Magyaltölgy
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Spanyolország, Navarra, Mendaza mellett
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Quercus ilex L. | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magyaltölgy témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Magyaltölgy témájú médiaállományokat és Magyaltölgy témájú kategóriát. |
A magyaltölgy (Quercus ilex) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába, azon belül a tölgy (Quercus) nemzetségbe tartozó fa.
Előfordulása[szerkesztés]
Az egyetlen olyan tölgyfaj, amely Dél-Európától az Atlanti-óceán partvidékén egészen Bretagne-ig megél. A Rhône folyó mentén a Földközi-tenger partjától fölkapaszkodik a Saône torkolatvidékéig, és két nagy folton Észak-Afrika mediterrán éghajlatú területein is megtalálhatjuk. A tengerpartoktól eltávolodva díszkertek különlegességévé válik.
Szabadon nő Nagy-Britannia délnyugati részén is, de ez nem természetes élőhelye, hanem a parkokból vadult ki. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is.
Jellemzése[szerkesztés]
Ez a széles koronájú, ernyősödő fa akár 25 m magasra is megnőhet. Sötét szürkésbarna kérge finoman repedezett.
Örökzöld levelei a magyalhoz hasonlóan hamar keménnyé, sötétzölddé válnak. A levelek a Mediterráneumban többnyire fogazottak, kiegyenlítettebb, nedvesebb éghajlaton hosszúkásak, tojásdad-oválisak, 7–8 cm hosszúak és 4–5 cm szélesek. A lombfakadáskor fehéren szőrös levelek kissé szúrósak, felfelé keskenyednek. A szélük ép, a fonákuk fényes. Legfeljebb a tősarjak levelei lehetnek karéjosak.
Sárgászöld porzós barkái lecsüngenek.
A tojásdad alakú, 2–3 cm-es makkok félig vagy kétharmadukig kiállnak a szürkén pelyhes kupacsból.
Életmódja[szerkesztés]
Magyarországon is megél, de nálunk csak kis termetű, bokros örökzöld. Szárazságtűrő, fényigényes. Mészkedvelő, de egyébként a talajokra nem érzékeny. Fagyérzékeny, ezért a Kárpát-medencében csak a kimondottan jó mikroklímájú, széltől védett helyeken marad meg.
Makkjai még a virágzás évében beérnek.
Felhasználása[szerkesztés]
Ehető termését Dél-Európában az emberek is rendszeresen fogyasztották, illetve fogyasztják.
Források[szerkesztés]
- D. More – A. Fitter: Fák. Fürkész Könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. p. 112.
- Bartha Dénes: Dendrológia
- Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 21. A bükkfavirágúak rendje Archiválva 2008. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kopári László: BIOGEOGRÁFIA
