19° 09′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákos-patak témájú médiaállományokat.

A Rákos-patak a Gödöllői-dombságból eredő és a Dunába torkolló patak; a Duna magyarországi szakaszának egyik leghosszabb balparti mellékvize.

Vízrajza[szerkesztés]

Az átlagban 1-3 méter széles patak a Gödöllői-dombságban, Szada határában ered. Gödöllő városában az egyik mellékágával, a Fiók-Rákos-patakkal ömlik össze. Isaszegen és Pécelen áthaladva lép be Budapest területére a XVII. kerületben. Rákosmentét elhagyva a X., XIV. és a XIII. kerületen átcsobogva ömlik végül a Dagály fürdő északi vége felett[2] a Dunába. Több kisebb ér is táplálja útja közben.

Története[szerkesztés]

A patak a régen benne élő rákokról kapta a nevét. (Manapság már rákot ugyan nem, de egyéb vízi élőlényt újra bőven találni benne.) Középkori leírások szerint az említett rákok a patak forrásánál éltek. Az Isaszeg, Pécel, Rákoscsaba közti szakaszon több halastó működött, amelyek a malmokra hajtott vizet duzzasztották, majd Rákoscsaba és Keresztúr között egy mocsaras területet táplált vizével. Ez azonban nem kedvezett a rákoknak, de az írások megemlítik, hogy angolnában és egyéb halban bővelkedtek.

Régebben több vízimalmot is hajtottak erejével, Isaszegen, Pécelen, Csabán és Keresztúron. Ennek első írásos említése egy 14. századi oklevélben van.

A 18. században a Pest határában lévő mocsarakat lecsapolták, és a patakot szabályozták.

Pest város vezetése a 19. század elején elhatározta, hogy a vizével fogják táplálni az akkor posványos és kellemetlen szagú Városligeti-tavat. A tervet az 1896-os millenniumi ünnepségekre meg is valósították.

A főváros patak menti városrészei a nevüket szinte mind róla kapták, a terület domborzati viszonyai pedig számos település (vagy azok részeinek) nevéből visszacsengenek. (Például: Rákoshegy, Madárdomb, Kaszásdűlő stb.)

A Rákos-patakon 2015. január 27-én rozsdás vízszennyezés vonult végig, ezzel kapcsolatban a Fővárosi Csatornázási Művek vizsgálatot indított.[3]

Élővilága[szerkesztés]

Flóra[szerkesztés]

A Rákos-patak mentén a patakparti társulásban megtalálhatóak többek közt a mandulalevelű fűz (Salix triandra), a fekete ribiszke (Ribes nigrum), a vörös ribiszke (Ribes rubrum L. subsp. sylvestre), a gyíkhagyma (Allium angulosum), a palkafélék (rostostövű sás (Carex appropinquata), lápi sás (Carex davalliana), zsombéksás (Carex elata), bugás sás (Carex paniculata), villás sás (Carex pseudocyperus)), a vidrafű (Menyanthes trifoliata), ill. a lápi pitypang (Taraxacum palustre).[4]

Fauna[szerkesztés]

A patakban leginkább a következő halfajok élnek: bodorka (Rutilus rutilus), amur (Ctenopharyngodon idella), dévérkeszeg (Abramis brama), ponty (Cyprinus carpio), ezüstkárász (Carassius gibelio), kínai razbóra (Pseudorasbora parva), réti csík (Misgurnus fossilis), vágó csík (Cobitis elongatoides), törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), naphal (Lepomis gibbosus) [5] és a fenékjáró küllő (Gobio gobio).[6] Először Szendőfi Balázs halkutató és dokumentumfilm-rendező tudta igazolni a 2000-es években, hogy a Rákos-patakban ismét van élet és természetes revitalizáció történt a közelmúltban. 2019-ben 28, 2020-ban már 40 különböző halfaj került regisztrálásra, közöttük a legnagyobb tömegben jelen levő fokozottan védett fenékjáró küllő és vágó csík (Cobitis taenia) mellett szép számmal akad sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) és szivárványos ökle (Rhodeus amarus) is a kutatómunka során.[7][8][9]

Képek a patakról[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vízrajzi évkönyv 2006. (Hozzáférés: 2014. július 16.)[halott link]
  2. é. sz. 47° 32′ 30″, k. h. 19° 03′ 37″
  3. Csúnyán berozsdásodott a Rákos-patak. Index
  4. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
  5. A BÖRZSÖNY ÉS A PILIS HEGYSÉG, VALAMINT A GÖDÖLLŐI-DOMBSÁG NÉHÁNY PATAKJÁNAK HALFAUNISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. február 28.)
  6. Szendőfi Balázs - Budapest halai (természetfilm Szendőfi Balázs Youtube csatornáján, 2015)
  7. Szendőfi Balázs: Újjáéledőben a Rákos-patak halfaunája (84. o.), Halászat folyóirat 104. évfolyam 3–4. szám, Magyar Haltani Társaság - 2011 ősz–tél
  8. Pecatúra: Akár halbölcső is lehetne... (41. o.), Magyar Horgász 73. évfolyam 1. szám, 2019. január (adtplus.arcanum.hu)
  9. Beszéljük+: Vizeink védelme (8). a YouTube-on Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes beszél a 2020 decemberében, a Soroksári - Dunán történt olajszennyezés kapcsán a zuglotv YouTube-csatornán - 2021. jan. 21.

Források[szerkesztés]

  • Oross András: A Rákos-patak és vízgyűjtő területének történeti földrajzi vázlata. In: Fons, X. évfolyam (2003), 2. szám
  • Dr. Pécsi Márton: Budapest természetföldrajza (Akadémia kiadó, Budapest, 1959)

További információk[szerkesztés]