Vastaggallyú körte
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft[1] | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pyrus nivalis Jacq. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vastaggallyú körte témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vastaggallyú körte témájú médiaállományokat és Vastaggallyú körte témájú kategóriát. |
A vastaggallyú- vagy gyapjaskörte (egyéb elnevezéseit lásd lent) (Pyrus nivalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába és az almaformák (Maloideae) alcsaládjába tartozó Magyarországon őshonos fafaj.
Kipusztulással fenyegetett, védett növény.
A vadkörtével (P. pyraster) könnyen hibridizálódik, állandósult hibridjük az osztrák körte (fekete-, sózókörte) (P. x austriaca). Sok más fajjal együtt felhasználták a nemes körte (P. communis) kialakításában.
Egyes kutatók szerint Magyarországon nem a P. nivalis található meg, hanem a P. n. ssp. orientalis nevű alfaj.[2]
Egyéb elnevezései:
- hókörte
- molyhos körte
Megjelenése[szerkesztés]
Alacsony, közepes termetű, maximum 15 méter magasra növő fa. Törzse többnyire egyenes, hamar elágazó, kérge főleg hosszan repedezett, szürkés színezetű.[3] Koronája gömbölyded, ágai erősek, felfelé állók. Vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, molyhos, később kopaszodó. Tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, barnák, molyhosak.
Tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat.
Levelek[szerkesztés]
Levelei szórt állásúak, lándzsás, visszás tojásdad alakúak, vagy elliptikusak, hosszuk 4–9 cm. Épszélűek, vagy a csúcsnál finoman fűrészesek. A fiatal levelek mindkét oldalukon fehéresen molyhosak, felül később kopaszodók, a fonák molyhos marad. A levélnyél rövid, fehéren molyhos.
A lombfakadás a virágzással egy időben, áprilisban történik. Ősszel a levelek vérvörösre színeződnek.
Virágok[szerkesztés]
Virágai sátorozó fürtökben nyílnak a leveles rövidhajtásokon, fehérek, erősen gyapjasak.
Termés[szerkesztés]
Almatermése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, hossza 25–40 mm, éretten sárga színű. A kocsány a terméssel egyező hosszúságú, vagy hosszabb. A magok 4–6 mm hosszúak, lapított tojásdad alakúak, barnásfeketék.
Termése augusztus-szeptemberben érik és hullik, íze nem olyan fanyar, mint a vadkörtéé.
Élőhelye[szerkesztés]
Előfordulása félkultúr területeken, száraz tölgyesek szélein, mezsgyéken, felhagyott szőlőkben jellemző.
Környezeti igényei[szerkesztés]
Meleg- és fényigényes, a szárazságot közepesen jól tűri (xerofil, xeromezofil).
Elterjedése[szerkesztés]
Közép- és dél-európai elterjedésű, szubmediterrán jelleggel, dombvidéki, középhegységi faj. Magyarországon szórványosan a Zempléni-hegységben, a Cserháton, a gyöngyösi Sárhegyen, a Dunazug-hegységben, a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Dunántúlon található meg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja
- ↑ Dr. Barna Tamás - Bőhm Éva - Szulcsán Gábor - Dr. Vinis Gizella: Az erdei gyümölcsök génmegőrzése, különös tekintettel a Pyrusokra Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Terra alapítvány - Vastaggallyú körte
Források[szerkesztés]
- Dr. Gencsi László - Dr. Vancsura Rudolf. Dendrológia. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1992). ISBN 963 81 6008 X
- Dr. Bartha Dénes. Magyarország fa- és cserjefajai. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1999). ISBN 963 9239 02 X
